Történelmi vissza- ill. előretekintés a Tóra (Mózes 5 könyve) alapján

1. rész
Egy chaszidikus magyarázat azt mondja, hogy Mózes 5-ik könyvének utolsó versei évről évre megjelentik az Izráelben és körülötte zajló történéseket. A zsidó naptár szerint 5767-et írunk az emberiség teremtése óta – ez a ker. 2007-es év.

A különleges végidőkről szóló próféciák Mózes utolsó énekében találhatók, amelyek rejtelmesek és titokzatosak. Figyelemre méltó a párhuzam Mózes első éneke, amit a Nádastengeren való átkelés után énekeltek, és a második ének között, amelyet pontosan az Ígéret Földjére ill. Isten Birodalmába való bemenetel előtt énekelnek!

Néhány kivonat az utaló jövendölésekből:
Az eredeti héber szövegben az 5701. vers a chaszidikus magyarázat szerint az 5701-ik zsidó év – 1941-ik keresztény év 5.Móz. 29,26; Károliban 27-ik vers: Fellángolt az Örökkévalónak haragja e föld ellen, hogy reá hozza, amely meg van írva e könyvben.

5702. vers 5.Móz. 29,27. vers = 1942. év: És kiszaggatta őket az Örökkévaló az ő földjükről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, amint mai nap is van. E vers pontosan az 1941- 42-es éveket írja le, a holokauszt poklát, ami szószerint beteljesedett: „mindazt az átkot“ את–כל–הקללה et-kol-haklalah a zsidókra!

De azután jöttek az 5708-09-es évek, a keresztény naptárban az 1948-49-es évek.
Miután hatmillió zsidót, az összes zsidó népesség egy harmadát, tervszerüen kiírtották – megfagyás, éhezés, agyonlövés, elgázosítás, elégetés vagy másmilyen kegyetlen kínzásmódokkal – senki nem hitte volna e horror után, Herzl látomását egy Zsidóországról.
Mindössze három évvel később a hamuból előállt, szószerint a „megszáradt csontokból“ – mint Ezékiel próféta a 37. részben jövendölte, Izráel nemzete, amikor egy kis termetű ember név szerint Dávid Ben Gurion egy sabbat előestéjén Tel Avivban Izráel államát kikiáltotta.

És újra találóan fogalmaz a Tóra: 5708. 5.Móz. 30,4 = 1948. év.
Ha az ég széléig volnál is elűzve, onnét is összegyűt téged az Örökkévaló, a te Istened, és onnét is elhoz téged.

A háborúkról a létért és a függetlenségért amely az 1949. évben folytatódott, a következő versekben olvasunk:
5709. 5.Móz. 30,5 = 1949.év: És bevisz téged az Örökkévaló, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és birtokolni fogod azt; és jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint a te atyáidat.

Ami a zsidók visszatérésével és Izráel állam 1948-49-ben való megalakulásával megkezdődött, és mind a jelenidőig (sőt a végidőkig, megj. ford.) folytatódnak az aliják (zsidók bevándorlása Erec Jiszrael-be megj.ford.).

2. rész
E magyarázat alapján kimondottan van útmutatás az 1967-es évben történt 6 napos háborúra, amelyik egy a számos – Izráel létéért – vívott háborúk közül:
5727. vers 5.Móz. 31,3 = 1967: Az Örökkévaló a te Istened – Ő vonul előtted, Ő megsemmisíti majd e népeket előled, hogy elfoglaljad; Józsua – ő vonul előtted, amint szólt az Örökkévaló.

Tegyünk egy ugrást az 5753. zsidó évhez évhez, ami az 1993. keresztény év.
Ott megtapasztaljuk amint Izráel egyre inkább süllyed, és Istenétől eltávolodik!
Milyen döntő esemény jellemzi az 1993-as évet? Az oslói békekonferencia, a legendás „békemegállapodás“ a palesztinokkal! És ez a „béke“ még több terroráldozatot adott nekünk, mint az előző évek!

Egy pontosabb ábrázolást kínál az 5753. vers 5.Móz. 31,29: Mert tudom hogy halálom után (erkölcsileg) meg fogtok romolni és letértek majd az útról, melyet megparancsoltam nektek, és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben (végső napokban), midőn teszitek azt, ami rossz az Örökkévaló szemei előtt, megharagítva Őt kezeitek művével (cselekedeteivel).
Valóban megéljük azt, hogy Izráel egyre inkább a világi hatalmasságok akarata szerint cselekszik, és Istenét egyáltalán nem kérdezi meg többé! Ezen emberi békepróbálkozásnak nincs isteni eredete, és ezért a „gyümölcse“: még több halott, fájdalom és gyász.

Egy tekintés jelenünk napjaira, Mózes éneke alapján.
5766. vers 5.Móz. 32,12 = 2006: Az Örökkévaló egyedül vezeti (Izráelt), és nincs vele idegen isten.
Itt utalás van egy időszakra, amikor Izráel népe egyedül fog a világban állni, ami már egyre jobban és jobban látható.

5767. vers 5.Móz. 32,13 = 2007: egy zsíros jóléti évre utal: Járatja a föld magaslatain, és eszi a mező gyümölcseit; ad neki szopni mézet a sziklából és olajat a kőszirtből.
Itt tisztán látható amint jóléti generációnk a szemünk elé van vezetve – luxusvillák, drága autók, a világ legújabb divatja, szuper-áruházak, minden telve az áruk bőségével. Semmi nem hiányzik – mindenesetre így néz ki kívülről. Ezt igazolandó 2007.08.07-én a következőket jelentették az izráeli médiák: Izráel gazdasága lendületben. A Központi Statisztikai Hivatal közölte, hogy Izráel gazdasága nagy fellendülésben van. A brutto termelés az év elsőfelében éves átlagban, átszámítva 6,6%-ra emelkedett – 2000 óta a legmagasabb emelkedés. […]

5768. vers 5.Móz. 32,14 = 2008 mégegyszer jólétről beszél Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
Megy minden Isten nélkül. És ez tartósan nem jelent jót. Látjuk, hogy szegények és gazdagok között egyre nagyobb a szakadék, ez egy rossz jel és egy egészségtelen társadalmat szül. Valamikor – így tanít minket a világtörténelem – egy nagy “csattanás” fog jönni. Bizonyára nem leszünk Isten áldása alatt, ha ŐT elfelejtjük!

Hogyan tovább?
A 2009-es év a 5769-es zsidó év leleplezi az 5.Móz. 32,15: És meghízott Jesurun, és rugódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, ki alkotta, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját (Cur Jesuah).
Ezeket a nehéz szövegeket a zsidóság bölcsei a héber eredeti szövegek alapján a következőképen magyarázzák: Izráel háza meggazdagodott, és elbizakodott, vagyona szaporodott, de az Isten tiszteletet eldobta (v. elhagyta), aki őt alkotta – megharagította a Teremtőt a Szikla (Cur) előtt, aki őt megváltotta! Egy világos utalás Jesuára, a Messiásra és Izráel Sziklájára!

3. rész
A zsidó naptár szerint 2007. szept. 13-a óta 5768-at írunk. Mózes romlott és elvetemült nemzedéknek nevezte ezt a generációt. Jesua/Jézus hasonló szavakkal illette kortársait, szándékosan használta Mózes énekének szavait. Nép látomás és pásztor nélkül. Ez. 34

Elvetemültségükben sok zsidó fut idegen istenek után, úgy akkor mint ma, és tévelyegnek a távolkeleti vallások útvesztőjében – mindez nagyon megharagítja és megbántja Izráel Istenét:

5770 5.Móz. 32,16 = 2010. év: „Idegenekkel (istenekkel) ingerelték, útálatosságokkal bosszantották Őt.

Isten reakciója nem marad el:
5775 5.Móz. 32,21 = 2015.év: Azzal ingereltek ők (Izráel), ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; de én ingerlem őket, nem néppel (azaz pogánynéppel): bolond nemzettel bosszantom őket.

A további versek nagyon kemények és egy második még szörnyűségesebb holokausztra utalnak.
5.Móz. 32,22-25 = 2016-2019. évek: írnak a szörnyű ítéletről: Mert tűz lobban fel haragomban … és megemészti a földet … Veszedelmeket halmozok rájuk … Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől (járványtól) … Kívül fegyver pusztít (elnéptelenít), belső szobákban rettegés, ifjat és szüzet, csecsemőt az idős emberrel együtt.

Egy világos és rémisztő figyelmeztetés, ami kb. 3760 évvel ezelőtt íródott. Mikor történik ez meg?
Akkor, amikor Izráel népe beképzeli, hogy békében él, de valójában csak látszatbéke lesz, mely az Újszövetségben említve van:
Mert amikor ezt mondják: Béke és biztonság, akkor hirtelen veszedelem ő rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. 1.Thess. 5,3

Istennek legyen hála, a végső kimenetel mégis jó lesz, mert amit Isten elkezdett, egy jó véggel fogja zárni! Miért? Egész egyszerűen: Mert Isten Ő és nem ember. Hós. 11,9
Végül Isten ítéletet gyakorol majd Izráel ellenségein és az Ő népén könyörülni fog:
5.Móz. 32,39 ill. 32,43: Most lássátok meg, hogy én, én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én ölök, és elvenítek, összetörök, és én gyógyítok, és nincs aki kezemből megszabadítson!

Ujjongjatok, ti nemzetek (pogányok), Ő népe! Mert Ő megtorolja az Ő szolgáinak vérét, bosszút áll az Ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
Micsoda örökértéküek ezek a versek! Nem Mózes utolsó éneke az amelyet a Jelenések 15,3-ban a Bárány énekével együtt énekelünk majd?
És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a Te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a Te útaid, óh népek Királya!

E chaszidikus magyarázatot – kiegészítve az író messiási magyarázataival – mint spekuláció félre lehet tenni. De mégis ezek a gondolatok nem inkább felrázó hatással kell hogy hassanak ránk, és visszatartsanak attól, hogy elaludjuk az időt!?

NAI israel heute, Michael Schneider, 5767/2007