Daniel Cion: Bulgária főrabbija a második világháború alatt

Joseph Shulam

 

Joseph Shulam elvégezte a David Lipscomb Főiskolát alapfokon és a jeruzsálemi Héber Egyetemet alap- és mesterfokon. Egy messiási zsidó gyülekezet vezetője Jeruzsálemben, és jelenleg a Lausanne-ban működő Konzultáció a Zsidó Evangelizációról Izraelben elnöke.

 

1918-ban üzentek Szófiából Tesszalonikibe, hogy küldjenek rabbikat. A Tesszalonikiben működő jesiva vezetője elküldte fiatal fiát, Danielt, hogy szolgálja Szófiában a közösséget. Daniel Cion rabbi elvállalta a feladatot, később pedig megválasztották Bulgária főrabbijává. Cion legfőbb érdemeit a háború évei alatti tevékenységével szerezte.

A második világháború elején a bolgár zsidók számára is elkezdődtek a nehézségek. 1941. január 23-án jelent meg a hivatalos közlönyben a Törvény a nemzet védelmére. Ez nem volt más, mint a nürnbergi törvények bolgár adaptációja. Azzal a céllal hozták, hogy a zsidó közösséget elválassza a bolgár nép többi részétől és korlátozza a zsidók szabadságát. 1941. március 1-jén a bolgár kormány úgy nyilatkozott, hogy csatlakozik a tengelyhatalmakhoz. Ugyanezen a napon a német náci erők beléptek Bulgária területére, és közzétettek egy rendeletet, amely szerint minden 20 és 40 év közötti zsidó férfinak munkaszolgálatra kell jelentkeznie.

Bulgária kormánya 1943-ban német nyomásra rendeletet hozott arról, hogy a zsidókat telepítsék ki Bulgáriából. Daniel Cion május 23-án minden zsidót összegyűjtött Szófia központi zsinagógájában, amely Európa második legnagyobb zsinagógája. A városban minden zsidó a zsinagógába ment, hogy imádkozzon a kegyetlen döntés visszavonásáért. Cion nyilvánosan azt mondta az egész közösségnek: „Jobb nekünk itt meghalni, mint Lengyelországban.” Amikor a zsidók kijöttek a zsinagógából, a rendőrség gumibotokkal támadt a sokaságra és mintegy 250 férfit letartóztatott.

Az emberek elvonultak a Szent Szinódushoz és követelték, hogy találkozhassanak István metropolitával, akit tisztelt a zsidó közösség az irányukban tanúsított barátságos magatartása miatt. István metropolita megígérte a zsidó közösségnek, hogy találkozni fog a királlyal és a miniszterekkel, megkísérli befolyásolni őket, hogy változtassanak hozzáállásukon, és fejezzék be a zsidóüldözést. Ennek ellenére 1943. május 25-én megkezdődött a zsidók deportálása Szófiából. A Zsidó Ügyek Bizottsága Szófiából 10 153 zsidót vidéki városokba, 3 500 férfit pedig munkatáborokba vitt.

Szófiában csak 2 300 zsidó maradt. A Bolgár Ortodox Egyház volt az egyik nagy akadály a bolgár kormány útjában, hogy a zsidókat Auschwitzba küldje. Az egyház folytatta a közbenjárást a zsidókért a királynál és a kabinetnél. Az egyház baráti volt a zsidókhoz a miatt a különleges viszony miatt, ami István metropolita és Daniel Cion között volt.

Még a harmincas évek elején hívták meg Ciont, hogy látogassa meg Dunnovot, aki misztikus keresztény tanokat vallott. Dunnov keverte a miszticizmust, a kereszténységet, a vegetarianizmust és a jógagyakorlatokat. Ciont lenyűgözte Dunnov életmódja, és elkezdte felhasználni a misztikus néhány tanítását. Három dolog volt, amit átvett Dunnovtól: a vegetarianizmust, a nap imával való kezdését nézve a napfelkeltét és a mindennapos testgyakorlatokat. Dunnov Jézusról Messiásként és Megváltóként beszélt. Beszélt Jézus korai tanítványainak egyszerű életmódjáról is. Ezek felnyitották Cion szemét. Rendhagyó módon kezdett el gondolkodni, vagy legalábbis olyan dolgokon, amelyek egy rabbi esetében szokatlanok. De Cion szerint a legfontosabb változás akkor jött el az életében, amikor a napfelkeltét nézve imádkozott, és Jesua látomásban megjelent neki.

Nem tudta, mit jelent a látomás, ezért megkérdezett más rabbikat, mit kellene tennie. Amikor harmadszor is megjelent ugyanaz a látomás, Cion az alak felé fordult és megszólította. Az alak közvetlenül a napból ragyogott fel, mintha napból lenne. Lenyűgözte, hogy válaszolt neki és Jesuaként azonosította magát.

Nem kis dolog egy rabbi számára, hogyha látomást kap a Messiás Jesuáról, de Cion jól ismerte a tanítást: Fogadd el az igazságot, bárkitől is jön az. Megértette, hogy van valami egészen különleges abban a személyben, aki megjelent neki.

Ennek a látomásnak a teljesen bizarr természete arra késztette a rabbit, hogy vizsgálódjon és próbálja megérteni, hogy Isten mit mutatott neki. Cion tudta, hogy meg kell találnia azt az információforrást, ami segítene értelmezni a látomást és megvilágítani annak jelentését. Ekkor Cion elment a Görög Ortodox Egyház patriarchátusára Szófiába, és összebarátkozott István archimandritával, akivel közeli barátságba került és őszinte eszmecseréket folytatott különféle szellemi témakörökben, többek között Jézusról és a korai egyházról. A patriarcha, aki tisztában volt a zsidók és keresztények közötti kényes kapcsolattal, bátorította a rabbit, hogy feledkezzen el a kereszténységről és magára Jesuára koncentráljon.

Cion sohasem tért át a kereszténységre, de elkezdett hinni Jesuában, és hűséges maradt a Tórát megtartó életmódhoz. Talán egy dal, amit Daniel Cion rabbi írt a hitéről, tudja legjobban kifejezni Jesua Messiáshoz való hozzáállását:

.

Nem, nem én, nem, nem én, csak Te vagy Jesua bennem!

Csak Te viszel el atyáim Istene elé,

Csak Te gyógyíthatsz meg minden rossz betegségből,

Nem, nem én, nem, nem én, csak Te vagy Jesua bennem!

Csak Te tanítasz arra engem, hogy szeressem az egész teremtést,

Csak Te tanítasz arra engem, hogy még ellenségeimet is szeressem,

Nem, nem én, nem, nem én, csak Te vagy Jesua bennem!

Emiatt maradok meg a Te szeretetedben,

Örökké a Te akaratodban leszek,

Nem, nem én, nem, nem én, csak te vagy Jesua bennem!

.

Cion elkezdte maga köré gyűjteni zsidó emberek nagyon megválogatott kis csoportját, hogy tanulmányozzák az Újszövetséget minden szombat délután otthonában. Ezek között a zsidók között néhányan a zsidó közösség vezetői voltak Szófiában. Cion hite a Messiás Jesuában ismertté vált Bulgária zsidó közösségében. Pozíciója azonban annyira megbecsült volt, és szolgálatát olyan nagyra értékelték, hogy a zsidó vezetők közül senki sem bírálhatta nyíltan a rabbit. Mivel teljesen megmaradt a bulgáriai zsidó közösség keretei között és nem szűnt meg úgy élni, mint egy olyan ortodox zsidó, aki a Tórát legszigorúbban betartja, kevés dolog volt, amire ellenfelei mint eretnekségre mutathattak rá. Azonban a színfalak mögött a zsidó közösség vezetősége elkezdte lassanként kirekeszteni őt.

Amikor a náci Németország egyetlen lövés nélkül elfoglalta Bulgáriát, Cion a zsidó közösség szellemi vezetőjeként üldözés és gúny tárgyává vált. A szófiai nagy zsinagóga előtt nyilvánosan megkorbácsolták. Ezekben az időkben Cion egyenes derékkal járt a fasiszták előtt, és egyetlen reakciója az volt, hogy Istenhez kiáltott. Anyám és nővérem jelen voltak legalább két ilyen alkalmon és ezt a történetet többször újra elmondták. Ezek az emlékek évekkel később büszkeséggel töltötték el őket zsidóságuk miatt. Amikor a zsidók Németországba deportálásáról volt szó, Cion és titkára, A. A. Anksi, levelet írtak Bulgária királyának, amelyben Daniel rabbi Jesua nevében könyörgött a királynak, hogy ne engedje a zsidókat elvinni Bulgáriából.

Cion azt írta, hogy Jesua egy látomásban azt mondta neki, óvja a királyt attól, hogy kiszolgáltassa a zsidókat a náciknak. A királyi palota ajtaja előtt órákig tartó, hosszú megpróbáltatást jelentő várakozást követően Szófiában, a rabbi és titkára át tudta adni a levelet a király titkárának. A következő napon a király Németországba utazott, hogy személyesen találkozzon a náci kormánnyal és Hitlerrel. Borisz, Bulgária királya állta a sarat és nem hódolt be a náci nyomásnak, hogy a bolgár zsidókat lengyelországi és németországi haláltáborokba szállítsák. A következő (szombaton) Cion így prédikált:

Megváltás… Tegnap informáltak, hogy István metropolita beleegyezett, hogy haladéktalanul találkozik velem és megvitatja Bulgária királyával való beszélgetését. Amikor elmentem, hogy találkozzam István metropolitával, azt mondta: ’Mondd meg népednek, hogy a király megígéri,a bolgár zsidók nem fogják elhagyni Bulgária határait.’ Elmondtam a metropolitának, hogy zsidók ezrei várnak rám a zsinagógában, hogy hallják ezt a jó hírt. Amikor visszatértem a zsinagógába, teljes csend volt a hatalmas tömegben, amely összegyűlt arra várakozva, hogy hallja az Istvánnal való találkozásom eredményeit. Ahogy beléptem, így szóltam: ’Igen testvéreim, Isten meghallgatta imáinkat’…

1944. szeptember 9-én Bulgária fasiszta kormánya megbukott és a kommunisták vették át a hatalmat Oroszország védnöksége alatt. Cion maradt Bulgária vezető- és főrabbija 1949-ig, amikor a zsidó közösség többségével Izraelbe emigrált. Ott azonnal elfogadták a bolgár zsidók rabbijaként. Amikor 1954-ben Samuel Toledano rabbi lett Izrael főrabbija, meghívta, hogy legyen a rabbinikus bíróság egyik bírája Jeruzsálemben. Amikor pletykák terjedtek el arról, hogy Cion Jesuában hisz, Toledano hivatalába fogadta és megkérdezte személyesen ezekről a szóbeszédekről.

Cion elmagyarázta Toledanonak álláspontját. Kifejtette, hogy elfogadta Jesuát Messiásként, de nem fogadja el a kereszténységet Jesua Messiás személyének és tanításának igaz kifejeződéseként. Toledano azt válaszolta, hogy elfogadja ezt a nézetet, amíg ezt Cion magában tartja. Amikor azonban Cion azt mondta, nem gondolja, hogy ilyen eszmét titokban lehet tartani, Toledano kénytelen volt Ciont rabbinikus bíróság elé vinni, és lehetővé tenni a többi rabbinak, hogy határozzanak felőle.

A bíróságon Jesuában mint Messiásban való hitének bizonyítékaként bemutattak négy könyvet, amelyeket Cion bolgárul írt Jesuáról. Megadták neki a jogot, hogy szóljon: „Szegény vagyok és gyarló, üldözött és kiszolgáltatott, Jesua meghódított, és az új emberrel megtisztelt, megszabadított nyomorult önmagamtól; hatalmas szeretetével dédelgetett engem. A ravasz ördög minden nap arra törekszik, hogy elragadja a hitemet, én ragaszkodom Bátorítómhoz, és elüldözöm az ördögöt. Itt állok egyedül a hitemmel, az egész világ ellenem van. Feladom minden földi méltóságomat Jesua, az én társam kedvéért.”

A rabbinikus bíróság megfosztotta rabbi címétől, de a bolgár zsidók továbbra is rabbijukként tisztelték. Egy orosz zsidó, aki egyike volt a korai cionista telepeseknek Rison LeCionban és „hívő” lett, adott egy épületet Cionnak a Yeffet utcában, Jaffa szívében zsinagóga céljára, ahol Daniel rabbi 1973. október 6-áig tevékenykedett. Ebben a zsinagógában Cion nem gyakran beszélt Jesuáról nyíltan, de többször hozott történeteket és példabeszédeket az Újszövetségből. Ám minden egyes sabbaton a zsinagóga után hazavitt egy csoport hívőt barátaiból és Jesuáról és az Újszövetségről tanultak minden sabbat délután, amíg vissza nem mentek a zsinagógába, hogy elmondják az esti imádságokat.

Sok misszió, misszionárius és keresztény társaság látogatta meg őt jaffai otthonában. Számos cikket írtak róla, és ritkán még nagy összegű pénzt is felajánlottak neki nevének használatáért a szolgálataikban. Cion ajánlataikat minden esetben visszautasította. Nem akarta lerombolni Izrael népének tett tanúbizonyságát egy maroknyi dollárért. Ha valaki adott neki szabad akaratából valamilyen felajánlást megkötés nélkül, azt elfogadta és továbbította a vakok karitatív szervezeteinek, vagy árváknak és özvegyeknek. Ő maga nyomorúságos szegénységben élt. Saját házában nem volt semmi érték és sohasem zárta az otthonát.

Cion dalok százait írta Jesuáról a Messiásról, a sabbatról és az áldott életről. Könyveket is írt a vegetarianizmus, az egészséges ételek és természetes életmód témakörében. A fő érdeme, hogy a messiási judaizmus megerősödéséhez személyes példájával járult hozzá. Teljesen zsidó életmódot folytatott, és egészen Jesuának, a Messiásnak szentelte magát. Sem a keresztény missziók pénzéért, sem a rabbinátusi vezetés nyomására nem engedett hitéből. Jesua volt Megváltója és barátja életének utolsó napjáig. Felnőtt ahhoz a vershez, amelyet saját nevére akrosztichonban írt: Daniel Cion Isten szolgája.

 

Isten (Davar) szava az utam,

Isten (Ner) lámpása a vezetőm,

Isten (Jirat) félelme a bölcsesség kezdete,

Isten (Ahavat[1]) szeretete az életem,

Isten akaratának (Laaszot) teljesítése törekvésem,

(Cedek) tisztesség és igazság célom,

Szenvedése (Jiszurim) az én engesztelésem,

Meg fog (Jagen) védeni minden utadon,

Izrael (Necah) örök Egyetlene vigaszom.

 

Daniel Cion 1979-ben, 96 éves korában halt meg. Az izraeli bolgár zsidó közösség megadta neki a teljes katonai és állami tiszteletet. Ravatala Jaffa központjában állt katonai őrséggel, és délben gyalog kísérték utolsó útjára a Holon temetőbe. A bolgár zsidók főrabbijaként temették el, aki megvédte őket a náci holokauszttól.

A fenti cikk az alábbi írás fordítása: Rabbi Daniel Cion: Chief Rabbi of Bulgarian Jews During World War II., in.: Mishkan, A theological forum on Jewish evangelism, issue No. 15, 2/1991, 53-58 o.

[1] Aleffel kezdődik a szó.

---

---

Történetem

Daniel Cion rabbitól, Bulgária korábbi főrabbijától

A „Kol Israel”-nél, a hivatalos izraeli rádióadónál folyó beszélgetés átirata. A közvetítés a ’United Protestant Service’ havi adásidejének keretében történt Jeruzsálemben 1952. szeptember 14-én.

 

Több, mint húsz évvel ezelőtt lehetőségem volt arra, hogy az Újszövetséget elolvassam. Olyan mély benyomást tett rám, hogy egy szűk körben beszámoltam róla: Rendkívüli mértékben sajnálom, hogy Jézust, a Messiást egyre jobban elidegenítették a zsidó néptől. Jézus csak jót tett a zsidó népnek. Megtérésre hívta őket, meghirdette Isten királyi uralmát, és az isteni szeretetet minden ember, még az ellenségei iránt is.

A véget nem érő szenvedéssel a mai napig fizetjük annak a bűnnek az árát, hogy nem fogadtuk el a Messiást.

Be kell vallanom, hogy a pozícióm, rabbi mivoltom nem engedte meg számomra ennek az igazságnak a hirdetését. Ám Isten hatalmas kegyelmében megszabadított engem az emberektől való minden félelemtől.

Elhozott engem ide, Izraelbe, ahol egykor Jaffában rabbivá lettem, hogy aztán felmondjam a rabbikénti elkötelezettségeimet.

Miután feladtam a hivatalt, Jeruzsálembe mentem. Ott egy egész hónapot töltöttem el böjtöléssel és könyörgéssel. Kértem Istent, hogy mutassa meg a helyes utat számomra, és az Örökkévaló meghallgatta imádságomat.

5710 shevat hónap első napján (1950 tavasza) megmutatta nekem a Szent Szellem, hogy Jézus valóban a Messiás, aki értünk szenvedett mint áldozat a mi bűneinkért. A szívemben égő tűz nem hagyott nyugodni, amíg nyilvánosan meg nem vallottam hitemet.

Minden nehézség, szenvedés és üldöztetés, amelyekkel szüntelen találkozom, sem tudott többé eltántorítani a hitemtől. Éppen ellenkezőleg, Isten, akinek a szívemet adtam, és akihez minden szükségemmel fordultam, erőt adott számomra kitartáshoz. Szólt hozzám a Jesájá 41,10 verse által: „Ne félj, mert veled vagyok, ne aggódjál, mert én vagyok Istened, megerősítettelek, segítettelek is, tartottalak is győzelmes jobbommal.” E szavak által értettem meg, hogy az Örökkévaló egy nagy és fontos feladatot ruházott rám, amelyet mindenáron teljesíteni szeretnék.

Ne gondoljátok, hogy elhagytam volna a zsidóságot. Ellenkezőleg, zsidó vagyok és maradok. Jézus maga is zsidó volt és az maradt. Szeretném betölteni a Tórát, ahogy Jézus betöltötte.

Azt kívánom, hogy Isten akarata szerint Jézus, a Messiás hamarosan eljöjjön, hogy az egész világot az egy hitben egyesítse. Bárcsak mindenki felkészülne a Mindenható Isten királyi uralmára, hogy a Messiás Jézus által beteljesedjék az Ige: „És lészen az Örökkévaló királlyá az egész Földön” (Zecharja 14,9).

 

Üzenete a rabbikhoz

 

Daniel Cion rabbi a következő üzenetet küldte a korábbi szolgálótársainak, Izrael rabbijainak, akik támadták.

                                                                                     

„Tudatában vagyok annak, hogy az Önök felfogása szerint én egy hamis utat járok, ha Jézust elismerem Messiásomként és Üdvözítőmként. Az ég a tanúm, ha beszámolok arról, hogy sok évig könnyekkel, és böjtölésekkel imádkoztam az Úr előtt. A kérésem az volt, hogy az igazság útjára vezessen, és csak az Ő akaratát tegyem, ne a sajátomat.

Tanúságot teszek Önöknek arról, ahogy az Úr – nemcsak egyszer, hanem sok alkalommal – csodálatos módon kinyilatkoztatást adott nekem. Önök azt válaszolják, hogy mindez csupán képzelgés és illúzió volt. Tisztelt Uraim, kérem a bocsánatukat, ha azt kell válaszolnom, hogy az Önök részéről áll fenn a képzelődés. Az igaz és valóságos dolgok Önök számára tűnnek fel illúzióként.

Tudom, hogy a korlátozott képzés és a magas rabbinikus hivatal eltakarja Önök elöl az igazságot, mert Önök azt a tárgyat, amit megítélnek, sohasem ismerték meg. Pontosan így voltam én is! Azonban Isten a kegyelmében a Szent Szellem által megmutatta számomra a helyes utat, bűneim ellenére. Évek óta vezetett engem és terel az igazság útján.

Ezért mondom Önöknek: Ha én lennék az egyetlen, aki hisz Jézusban mint Messiásban, akkor sem tekintenék illúzióként erre. Most látom, hogy emberek milliói ismerik el Jézust, köztük nagyon tehetséges zsidók ezrei. Még egy sor rabbi is Messiásként hisz Jézusban. Ők is képzelgés és megtévesztés áldozatai?

Ha Ön rabbiként csak őszintén, teljes szívvel imádkozik Istenhez, elolvassa az Újszövetséget, és a Messiás Jézussal szemben alázatos magatartást tanúsít, akkor meg vagyok győződve: Isten meg fogja nyitni az Ön szemeit is. Jézus csak jót tett. Hívta Izraelt megtérésre, és az Isten országába. Sok jelet és csodát tett, ahogy azelőtt egy próféta sem. Össze akarta fogni az embereket, hogy szeressék egymást, az ellenségeiket is. Egy hidat kívánt építeni Izrael és a nemzetek között azért, hogy békesség legyen közöttük, és Jesájá próféciáját és minden próféciát betöltött, hogy az Úr király lesz az egész föld felett.

Az igazságot kell hirdetni. Atyáink súlyosan vétkeztek, amikor a Messiást halálra ítélték, aki bűn nélkül volt. Atyáink bűnt követtek el és elvesztek. Mi is szenvedtünk az ő gonosz tetteik miatt. Még tovább kellene szenvednünk?

A jogtalanságot jóvá kell tennünk, el kell ismernünk Jézust zsidóként és az Istentől küldött Messiásként. Ő a zsidók között élt, és a zsidókért áldozta fel magát. Feltámadt és újra el fog jönni azért, hogy egy tökéletes megváltással megmentsen minket.

Isten szolgájaként szeretném figyelmeztetni Önt. Először jön a figyelmeztetés, aztán következik a büntetés. Ezáltal ismeri majd fel, hogy az Úr küldött engem, és hogy a szavak, amiket szólok, nem a sajátjaim. Eljöttek a megpróbáltatás napjai, a megtorlás napjai. Ha Ön Jézust igaz Messiásként elfogadja, akkor második alkalommal tökéletes megváltással fog megmenteni minket. Ha nem, nagyon sok szenvedés jön majd Izraelre.

A bizonyság a „Die Weisheit ruft, Zeugnisse von Rabbinern” című könyvből származik (kiadja Harald Fölsch – 86-89 oldal), mely 21 Jesuában mint Messiásban hívő rabbi bizonyságait tartalmazza.

© Messianic Good News – www.messianicgoodnews.org

 

---

---

Egy korabeli tudósítás Daniel Cionról az evangélikus Élő víz című lapból 1951-ből.

 

 Izraeli főrabbi megtérése és bizonyságtétele

Jézus Krisztusról

 

   Szepesi Mojse testvérünk híradását már közöltük arról az örvendetes eseményről, hogy a volt bolgár főrabbi, Daniel Cion, aki másfél éve van Izraelben, megtért és Krisztus bizonyságtevőjévé lett. Most a „Sana” című finn evangelizációs lap közöl róla hosszabb tudósítást, amely Hegner Johannes norvég missziói igazgató értesülésére támaszkodik.

   Daniel Cion, aki korábban Bulgáriában volt főrabbi, Izraelbe való kivándorlása után Jaffában körzeti rabbiként folytatta szolgálatát. Mindazok az üldöztetések és szenvedések, amiket a náci-terror idején élt át, a Palesztinában végbemenő nemzeti megelevenedéssel és lelkes országépítéssel együtt olyan nagy hatást tettek rá, hogy valóságos lelki válságba jutott. Az elmúlt húsvét ünnepén felment Jeruzsálembe es ott többnapos tusakodás után csodálatos élményben részesült.[1] Megjelent neki Jézus Krisztus, Izrael Messiásaként és ez a látomás végbevitte Dániel Cionban is azt a csodát, ami egykor tarzusi Saulban történt a damaszkuszi úton. Új emberként tért vissza Jaffába és a Szentlélek erejével kezdte hirdetni a Názáreti Jézust, mint az Ótestamentum megígért Messiását. A prédikálása óriási figyelmet ébresztett, személye a rabbik tanácsa elé került, amely elmebetegnek nyilvánította és körzeti rabbi hivatalától való megfosztásra ítélte. A dolog azonban nem maradt ennyiben, mert Izrael politikai sajtója is beleavatkozott a dologba és kérdés tárgyává tette, lehet-e valakit elmebetegnek bélyegezni csak azért, mert mély lelki válságon ment keresztül és személyes vallási meggyő[ző]désre jutott el. Hibáztatták a rabbik tanácsát, hogy szakképzett lélekgyógyász véleményének a kikérése nélkül olyan ítéletet hirdettek, amihez nem volt meg a megfelelő felkészültségük. A hivatalától való megfosztást mondják ki más indokolással, de ne adjanak ilyen véleményt arról az emberről, akinek a becsületességet, feddhetetlenségét senki sem vonhatja kétségbe.

   Meg kell itt említenünk, hogy jelentős számban vannak ma Izraelben olyan zsidó származású keresztyének, akik Krisztus híveiként is megmaradnak a zsidó nép közösségében és teljes erővel részt vesznek az országépítésben. Közéjük tartozik Daniel Cion rabbi is. Nyilvánosan kijelentette, hogy nem csatlakozik egyik keresztyén felekezethez sem, hanem meg akar maradni izraelitának, vállalva mindazt az áldozatot, amit az új Palesztina [azaz Izrael] építése jelent. A zsidók soraiban elhangzó bizonyságtétele Jézus Krisztus, az elküldött Messiás mellett így meg nagyobb hitelre talál és kényszeríti fajtestvéreit arra, hogy újra gondolják át a Názáreti Jézushoz való viszonyukat. Daniel Cion és sok társa nem azért vette fel a keresztséget, hogy meneküljön a zsidóságból, hanem abban a szilárd meggyőződésben, hogy népüket és országokat nem csupán anyagi, hanem lelki építésben még jobban szolgálhassák. Daniel Cion rabbi hivatalától felfüggesztve szabadtéren és világi összejöveteli helyiségekben hirdeti a Krisztus evangéliumát, ezrekre menő hallgatóság előtt. Egyik jeruzsálemi bizonyságtételét ötezren hallgatták feszült figyelemmel. A régi üzenet új erővel telik meg és sokan nem tudják magukat kivonni a hatása alól. Az újságok gyakran foglalkoznak Daniel Cion mondanivalójával. Új szelek fújnak Izraelben. Az evangélium hangja is megszólal, még pedig a választott népből való bizonyságtevők ajkán. Nemde ez is annak a bizonysága, hogy új Izrael van megszületőben.

 

Forrás: Élő víz, 1951. febr., 3. szám 4 oldal

 

[1] A norvég missziói igazgató, akire a cikk írója forrásként hivatkozik, valószínűleg nem pontosan értesült Daniel Cion Krisztus felé fordulásának idejéről. Maga a főrabbi a fenti interjúban kicsit korábbi időpontot jelöl meg.