Új zsidókeresztény mozgalom a 19. században

A 19. század közepén a pietizmus hatására olyan társaságokat alapítottak, amelyeknek célja az volt, hogy az evangéliumot elvigyék a zsidókhoz. A korábbi időkhöz képest az volt a különbség, hogy nem akarták népüktől eltávolítani azokat a zsidókat, akik Messiásként elfogadták Jézust, vagy nem akarták identitásukat megváltoztatni. Az örömhír e hirdetőinek világos volt, hogy a Jézusban való hit mindenekelőtt bibliai és a zsidó gyökereken alapul.

   Így a következő évtizedek alatt sok zsidó tette meg ezt lépést Jézus felé Európában és később Amerikában is. Rendkívüli dolog történt: egy körülbelül 1500 éves megszakítás után újra voltak zsidók Krisztus Testében, Jézus Gyülekezetében, akik Messiásként hittek Benne. Hitből tették meg ezt a lépést, nem kényszerkeresztelkedés következtében vagy megalkuvással egy jobb élet reményében. Mély hitüknek és az Ószövetséghez való szoros kötődésüknek köszönhetően sokan közülük zsidókeresztény pásztorként, misszionáriusként, tanárként és Bibliakutatóként szolgáltak.

   Rendszerint fennálló gyülekezetekhez és egyházakhoz csatlakoztak és ezekben alkottak egy szűk kisebbséget. Azonban 1865-ben azért, hogy zsidó identitásukat megőrizzék, életre hívták Angliában a Judenchristliche Allianzot (Zsidókeresztény Szövetséget). Később aztán ehhez járult az Internationale Allianz der Hebräischen Christen (Héber Keresztények Nemzetközi Szövetsége), melynek kirendeltségei működtek minden országban, ahol említésre méltó számban voltak zsidó hívők. Az amerikai zsidókeresztényekkel együtt 1925. szeptember 5-től 12-ig tartották az első nemzetközi konferenciát, amelyen a világon élő valamennyi zsidókeresztény részt vett. Zsidókeresztények e nemzetközi szervezete tizenkét szövetséget tömörített magában megalakuláskor, a II. világháború előtt pedig már húszat.

   A szövetség legfontosabb lapja a The Hebrew Christian (A Héber Keresztény) volt, amelyet tízezrével nyomtattak ki, és még ma is létezik. 1928-ban a második Nemzetközi Zsidókeresztény konferenciát Hamburgban tartották Arnold Frank lelkész vezetésével.

   [Németországban] az egész mozgalomnak 1935. szeptember 15-én az első nürnbergi törvények hirtelen vetettek véget, melyek szerint a zsidók már nem voltak német állampolgárok. Ez a zsidókeresztényekre is vonatkozott. 1942. január 20-án a Wannsee konferencián hozták meg azt a döntést, ami a zsidókérdés „végső megoldását” jelentette a Német Birodalomban. E végső megoldás (Endlösung) radikálisan semmisítette meg a zsidókereszténységet Németországban. Csak az utolsó évek messiási mozgalma kezdett el újra kapcsolódni a múltbéli zsidókereszténységhez.

(Fenti írás Shlomo Drori/Jurek Schulz: Az Édentől a Paradicsomig c. könyvéből származik. – Shlomo Drori/Jurek Schulz: Von Eden bis zum Paradies, Basel, Brunnen Verlag, 2006, 204-205 oldal.)