A kovásztalan kenyerek ünnepe a Cselekedetek könyve XII. fejezete szerint

A peszáhi ünnepkörbe tartozó három ünnep ismeretében más színben tűnik fel Kéfa (Péter) elfogatása is, mely éppen a kovásztalan kenyerek ünnepére esett. „Az idő tájt Heródes király elkezdte elfogatni és üldözni a messiási gyülekezet bizonyos tagjait. Karddal ölette meg Jákobot (Jakabot), János testvérét. Mikor látta, hogy a júdeaiaknak tetszik a dolog, folytatta azzal, hogy Kéfát (Pétert) is elfogatta. Éppen a kovásztalan kenyerek ideje volt.” (Csel. 12, 1-3)

Kéfát (Pétert) néhány évvel Jesua halála után fogják el. Őt is pontosan abban az időszakban, mint a Mestert, és jelképesen is azt éli át, amit Jesua. A Messiást évekkel korábban nem tarthatta fogva ezekben a napokban a halál börtöne, Kéfának pedig ugyanezekben a napokban, a kovásztalan kenyerek napjaiban ad szabadulást Isten a börtönből. Ez a Messiás nagy seolból való szabadulásának egy képe. „Letartóztatta, tömlöcre vetette, s négy négyes katonai őrségnek adta őt át, hogy őrizzék. Az volt a szándéka, hogy a pászka-ünnep után elővezetteti a népnek. Míg Pétert a tömlöcben őrizték, az eklézsia kitartóan imádkozott érte az Istenhez.” (Csel. 12, 4-5). Jesua halálánál ez a hit nem volt meg a tanítványokban.

Az éjszaka folyamán azonban Péter csodálatos módon kiszabadul, mert nem tarthatta fogva őt ez a fizikális börtön. Ő is az éjszaka folyamán szabadul, ugyanúgy éjszaka volt, mint amikor Jesua feltámadt. „Azon az éjszakán, amelyet követőleg Heródes elővezettetni készült őt, Péter két katona között aludt, két lánccal megkötözve s az ajtó előtt őrök őrizték a tömlöcöt. Egyszerre azonban az Úrnak egy angyala állott mellé. Fény világította meg a helyiséget. Az angyal megtaszította Péter oldalát, felkeltette és így szólt: „Siess, kelj fel!” Erre lehullottak kezéről a láncok. „Kösd fel övedet és kösd fel sarudat is!” – mondta neki az angyal. Megtette. „Vesd magad köré köpenyedet és kövess engem!” – szólt hozzá az angyal, majd kiment és Péter követte őt. De nem tudta, hogy való-e az, ami az angyalon keresztül történt vele. Úgy vélte, hogy látomást lát.  Miután általmentek az első és második őrségen, eljutottak a vaskapuhoz, mely a városba vitt. Az magától megnyílt előttük, és amikor kijutottak és egy utcasarkot mentek előre, az angyal tüstént elmaradt mellőle.

Ahogy Péter magára maradt, így szólott: „Most látom már igazán, hogy az Úr csakugyan elküldötte angyalát és ő ragadott ki engem Heródes kezéből és a zsidók népének minden várakozása elől.”

Ahogy ezt felismerte, Máriának, a Márk melléknévvel nevezett János anyjának házához ment, ahol elég sokan voltak egybegyűlve és imádkoztak. Miután a kapuajtón kopogtatott, odament egy Ródé nevű fiatal rabszolgáló, hogy hallgatózzék. Mikor ráismert Péter hangjára, az örömtől nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. Ám azok így szóltak hozzá: „Elment az eszed!” De mikor az erősködött, hogy úgy van, így szóltak: „Az angyala van ott!” (Csel. 12, 6-15)

A tanítványok imádkoztak Péterért, mégis ugyanaz játszódik le, mint Jesua feltámadása után. Itt nem Mária Magdolna hozza a hírt, hanem Ródé, de ugyanaz a reakció, nem hisznek neki. „Péter azonban kitartóan kopogott. Mikor azután kinyitottak és látták, hogy ő az, magukon kívül voltak.” (Csel. 16, 16). Magukon kívül, akár Jesua feltámadása után.

„Péter hallgatást intett nekik kezével és elbeszélte, hogy az Úr hogyan vezette ki a tömlöcből. Majd így szólott: „Adjátok hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek!” Ezzel eltávozott és más helyre utazott. Mikor kinappalodott, nem kis kavarodás keletkezett a katonák közt amiatt, hogy hát mi is lett Péterrel.

Heródes kerestette őt, és amikor nem találta, kihallgatta az őröket, majd megparancsolta, hogy vezessék el őket.” (Csel. 16, 17-19)

A Jesua „szabadulása után” ugyanerről beszél. „…hogy az Úr hogyan vezette ki a tömlöcből.” Bizonyította az Írásokból, hogy ezeknek meg kellett lennie. Az emmausi tanítványokhoz így szólt Jézus: „Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak. Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?” Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.” (Lk. 24, 26-27)

Péter „…ezzel eltávozott és más helyre utazott.”, akárcsak Jesua. A katonák értetlenül állnak a történtek előtt, és megszégyenülve. Ugyanúgy, mint a Jesua sírját őrző katonák.

Ezzel a második szabadítással Isten talán üzenni akart a tiszta szívű, de még kételkedő zsidóknak, hogy Jesua szabadulása valóságosan megtörtént. Hiszen a főpapok azt terjesztették el a zsidóságban, hogy a tanítványok lopták el Jesua holttestét (Mt. 28, 11-15). Ez volt a korban a második érthetetlen, csodás szabadulás a kovásztalan kenyerek idején. Ez a második jel „csak” a fizikai valóságban történt meg a Messiást hirdető Kéfával (Péterrel), de Isten csodája, szabadítása sok tekintetben lemásolta a Messiás szabadulását.