Jurek Schulz

A Biblia egyértelmű a zsidók számára megígért földdel kapcsolatban, ám ha megnézzük közelebbről a témát, felismerjük emberi értelmünk határait.

Isten szövetséget kötött Izrael népével, és e szövetség része a föld ígérete népének. (1Móz 12,7; 15,18; 35,12; 48,4 és így tovább…) A szövetségkötéshez tartozik a szövetséghez való hűség, ami azt jelenti, hogy Isten nem vonja vissza az ígéreteit. Ám ezt a hűséget népétől is elvárja, és figyelmeztet, hogy az engedetlenségnek következményei lesznek.

Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az ÚRnak dicsőséges és félelmes nevét,

Szétszór téged az ÚR az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek. (5Móz 28,58.64)

De az ígéret ezáltal  nem veszti el érvényességét.

Ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és fiaiddal együtt teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked, 3. akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az ÚR, könyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt Istened, az ÚR. 4. Ha az ég széléig űzött is el Istened, az ÚR, még ott is összeszed, onnan is elhoz, 5. és bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban megszaporít mint atyáidat. (5Móz 30,2-5)

Változással teli történelem

Istennek ez a hűsége megfigyelhető évszázadokon át. Jákobnak Isten adta az Izrael nevet, melynek jelentése: Isten harcosa, és megerősíti neki még egyszer a föld ígéretét (1Móz 35,12).

De utána fiai eladták Józsefet az egyiptomiaknak, és néhány év múlva az éhség miatt, nekik is, egész családjukkal együtt Egyiptomba kellett menekülniük. Négyszáz év múltán Isten elhívta Mózest, hogy népét vezesse el az ígéret földjére.

Néhány évszázad után, Kr.e. 722-ben asszír fogságba kerültek Izrael északi területein élők, és kb. Kr.e. 605-tól 586-ig tartó időszakban a déli területen élőket Babilóniába deportálták. Ez a tragédia nem jött váratlanul. Isten több próféta által is figyelmeztette népét, hogy ne imádjanak bálványokat, hanem forduljanak Őhozzá. Ám ebben az esetben is Isten hűsége nagyobbnak bizonyult, mint az emberek hűtlensége. A déli vidék lakosai Ezsdrás és Nehémiás vezetésével visszatérhettek az atyáiknak ígért földre.

Másodszor Kr.u. 70-ben, majd véglegesen 135-ben elűzettek a zsidók földjükről. Ettől az időponttól majdnem 1800 éven át csak egy csekély számú maradék élt ott, mint kisebbség az ígéret földjén. De a szövetség ígéretei másodszor is beteljesedtek. 1948. május 14-én Izrael államalapításával befejeződött a zsidók száműzetésének ideje. Újra van nekik nemzeti hazájuk. Először él most több zsidó a hazájában, mint a diaszpórában.

Egy éber szellem

Istenben való tökéletes bizalom volt az, ami Heinrich Jung-Stilling (1740-1817) szemorvost, egy prófétikus látás szerinti cselekvésre indította, amely életének idejében nagyon kockázatosnak, és szinte hihetetlennek tűnt.

„Das Heimweh von Heinrich Stilling” /„Heinrich Stilling honvágya”/című művében írja a következőket utódainak: „El fog jönni az idő, amikor a már csaknem elfelejtett könyveimet megtaláljátok valamelyik sarokban, és csodálkozni fogtok azon, amit az öreg mondott annak idején: Isten kijelentette szolgáin és prófétáin át az ősi időkben, hogy összegyűjti népét a négy szelek felől, ahová szétszóratott…

Az utolsó időkben újra visszaviszi népét oda, arra a földre, amelyet az ősatyáinknak megígért.”

Aztán részletesen leírja: „Ez a nép… majd egy államot fog alapítani, amely nagyon jó helyzeténél fogva magához fogja vonzani világszerte az ipart…  Aki nevetni vagy gúnyolódni akar, az nevessen és gúnyolódjon. Az idő igazolni fogja, amit írtam.”

„És monda nékem: Prófétálj a szellemnek, prófétálj embernek fia, és mondjad a szellemnek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jöjj elő szellem, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!” (Ez 37,9)

Amit annak idején Jung-Stilling az ő bölcs előrelátásában sejtett, azt fejezték ki, a közel kétezer éven át elmondott szavak a peszáh /pászka/ ünnep végén: „Jövőre Jeruzsálemben!”

Minden időben egyértelmű volt e népnek a vágya: visszatérni az eredeti hazába.

A keresztények köreiben is nagyon vitatott ma a föld ígéretének jelentősége.  Talán meghaladja az emberi képzelő tehetséget, hogy Isten egy időben igazságos és szerető Isten lehet. Igazságában megköveteli népétől a szövetséghez való hűséget, azért, hogy megkapják az ígéret földjét. Szeretete pedig gondoskodik arról, hogy az Ő ígéreteit soha sem fogja visszavonni. E két pólus közötti feszültség terében vagyunk. E feszültség feloldása akkor fog bekövetkezni, ha Jézus, a Messiás visszajön, mert akkor minden ígéret be fog teljesedni.

Jurek Schulz életéről itt olvasható írás.