A mikve és a bemerítkezés

Szertartásos mosdások a bibliai időkben

Mindezek a vízzel kapcsolatos rituálék képezik a zsidó mikve törvény alapját. Noha a mikve héber szava szó szerint “gyűjtést” vagy “összegyűlést” jelent, ebben az összefüggésben egy „összegyűjtést” jelöl vagy egy kis tavat rituális tisztálkodások céljára. A szó legkorábbi bibliai előfordulása az I. Móz. 1,10-ben található, ahol a „vizek összegyűjtéséről” szól az Írás, amelyet Isten tengernek nevez.

A fürdők a szimbolikus tisztulás célját szolgálták azért, hogy a szellemi tisztaságot jelképezzék:

II. Móz. 19,10. Még mielőtt Isten odaadta a Tórát a Sínai hegyen a népének, megparancsolta nekik, hogy mossák meg a ruháikat a megtisztulás szimbolikus cselekedeteként.

III. Móz. 8,6. Áron és fiai megmosakodtak, amikor papokká szentelték őket azért, hogy a Szövetség Sátorában szolgáljanak.

III. Móz. 16,4. Másfelől Áronnak meg kellett mosnia magát Jom kippurkor a Szentek Szentjében végzett szolgálat előtt és után. 

IV. Móz. 19,7ff. Van kifejezett rendelkezés a mosakodásra nézve a halottak általi tisztátalanná válás után. Miután a „tisztátalan” megfürdött és a ruháit megmosta, friss vízzel kellett lepermetezni, amelyet egy feláldozott állat hamujával kevertek össze.

IV. Móz. 31,21-24. Az izraeliták a vízzel való tisztítást alkalmazták azért, hogy magukat, és a tulajdonukat megtisztítsák, miután a midianitákkal harcoltak.

III. Móz. 13-15. A Tóra rituális megtisztulást parancsolt a nőknek és a  férfiaknak is, akik különböző testnedvek által „tisztátalanná” váltak vagy bélpoklosságból (leprából) gyógyultak ki.

Szertartásos alámerítés a bibliai idők utáni zsidóságban

A víz általi rituális tisztulás egy további alkalmazása a korai zsidó hagyomány részévé vált. Ez volt azoknak a nemzsidó embereknek alámerítése (vagy tevila), akik áttértek a zsidóságba. Az ember a „tevila” szót a „bemerítkezéssel”, a görög baptidzó szóval, azonos jelentésűnek tekintheti.

Habár a szövetségbe való belépésnek egyetlen biblikus feltétele a körülmetélkedés volt, a bemerítés egy kiegészítő követelménnyé vált. Senki sem tudja pontosan, mikor vagy ki által változtak meg a feltételek úgy, hogy a bemerítkezés is azokhoz tartozó lett; de ez Jézus ideje előtt történt, ahogy erről a Sámmáj és Hillél rabbi iskolái közti prozeliták bemerítéséről folyó vitából értesülünk, akik mindketten Jézus kortársai voltak. Mialatt Sámmáj iskolája a körülmetélkedést az áttérés pillanataként hangsúlyozta, Hillél követői a bemerítkezést tartották a legfontosabbnak, mivel ez a szellemi tisztulást, és az új élet kezdetét szimbolizálja. Végül Hillél követőinek nézete maradt fenn, amely a talmudi írásokban visszatükröződik. A tiszteletreméltó XII. századi tudós, Maimonides összefoglalta az azokra vonatkozó talmudi hagyományt, akik a zsidóságba tértek:

Három dolog által lépett be Izrael a szövetségbe: A körülmetélés, a bemerítkezés, és az áldozat. A körülmetélés Egyiptomban történt, ahogy írva van: “Körülmetéletlen ne egyék belőle” (II. Móz. 12,48). A bemerítkezés a sivatagban történt közvetlenül a törvény átadása előtt, ahogy írva van: „szenteld meg őket ma és holnap és mossák meg ruháikat.” (II. Móz. 19,10). És az áldozat, ahogy írva áll: „És előreküldötte Izráel gyermekeinek ifjait és bemutattak égőáldozatokat”, (II. Móz. 24,5) … Ha egy nem zsidó kész arra, hogy a szövetségbe belépjen… körül kell metélni és bemeríteni, és áldozatot hozni… és ebben az időben, mivel nincs áldozat, körül kell metélni, és be kell meríteni; és ha a Templomot megépítik, áldozatot kellene hozni. … A nemzsidó, aki prozelitává lesz, és a rabszolga, akit felszabadítanak olyan, mint egy újjászületett gyermek.[1]

Napjainkban a nemzsidónak, aki át szeretne térni a zsidóságba, egy bemerítésnek kell alávetnie magát mikve szertartás keretében. E szertartásos alámerítkezés célja, hogy a szellemi tisztulást jelképezze, ahogy Maimonides a mikvéről szóló törvények magyarázatában írja:

… A tisztátalanság nem kosz vagy mocsok, amit a víz el tud távolítani. A tisztátalanság inkább az írásbeli rendelet dolga és a szív szándékától függ.

A szertartásos alámerítkezés és Bemerítő János

Jochanan ben Zeharja működése, a történelembe általában Bemerítő (Keresztelő) Jánosként ismert, összhangban áll a zsidóságban lévő szertartásos mosdásokkal, és alámerítkezéssel. János arra helyezte a hangsúlyt, hogy a bűnbánat láthatóan mutatkozzon meg a bemerítkezés által, ez összhangban áll a más Igehelyekben lévő víz rituális felhasználásával amiatt, hogy a szellemi megújulást szemléltesse.

A szertartásos alámerítkezés és az Újszövetség

Az Újszövetség többszörös szimbolikus jelentést fűz a Jézusban, mint Messiásban hívők bemerítéséhez:

Titusz 3,5. Itt a bemerítkezést a bűnök és tisztátalanság lemosásaként írja le, továbbá az új élet adományaként a Szent Szellem által azoknak, akik így megtisztulnak. E szimbolizmus gyökerei azokban a nézetekben vannak, amelyeket az ember már a Tórában megtalál.

Róma 6,3-4. Itt a bemerítést a továbbiakban az élet és halál képével írja le. Ezt a szimbolizmust korábban nem találja meg az ember. Ez azt jelenti, hogy a hívők bemerítése nyilvánosan kifejezésre jutatja, hogy a Messiásba vetett hit által meghaltak a régi bűnös szokásoknak, és Isten számára megelevenedtek. Ahogy a zsidó tradícióban a bemerítés egy meghatározott sorrend szerint történik: Mindenekelőtt a jelölt azokat a hittételeket elfogadja, amelyeket be kell tartania, és azután merítik alá.  Azok, akik a Messiásban hisznek, az ő engesztelő halálába merítkeznek, vagy temetkeznek el úgy, hogy Isten egy új életre támaszthatja fel őket, ahogy Ő a Messiást a halottak közül feltámasztotta.

Az írás Moishe Rosen: “Y’shua, the Jewish way to say Jesus” című könyvéből  ‚A mikve és a bemerítkezés’ fejezet fordítása.

Copyright 1982 BT Moishe Rosen.

Minden jog fenntartva. E könyv része vagy e fejezet semmilyen formában sem másolható a kiadó írásbeli engedélye nélkül, a rövid idézetektől eltekintve tanulmányokban vagy cikkekben. E felhasználás engedéllyel történik.

Moishe Rosen a ‘Zsidók Jézuért’ (Jews for Jesus) alapítója volt. http://www.zsidokjezusert.org/

Moishe Rosen könyvének magyar fordítását 2016-ban adta ki a Zsidók Jézusért Alapítvány.

---