Purim – az antiszemitizmus vége

Az antiszemitizmus új formáinak felvirágzása láttán újra és újra feltehetjük a kérdést: Vége lesz ennek valaha? A Biblia beszél egy olyan időről, amikor Isten népének üldöztetése befejeződik, és mindenki nyugalomban lakik majd (Hós. 2, 20-22). Izrael több, mint 3500 éves fennállása során mindig nyomás alatt volt. Napjainkig még nem adatott olyan idő, amelyben a kardokat ekevassá alakították volna, ahogy ez a Mikeás 4,3-ban meg van ígérve. Csupán a fegyverszünetek időszakait élhettük át.

Honnan származik a purim ünnepe?

A purim Isten győzelmének ünnepe afelett az elhatározott szándék felett, amellyel Izrael népét ki akarták irtani. Hámán, a perzsa alkancellár a zsidó Márdokeussal való személyes konfliktusa miatt meg akarta semmisíteni az egész zsidó népet (Eszt. 3, 9). Sorsvetés szerint (a sors perzsa megnevezése: ‚pur’) erre a népirtásra Adár hónap 13-át határozták meg. Ahasvérus király azonban összeházasodott a zsidó Hadassával, Márdokeus unokahúgával. Esztert (ez volt Hadassa perzsa neve) különös szépséggel áldotta meg Isten. Ő fogalmazott így: „Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?“ (Eszt. 8, 6). Minden bátorságát összeszedve böjtölt és az udvartartás rendjét felrúgva a király elé járult és elárulta, hogy is ő zsidó. Így vett a történet váratlan fordulatot (lásd az Eszter könyvét).

Hogyan ünneplik a purimot?

A nagy fordulatra emlékezve, ma Adár hónap 14-én, illetve 15-én ünneplik a purimot. Adár 15-én csak a megerősített városokban ünnepelnek. A zsidó szökőévben kétszer ünneplik a purimot, ezek közül a purim első ünnepe valamivel szerényebben zajlik. Az Eszter történetére emlékezésben az ünnepet az ún. „Eszter böjtje” előzi meg. Eszter bátor beavatkozása, és a népének imádságai akadályozták meg a nemzet kiirtását. A zsidó nép szorongatottsága örömre fordult, ezért a purim nagyon vidám ünnep.

Az emberek megajándékozzák egymást (Eszt. 9, 22), sok édes ételt esznek, és beöltöznek, hogy abbéli örömüket kifejezésre juttassák, hogy Isten megkímélte az Ő népét. Purimkor az emberek kereplőkkel, sípokkal vagy sípoló játékokkal ugratják egymást. A purim napjának szokásaihoz tartozik az édes sütemények sütése is, az un. „Hámán táskáké” vagy „Hámán füleké”. Azért, hogy mindenki vidáman ülhesse meg az ünnepet, a szegényekről adományokkal emlékeznek meg.

[…]

Kirekesztés Izraelen belül is

Ám a zsidóságon belül is ismert a kirekesztés. Zsidóként vándorolnak be emberek Izraelbe, és ott aztán nem zsidóként tekintenek rájuk. A vita, hogy ki számít zsidónak, máig nem ért véget. Az anyja szerint lesz valaki zsidó, ahogy a rabbik mondják? Vagy az apa szerint, ahogy a Tanach (Ószövetség) meghatározza? Vagy elég zsidó nagyszülő is, amit a hazatelepülési törvény ír elő?

A purim, mint a kirekesztés vége

A purim a kirekesztés feletti győzelem ünnepe. Éppen ilyen értelemben jó alkalmat kínál arra, hogy a zsidó embertársainkkal szemben kifejezésre juttassuk, hogy Isten szeretett embereiként látjuk őket. Az első purimkor a zsidók a nem zsidóktól kaptak ajándékokat. Édességekkel teli kis ajándékokkal hozzuk tudomásukra, hogy érdeklődünk a történelmük, tradícióik iránt és teljes szívünkből kívánjuk, hogy véget érjen emberek közüli kirekesztésük a származásuk és az „idegenségük” miatt. Reméljük, és imádkozunk azért, hogy az üldözések végére tett ígéret hamar beteljesedik. A Biblia is beszél arról, hogy ezt az időt még egy világméretű üldöztetés előzi majd meg. Ezért keressük a zsidók barátságát.

(A fenti részlet a Feste Israels (Izrael ünnepei) című könyvben található meg.

Feste Israels mit messianischer Haggada, Hanspeter Obrist (Hrsg.), amzi, Brunnen Verlag, Basel und Giessen, 2006, 39-42. oldal – eredeti fejezetcím: Purim – Das Ende des Antisemitismus)

Magyarázat a purimhoz

Eszter könyve, mely 2400 évvel ezelőtt íródott, különbözik minden más Tenach (Ószövetség) írástól: Ez az egyetlen könyv a Bibliában, ahol a tíz részben egyetlen egyszer sem fordul elő Isten neve, legyen az:אל -El, אלהים -Elohim vagy יהוה -JHWH!

A zsidó bölcsek érdekes magyarázatot adnak erre: minden, ami Eszter könyvében áll, titokzatos és lepecsételt. A név אסתר -Eszter, ez volt az ő perzsa neve, amely a סתר -szeter vagy a הסתר -heszter szóból jön, ami ‘rejtekhelyet ill. elrejtettet’ is jelent.

Az egész könyvben érzékelhető Isten jelenléte ‘elrejtetten’. Tehát lépjünk bátran a “Király” elé, mint egykor Eszter, hogy népünk és Izráel népéért könyörögjünk! (Bevezető a fordítótól)

A purim egy exilium (száműzetés) utáni ünnep – mint a chanukka -, tehát a babiloni fogság után keletkezett. A zsidó nép megmentésének történetét a – diaszpórában – örökíti meg, mégpedig a Perzsa Birodalomban Achasvéros (I.Xerxes; i.e. 486-465) uralkodása alatt. A zsinagógákban felolvassák Eszter könyvét, mind a 10 részt.

Minden alkalommal, amikor a zsidó gyűlölő Hámán neve jön, egy purim-kereplővel (?) lármáznak. Az ünnepélyes purim-lakoma épp úgy hozzátartozik, mint az a szokás, hogy egymásnak (különösen a szegényeknek) Hámán-füleket (háromszögű omlóstészta-süteményt) ajándékoznak. Az ember maszkot tesz föl és jelmezbe öltözik –  mint egykor Mordokáj – pompásan felöltözve; amivel a szükségből az örömbe való átmenetet ábrázolják ki…

Purimkor – Isten hűségére a nehéz időkben – emlékezik az Ő népe, Erec Jisrael-Izráel Földjének határain kívül is.

A “pur” (sors) elv alapján minden másképp forog, megmutatják Isten útjai. A gonosz terv, a “pur” a zsidók ellen készült (ahogy ma is történik), de a végén a javukra fordult úgy, hogy megvédhették magukat.  Sőt, ennek hatására a pogányok közül sokan a judaizmushoz csatlakoztak!

A védelmi harc a gonosz ellen Adar hó 13-án volt, ezért egy nappal utána, Adar 14-én ünnepelnek. Egy kivétel van: mivel a főváros, Susán fallal volt körülvéve, a harc egy nappal tovább tartott. Ezért ünnepelnek mind a mai napig a fallal kerített városban, mint amilyen Jeruzsálem, Adar 15-én Susán-purimot.

Az évszázadok alatt jöttek és mentek a “Hámánok”. Napjaink Hámánja Ahmadinedjad, Iránból jön. El akarja Izráelt törölni a térképről és ráadásul ugyanabból az országból jön: Perzsiából! A történelmi Hámánt és 10 fiát felakasztották. A nürnbergi háborús bűnösök tárgyalásán érdekes módon ugyancsak 10 náci-nagyság lett felakasztva.

Egy további dolog: Hámán Agágnak, az amálekiták királyának utódja volt, akit Saul királynak meg kellett volna ölnie, de ő megkímélte az életét – mint egy kör, mely végül is bezárul. Mordokáj Saul király házából jön (ezért kéri Esztertől, hogy ne árulja el származását). Nos, Saul és Agág utódai 500 évvel később találkoznak a világ színpadán.

Engedelmeskedett volna Saul Istennek és az egész amálek népet Isten parancsa szerint kiirtotta volna (aki Izráel legnagyobb ellensége volt Egyiptom óta), a zsidó nép mind akkor, mind ma kevesebb veszély között élne.

A “pur” mutatja, hogy milyen gyorsan születik döntés egy egész nép kiirtására.

Azt olvassuk, hogy Hámán tulajdonképpen csak egyedül Mordokájt akarta megölni, mert nem hajolt meg előtte. Amikor tudomására jutott, hogy Mordokáj zsidó, akkor döntött úgy, hogy az egész zsidó népet kiirtja. Eszter 3,6

Látjuk, miképpen választ ki Isten embereket – legyenek Eszter vagy Mordokáj – külső szépség, bölcsesség vagy/és istenfélelem, hogy célját elérje. Eszter volt az összekötő híd Mordokáj és a király között. Sőt egy érdekes párbeszédet olvashatunk Eszter és Mordokáj között a negyedik részben!

A kulcsszó a 4,14-ben van:

Mert, ha te most ez időben hallgatván hallgatsz (néma tudsz maradni), a szabadulása és megmentetése a zsidóknak más helyről fog előállni, te azonban, és apád háza, elpusztulsz. Ki tudja, vajon nem éppen e mostani idő miatt jutottál-e király(nő)i méltóságra?

Ezt a kérdést önmagunknak is fel kell tennünk! A mai napon hol vagyunk? A megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő elhívatásban-e, – hogy királyunk előtt, aki a királyok Királya, az Ő népéért, a mi népünkért könyörögjünk?

Purim egy öröm- és győzelmi ünnep!

NAI israel heute, Michael Schneider