Lichtenstein rabbi útja
Tartalom és 1-2 fejezet (pdf)
«Sok keresés és kutatás, valamint az idők jelének szigorú megfigyelése után, támaszkodva az ó és új szövetségi Szentírás ismeretére, mélyen gyökerező eszményemmé, dönthetetlen meggyőződésemmé vált, hogy Krisztus Izraelnek megjövendölt Messiása, a világnak üdvözítője s hogy az ő személyében Izraelnek megbékélése és igaz megdicsőülése beteljesült…»
Lichtenstein Izsák (polgári nevén Ignác) 1825. április 9-én született Nikolsburgban. Apját az ottani zsinagógában alkalmazták tanítóként. «Nagyon kevés fizetése volt és a körülbelül 15 tagból álló család rettenetes nyomorban élt. Lakásuk egyetlen szobából állott, mely egyaránt szolgált konyha, nappali és hálószoba céljaira. A szörnyű nyomor arra késztette a szülőket, hogy gyermekeiket, mihelyt tehetik, szárnyukra eresszék, hogy maguk gondoskodjanak eltartásukról. A legidősebb fiú Izsák volt. Kilenc éves korában,
mikor elvégezte elemi iskoláit, édesanyja kézen fogta és kivezette a városon kívül, megtöltött egy palackot vízzel egy meszes gödörből, egy cipót nyomott a kezébe, zsebkendőjébe bekötött 25 fillért, esetleges előre nem látható kiadások fedezésére és útnak bocsátotta, hogy vegye nyakába a nagyvilágot és tudós rabbik lábainál folytassa tanulmányait, mint talmud bócher. Az ilyen vándor talmudtanulóknak buzgó zsidó családok szoktak volt néha szállást és ebédet adni s ennek fejében kisebb-nagyobb szolgálatokat kívántak meg tőlük. Izsák is végigszolgált sok családot, volt házitanítótól-pesztonkáig minden s éjszakákon keresztül szorgalmasan tanulta a tórát (Mózes könyveit), hogy felvegyék rabbinövendéknek.» A szülők reménysége beteljesült, mert fiukból tényleg rabbi lett, és talán épp a viszontagságokkal teli gyermekkorból merített hatalmas erőt a tanuláshoz, mert «…diplomáját (semichá) már húsz éves kora előtt (1843) megkapta.»
Előbb Szarvason volt rabbi, majd végleg Tápiószelére került, és ott szolgált kerületi rabbiként hosszú évekig.
A rabbi szolgálati helye, Tápiószele a XIX. század végén egy körülbelül 10 ezer főt számláló kisváros volt Budapest közelében. A zsidó hitközség száz éves múltra tekintett vissza, és a rabbi idején 100-150 lélek tartozott a zsinagógához. A szomszédos hitközségben, Nagykátán szolgált a rabbi testvére, Lichtenstein Ábrahám Jákob. Ebben a környezetben élte le a rabbi éveinek nagy részét, viszonylagos csendességben, visszavonultságban.
A rabbi életéről művei innen érhetők el.
