Versek

Zsidó versek olvasása után

 

Szavak, tények, melyek rólunk,

rólam szólnak

belőled beszélnek.

Az árnyak-fények özönében, magamba roskadok,

ami ősi fájdalom

szemem tükrében átadom

egy testként,

minden tagot

Uram Te megváltottad

a világot!

–

                                         Neuwald Zsuzsanna

---

–

Zsenge

 

 

Amikor eljön a tavasz,

és lassan duzzad a kalász,

tudjuk, hogy közel van

már a dús aratás.

Menjünk hát mi, zsengék,

gyűjtsük a gabonát

nagy halomba.

Mi nem törünk hatalomra,

azt akarjuk csupán,

hogy üdvözüljön

minden lélek

a földi élet után.

Hogy amikor Jézus eljön,

találjon hitet a földön,

és gyűjtse egybe népét,

ahogyan az arató a kévét.

 

S majd jön az ítélet.

Mindenki felelős, mivé lett,

utólag minden hiába.

Tollát többé ne csodálja

a színjátszó páva,

s illatában ne fürödjön

rózsa, ibolya, zsálya,

mert annak lesz hazája,

aki senki és megvetett volt,

és Istenbe vetette hitét.

És mindaz sötétségre kerül,

aki nem hitt vagy hitéből kitért.

Kirostálódik a meddő ocsú,

s aki megmarad,

már nem szomorú,

mert Isten gyermekeként

jó úton haladt.

Hálója fog annyi halat,

hogy elég legyen örökre.

A halál el lesz törölve,

nem lesz halál többé.

Feltámad és él

Jézussal örökké.

 

2010. április 21.

 

                            Makra Ildikó

---

 

Megváltottalak

 

 

   Hívatlan jöttél,

   rejtett csapásokon,

   ahol még a szellő is

   csak lágyan oson.

 

   Jöttél, amikor már

   nem volt remény,

           és éltem az életem kuszán

   és egyre kuszábban.

   (Ma már itt vagy

   életem fókuszában.)

 

   Jöttél hívatlan,

   s én először csak

   álltam riadtan,

   aztán megértettem,

   hogy értem haltál

   kínhalált a kereszten.

 

   Hívatlan jöttél,

   amikor a sóhajok

   dübörgéssé

   váltak bennem,

   és számig ért a salak.

   És szóltál:

   ne félj, mert

   megváltottalak!

–

2009. szeptember 27.

  –                         Makra Ildikó

---

.

A SIVATAGBAN

.

Hol lehelletem is visszhangzik a rideg és kopár sziklák között,

Lehajtom a fejem csendben, és  várom hangodat, a szelíd szellőt,

Ott a sivatagban.

Mikor népedet vezetted kinyújtott, hatalmas és  erős karoddal

Az Ígéret Földje felé, befedted őket végtelen irgalmaddal,

Ott a sivatagban.

A hosszú vándorlás közben nem engedted éhezni őket,

Égi Mannával tápláltad és erősítetted fel az éhezőket,

Ott a sivatagban.

Szomjúságukat szelíd szemed nem nézte közömbösen,

Élő víz forrása lettél a sziklából, megkönyörültél  tikkadt népeden,

Ott a sivatagban.

Ha felejtve Téged türelmetlenkedtek, és hitetlenkedtek,

Te szeretetedben gyógyításukra rézkígyót emeltettél fel,

Ott a sivatagban.

Ha nyugodott oltalmazó és fenséges  felhő oszlopod,

Türelemmel  várni kellett, mert ez volt szent akaratod,

Ott a sivatagban.

Ha elindult tűz oszlopod éjjel, dicsőségben felemelkedve,

választott népedet világítva az úton tovább vezette,

Ott a sivatagban.

Féltö szeretetedben  hütlen és lázadó népedet megfedted,

Hogy beteljesüljön gyermekeidnek adott Ígéreted,

Ott a sivatagban.

A Te Szavad Szent, engedelmeskedve elérünk az Igéret Földjére,

De nélküled, Seregek Ura, reménytelenül el vagyunk veszve,

Ott a sivatagban.

Amikor kisértette a sátán egyszülött Fiadat,

Megdicsőülve győzőtt  Yeshua, Testté lett Szavad,

Ott a sivatagban.

Ma, ha  újra sziklák között, tövisekkel díszített  az ösvényünk,

várunk csendben, hogy szelíd szellőben szólj hozzánk, áldott Istenünk,

Itt a sivatagban.

Elisevah