Tefillin (t’fillin, tfilin) – jelentése: imaszíj(ak).

Két bőrdoboz, bőrtok, amelyek szíjakra van erősítve. A bőrtokban szentírási részek vannak, legtöbbször a II. Móz. 13, 1-16; V. Móz. 6, 4-9; 11, 13-20. Ezekben a versekben rendeli el az Örökkévaló a tefillin használatát.

A Mindenható a tefillinnel és más „emlékeztetőkkel” (cicit, mezúza) azt akarta elérni, hogy Izrael fiai állandóan Rá emlékezzenek. Olyan „tárgyakkal” vette őket körül, amelyek a szövetség jelei voltak, és amelyek átszőtték a zsidók mindennapjait.

Az új szövetség megkötése után az Örökkévaló népe szívébe írta bele a Tórát (Jer. 31,31-33). Ha egy mai hívő életét szemügyre vesszük, abban is megjelenik az, hogy Istenre emlékeztető jelekkel akarja körülvenni magát. A monitor háttérképétől kezdve a könyvjelzőként használt Igés lapocskán át, az otthonokba felakasztott szimbólumok sokszor mind-mind Istenről szólnak. De az autók hátulján halat ábrázoló matrica, vagy a nyakláncok szimbólumai is sokszor Istent dicsérik és a megváltás üzenetét hirdetik. Az Istennel szövetségben álló ember vágya, hogy jelekkel hirdesse az élő Istent, hogy ezek körülvegyék, és ezekkel is megvallja a hitét. Talán ebből a megközelítésből jobban meg lehet érteni a tefillin szerepét és a Mindenható akaratát vele kapcsolatban. Az Örökkévaló féltőn szerető, féltve őrködő Isten (II. Móz. 20,5), Ő velünk akar lenni mindenhol, minden utunkban.

A tefillin a szövetségkötés egyik legszebb jelképe, amit a Mindenható mindjárt a kivonulás után odaadott népének. Épphogy elhagyták Egyiptomot, a szolgaság házát, amikor már megkapják a rendelést: „És legyen ez a parancs jelül karodon és emlékeztetőül szemeid között, hogy az Örökkévaló törvénye legyen szádban, mivelhogy erős karral vezérelt ki téged az Örökkévaló Egyiptomból” (II. Móz. 13,9).

Isten már ekkor egy bensőséges szövetségi kapcsolatra hív szeretetben. E mély szövetségi kapcsolatot fejezik ki azokkal a bibliai versekkel is, amiket a tefillin szíjának felcsavarásakor mondanak: „…eljegyezlek téged magamnak örökre, eljegyezlek téged igazsággal, és joggal, szeretettel és kegyelemmel. És eljegyezlek téged magamnak hittel, hogy ismerjed az Örökkévalót!” (Hósea 2, 21-22 /18-19/). Eljegyezlek, azaz összekapcsolódom, összekötöm magam veled egy örök szövetségre.

A karon és szemek között a homlokon viselik a bőrtokokat, a Károli Biblia homlokszíjnak is fordítja a tefillint (Mt. 23,5). A V. Móz. 6, 8 (és a V. Móz. 11, 18) írja le pontosabban a használatát: „És kösd ezeket jelül kezedre és legyenek homlokkötőül szemeid között…”, ezeken a tórai parancsokon alapszik a viselése.

Napjainkban a rabbinikus zsidóság a reggeli imádságok alkalmával használja, de csak hétköznapokon. A zsidó gyermekek először a bar micva (zsidó „felnőtté avatási” szertartás) alkalmával viselhetik. A bal karra, és a homlokra teszik fel a szíjakat a rabbinikus előírások szerint. (A „gyengébbik” kézre kell tenni, ami általában a bal kéz, de a balkezesek a jobb kézre teszik fel.)

A tefillin lehet az új szövetség szimbóluma is, azt fejezi ki: az Örökkévaló „erős karjához”, a Messiáshoz tartozom (II. Móz. 13,9). A bűn rabszolgaságából, azaz „Egyiptomból” szabaduló embernek is mindjárt tudtára adja Isten: vagy a bűnhöz van hozzáláncolva, vagy a Messiáshoz. Mindkét szövetségben ugyanaz az üzenet: „Kihozlak, kihoztalak benneteket Egyiptomból erős karral. De ne felejtsétek el, hogy mit tettem értetek, és emlékezzetek erre szüntelen.” A zsidó népnek adott jel így gazdag üzenetet hordoz minden istenfélő ember számára.

Az Újszövetségben a Mt. 23, 5 utal rá: „Minden cselekedetüket azért teszik (a farizeusok, írástudók), hogy az emberek bámulják őket: széles imaszíjakat (tefillin), hosszú bojtokat (cicit) raknak magukra…”. Jesua rosszalja a képmutatást, amit ezeknek a tórai rendeléseknek az álszent használatával tesznek. Azonban önmagában nem a tefillin és a cicit használata miatt dorgálja a zsidó testvéreit, hiszen az evangéliumok tanúsága szerint ő is olyan ruhában járt, amin volt cicit (rojt, bojt – lásd erről bővebben a cicitnél). Így nem a Tórában meghagyott zsidó öltözködés vagy tradíció ellen emelte fel a szavát, hanem a képmutatás ellen. A tefillin Biblián alapuló hagyomány, a Messiás szemében elfogadott. A Messiás tökéletesen betöltötte a Tórát (Mt. 5,17), és így értelemszerűen a Tórának ezt a rendelését is.