Hanukka – Jézus a világ világossága

Imádság:

Minden teremtésnek és teremtménynek örökkévaló Ura és Királya. Hálával jövünk Eléd, és köszönettel, mert a Te terveid, és gondolataid minden teremtett dologgal csodálatosak, és következetesek. Csak Szent Szellemed által apránként lehet befogadni azt az értelemet, amit kinyilatkoztatsz gyermekeid számára. Örökkévaló Istenünk egy emberi élet kevés ahhoz, hogy mindazt felfedezze és megértse, amit Te a korok által elkészítettél teremtésed koronájaként egyszülött Fiadban, Jesua HaMassiahban.

Hálát tudunk csak adni, hogy ilyen világossággal megajándékoztad a tieidet, és hogy ennek a világosságnak az eredendő világ teremtésénél, micsoda hatalmas súlya volt szellemi értelemben, mert szent Igédben is meg van írva: Adon Jesua Messiás a világ világossága. Alázatos szívvel kérünk Téged, hogy amit most elénk tártál, megérthessük, magunkévá tudjuk tenni az Istenfélelem által, és dicsőíthessünk eggyel több kijelentésedért, ami az Életre visz. Dicsőség Neked, Adon Jesua Messiás nevében. Ámen

Tanítás:

Isten kettéhasította a sötétséget. Azért tartom érdekesnek ezt a kettéhasítást, mert az éjszaka és a nappal ott van. A világosság „belevágott” a teremtésbe. Megjelent Jézus, világosságával. Ez már előrevetítette az Úr munkáját itt a Földön azzal, hogy szétszórta a sötétséget. Amikor Jézus meghalt és feltámadt, akkor is a sötétséget szórta szét. Aki elfogadja a megváltást, az ebbe a világosságba tud betérni, és az betér a szívébe.

Mi történt akkor, amikor keresztre feszítették Jézust? Három órán keresztül sötét volt. Amikor megtörtént a megváltás, kivilágosodott. Ugyanígy itt is: belehasított a fény a sötétségbe. Az én szívemben ez úgy él, hogy kettévágta a sötétséget. Amikor mi megtértünk, nekünk is van egy hatalmas világosságunk, és már nem félünk a sötétségtől. Ez a világosság kettévágja a szívünkben lévő félelmet és sötétséget. Nem engedi már Isten, hogy elsötétüljön a szívünk.

„Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!” (Ésa 45,7) Mi is van először? A világosság. Utána jön a sötétség. Van a békesség, és utána a gonosz. Először Isten odaadja a békességet, de ha nem becsüljük meg, utána jönnek a gonosz gondolatok, a gonoszság. Eltávozik a szívünkből a fény. „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.” (Ján 1,5-9) Ez nem azt jelentette, hogy csak téged vagy engem. Minden embernek megadja a lehetőséget Isten arra, hogy világosan lásson. Minden ember megkapja az esélyt erre, és nem hiszem, hogy csak egyszer. Jóbnál azt írja Isten Igéje, hogy háromszor szól az Isten. Tehát többször szól, de rajtunk múlik, hogy ennek a világosságnak teret adunk-e, vagy maradunk a sötétségben.

„Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.” (Jn 10,22-23) Azért tetszett nekem a Makkabeusok története, mert megszentelték a Templomot, és a Templom megszentelése után már világosságban voltak. Amikor a megtérésünk után meg van szentelve a testünk temploma, mi is világosságban járunk. Salamon tornácán sétálgat-e Jézus vagy a szívünkben? Ez rajtunk múlik. Hogy mekkora területet engedünk Istennek, hogy bejöjjön. Ha a világosságot nem őrzöm meg a templomomban, akkor elkezd leuralni a sötétség. A Szent Szellem temploma vagyunk az Úr megváltása által.

„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján. 8,12) Amikor Jézus belép az életünkbe, világosságot akar, hogy ebben tudjuk követni. Abban a pillanatban, hogy elkezdünk „golyózni” a testünkkel, amikor elkezdünk egy kicsit letérni erről a világosságról, akkor az ahhoz lesz hasonló, mint a nap útja az égen. Feljön a nap, délben minden gyönyörű világos, utána elkezd lefelé menni és sötétedni. Ugyanígy van a mi életünkben is. Ha Jézus a központ, minden világos a szívünkben, lelkünkben, értelmünkben. De ha beengedjük a test megnyilvánulásait érzelmek, indulatok által, akkor a sötétség nyomul előre, és nyomja ki a világosságot. Akkor már csak odáig jutunk, hogy ’Miatyánk ki vagy a mennyekben…’ és addig is csak akkor, amikor már meg vagyunk szorítva.

A szellemi fényt kaptuk meg, amit őrizni és növelni kéne. Ez a fény visz közelebb Istenhez, és tanít meg alázatra, engedelmességre a túlvilági szeretetben. Mi nem tudunk semmit adni, Isten ad nekünk mindent, de ha a testünkkel leuraljuk, akkor végünk. A következő Ige megmutatja, mi az, ami elválaszt Istentől, és hogyan  sötétedik el a szív: „Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.” (Eféz. 4,25) Testvérem, ha én elkezdek hazudni neked, te elkezdesz hazudni a másiknak, a harmadiknak. Végül az ember belelép ebbe a hazugságkörbe, és mivel úgy hazudik, mint a vízfolyás, a másikról se tud semmi jót feltételezni. Miért? Mert megfertőzte a lelkét, és elkezdődött a lélekben a sötétség, és a sötétség nem fogadta be a világosságot, ahogy János írja (vö Jn 1,5). Azért kellett betörni a sötétségbe a világosságnak. A szívünkbe is betört az Úr, hogy világosságban legyünk. „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.” (Eféz. 4,26) A felgerjedés ne azért legyen, mert valaki rádobott a lábamra egy hétmázsás követ, hanem a harag abból eredjen, hogy lássuk a másiknak a hazug életét, és szívből haragszunk azokra a szellemi dolgokra, amik ezt a testvért el akarják vinni. Ilyenkor előfordul, hogy az ember figyelmezteti a testvért szeretetben vagy egy kicsit keményebben, de ez a szeretet féltése, mert különben az az ember elveszik. Ezért meg kell érteni, hogyha ezeket a dolgokat beengedjük, a sötétség betör, és ugyanolyan sötétségben maradunk, mint amilyenben voltunk. Nem lesz igényünk az Igeolvasásra, az imádságra, arra, hogy egymásra figyeljünk, egymásért imádkozzunk, hogy Istennek tetszően cselekedjünk. „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” (Ef 4,29)

Az ember sokszor látja a másikban a bűnt, és mérgelődik emiatt ahelyett, hogy az Úr elé tenné. Ez az egyik. A másik pedig, hogy a rothadt beszéd megrontja a lelkületünket, a szívünket. Rosszabb, mint egy fekély. Mert az elmúlik fertőtlenítés által, de ez egyre mélyebbre visz. Visz bele a haragba, a gyűlöletbe, és besötétíti a lelket, és már nem tud kinyílni a szívünk hálaadásra még akkor se, ha Istentől a legnagyobb ajándékot kapjuk. Mert sötét, mocskos lesz a szívünk, és csak azt látjuk, ami fekete, mert nincs fény az életünkben. „És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, akivel meg lettetek pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt.” (Ef 4,30-31) A méreg hozza be a felgerjedést, a haragot, a káromkodást, a lármát és a gonoszságot. „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” (Ef 4,32)

Végül térjünk vissza a Jn 8,12-re: „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Isten adjon bölcsességet ezekre a szent dolgokra, hogy értsük és éljük is, amit Jézus kíván tőlünk. Ámen

Imádság:

Atyánk, köszönjük Neked írott Igéd fényét, és azt a Szent Szellem fényét, amit egyszülött Fiad áldozata által, és feltámadása tökéletességében árasztottál ki ránk Szellemedben. Nincs ahhoz méltó szó, hogy ki tudjuk fejezni azt az örömet, amit a Szent Szellem világosságában megértünk, és így közelebb visz Tehozzád, Örökkévaló. A por és a hamu köszöni létezését, elhívását, megelevenítését, értelemre jutását, Életre hívását, amit kaptunk Te általad egyszülött Fiadban, Jesua Messiásban. Legyenek mindenekfelett áldottak terveid, ránk nézve eltervezett útaid, és a sok ajándék, amit világosságunkba adsz. Add, hogy minél engedelmesebb szívvel tudjunk követni Téged, hogy az Út végén a célnál ígéreted szerint elnyerhessük a romolhatatlan koszorút, és az örök életet. Légy áldott mindörökké, Adon Jesua Messiásban. Ámen