Jesua (Jézus) neve a Tanachban (Ószövetségben)

 

 Héberül (a modern héber nyelvben is) a ’Jesua’ szó üdvösséget, segítséget, szabadulást jelent. A óhéberben a név jelentéséről a Máté evangéliuma is tanúskodik: „…nevezd annak nevét Jesuának, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Mt. 1, 21).

 

Jesua a feltámadása után mondja a tanítványainak:

„És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.” (Luk. 24,44)

Azt, hogy Róla írattak meg mindazok, amiket beteljesített, szó szerint is érthette. Mert vannak a Tanachban (Ószövetségben) olyan Igék, amik Jesuáról, a Szabadítóról beszélnek.

 

Jákob a fiai megáldásakor mondja:

„Szabadításodra / Jesuádra várok Uram!” (I. Móz. 49,18)

 

De több Igében feltűnik a Messiás neve:

„Örülnek és örvendeznek majd mindazok, akik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, akik szeretik a te szabadításodat / a Te Jesuádat.” (Zsolt. 40,17)

„Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom /Jesuám kősziklája!” (Zsolt. 89,27)

„Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását / az Ő Jesuáját.” (Zsolt. 96,2)

„Ímé, az Isten az én szabadítóm / Jesuám! bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm / Jesuám!” (Ésa. 12,2)

„Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást / Jesuát hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.” (Ésa. 60,18)

Ebben az összefüggésben olvasva Péter szavai is máshogy csengenek:

„Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.

Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?

Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jesuát, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.

Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.

És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.

De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.

Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be.

Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje Jesuát a Messiást, a ki néktek előre hirdettetett.

Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.

Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt (V. Móz. 18,18. 19.) néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.

Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.

Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jesuát első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.” (Csel. 3, 11-26)