A TÓRA
A héber Biblia három kategóriából áll: A Tórából (útmutatás, utasítás), a Nevi’im (próféták) és a Ch’tuvim (Szentiratok). A hármat együtt a kezdőbetűik összeolvasásával Tenach-nak nevezzük.
Ha a keresztények az Ótestamentumról beszélnek, a zsidók azt mondják: Tenach. Tórának nevezzük a „Mózes öt könyvét“ (lat. Pentateuch) és a zsidóknak ez a legfontosabb Szentírás.A Tóra helyesen fordítva nem „törvény“, hanem „utasítás-tanítás“ isteni értelemben „navigátor“ (iránymutató).
A Tóra nemcsak a teremtéstörténetet foglalja magában, hanem a zsidó nép keletkezésének történetét is. Az nem fontos, hogy Mózes maga írta-e az öt könyvet, ami nem lehetséges, mert az 5. Mózes 32. rész Mózes haláláról, a 34. rész a temetéséről ír *.
Mózes volt úgymond a földi kiadója a Tórának, amely nemcsak Istennek a zsidók felé kötelező 613 parancsolatát és tilalmát tartalmazza, hanem a tízparancsolatot (gör. dekalog), Istentől inspirált történeti leírásokat, mint az özönvíz, a Bábel torony építése és az exodus.
Mind az öt könyvnek saját neve van, ezek pedig a szavak, melyekkel az egyes könyvek kezdődnek:
1. Mózes (lat. Genesis – Teremtés): „Beresit – Kezdetben“
2. Mózes (lat. Exodus – Kivonulás): „Semot – Nevek“
3. Mózes (lat. Levitikus – Léviták-papság): „Wajik’ra – (És) Ő Hív“
4. Mózes (lat. Numeri – Számok): „BeMidbar – A Sivatagban“
5. Mózes (lat. Deuteronomium – **Második Törvénykönyv): „Devarim – Beszédek“
Az Istentiszteleteken használt Tóra-tekercseket ma is pergamenből készítik. A pergamen kóser (rituálisan tiszta) állattól kell, hogy származzon. A teleírt pergamenlapokat ünnepélyes keretek között tekerccsé varrják össze. A toll, amit az íráshoz használnak, ugyancsak kóser madártól kell, hogy származzon. A fekete tinta is szent recept alapján készül.
Az író (sofer) – akinek élete Istennek szentelt kell hogy legyen – ha tévesztett a Tóra írása közben, a lapot egy genizában (örök őrzőhelye a Szentiratoknak) kell „eltemetni“.
A Tórában nem szabad javításnak lennie. Ez az évezredes előírás biztosította, hogy a Tóra mind a mai napig hibátlan. Egy sofer kb. egy év alatt tudja leírni a Tórát.
A Qumran barlangokban i.e. 150-től szinte minden könyvéből találtak kéziratokat a héber Bibliának. A zsidók – nem csak a vallásosak – nagy tiszteletet tanúsítanak Isten Szava iránt. A Tóra olvasásakor, hogy ne szennyezzék be Isten Szavát, azonkívül a félreolvasás elkerülése érdekében, egy mutatót (héb. jad) használnak.
A pergamenből készült Tóra-tekercsek mellett a megszokott formában Tóra-könyveket is, ill. Tenachot készítenek. Ezeket is mint Szentiratokat, magasra értékelik. Pl. nem teszik a földre, és ha véletlenül leesik a földre, azonnal felemelik, megcsókolják és bocsánatot kérnek Istentől a Szentírás iránt való figyelmetlenség miatt.
Minden sabbatkor felolvasásara kerül egy Tóra-szakasz (parasat-hasavua) a hozzátartozó haftara-versekkel (prófétai könyvek), és a hét folyamán az olvasottakról beszélgetnek, hiszen a Tóra egy Istentől megcsiszolt gyémánt, amely mindig új fényt sugároz.
Ha Jesua/Jézus a Szentírásról beszélt, mint pl. a Hegyibeszédben, akkor az egyedül a Tanach, az un. Ószövetség lehetett, mert Jesua idejében nem volt még Újtestamentum. Sőt a Béréah beliek, akik szorgalmasabban kutatták az Írásokat mint mások, csak a Tanachot (Ószövetséget) kutathatták. Ap.csel. 17,10-11
Ha Saul/Pál azt írja: … az egész Írás Isten Szellemétől ihletett, 2.Tim. 3,16 ezalatt csak a Tenachot érthette, az Ószövetséget, hiszen Saul/Pál idejében sem volt még írásban rögzített Újszövetség.
*Az utolsó rész, amely Mózes haláláról tudósít, prófétikusan is íródhatott, esetleg Józsué vagy másvalaki hozzáfűzhette. William Macdonald, Kommentar zum Alten Testament;
**Téves megnevezés, mert nincsen második törvénykönyv, hanem az 5. könyvben az előző könyvek tanításainak-utasításainak újra történő összefoglalása van. (megj. a fordítótól.)
NAI israel heute, Ludwig Schneider
