A két párt vitája az első zsengék időpontjáról és
Isten válasza
Jesua korában az első zsengék megtartásának időpontjára vonatkozón két uralkodó álláspont létezett. Az egyiket a szadduceusok vallották, a másikat a farizeusok.
Ezen a napon az árpatermés zsengéjét kellett a Tóra szerint bemutatni az Örökkévalónak (III. Mózes 23,9-14). E rendelés is Jesuára mutat, aki a feltámadásával töltötte be ezt az ünnepet, és lett első zsengévé (I. Kor. 15,20).
Ebben az időben azonban nem volt egyértelmű a zsidóság két nagy pártjának vitája miatt, hogy mikor kell az ünnepet tartani.
A szadduceusok a Tóra pontos szövegét vették alapul, mely így fogalmaz: az árpatermés zsengéjét „az szombat másnapján lengesse a pap.” Ők a szombat szót szó szerint vették és azt tartották, hogy bármilyen napra esnek a kovásztalan kenyerek napjai, meg kell várni a sabbatot, és a hét első napján kell meglengetni az árpa zsengéjét az Örökkévaló előtt.
A farizeusok pedig a következőképpen érveltek. Niszán 14. napján kell levágni a peszáhi bárányt. Ekkor szenvedte el értünk a kereszthalált Jesua, mint peszáhi Bárány. A bárányt ezen az estén (niszán 15-e előestéjén) kell elfogyasztani. Niszán 15-e pedig már a kovásztalan kenyerek hét napos ünnepének első napja. Ezen a napon Jesua bűntelen, „kovásztalan” teste sírban volt. A farizeusok szerint a Tórát így kell értelmezni: az ünnep (szombat= a parancsolt munkaszünet napja) másnapján kell az árpatermést meglengetni, azaz niszán 16-án. A Tanach (Ószövetség) görög fordítása, a Septuaginta is ezt a felfogást támogatta, melyet Kr.e. II. század körül készítettek el: „az első nap utáni napon”. A judaizmusban később a farizeusok álláspontja maradt meg, és ma is eszerint számítják az ünnepet.
Jesua idejében azonban ezt a vitát csak egyféleképpen lehetett feloldani. Úgy, ha az adott évben a peszáhi bárány feláldozása péntekre, és a kovásztalan kenyerek ünnepe szombatra esett. Így a farizeusi és szadduceusi álláspont szerint is niszán 16-án, a szombatot követő vasárnap kellett meglengetni az árpa zsengéjét. Ezt tette az Örökkévaló, és így az ezen a napon feltámadt Jesua mindkét irányzatnak üzenet, hogy Ő a Messiás, az első zsenge.
(v.ö. Hertz Biblia III. könyve, Leviticus, XXIII. fejezet 9-14-es versek kommentárjával, 247-248 oldal)
