Salom (béke, békesség). A szó békesség jelentése átfogóan értendő. A salom jelent nyugalmat, biztonságot, jólétet, egészséget, elégedettséget, teljes harmóniát, sikert, de vigasztalást is. A salom tehát kiterjed az élet minden területére, és alapvető jelentésében is hordoz egy olyan értelemet, amit a Filippiekhez írt levél említ: Isten békesége, ami minden értelmet felülmúl (Fil 4,7). Tágabb jelentései a Tanachban (Ószövetségben) is megtalálhatók. Például az 1Móz 29,6-ban a salom szó az egészség értelmében szerepel. Ebben a versben Jákob érdeklődik Lábán egészsége, hogyléte felől. Ha a Tanach zsidó fordítását összevetjük a Károli fordítással, akkor jól látható a szó két értelme. A Károli fordítás szerint Jákob így szól: „Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.” A Hertz Biblia azonban ezt a verset így adja vissza: „És szólt hozzájuk:  ’Békében van-e?’ [azaz: salomban van-e?]. S feleltek: ’Békében van [salomban van]; íme leánya Ráhel éppen jön a juhokkal’”.

Hasonló kérdést tesz fel testvéreinek József, amikor apja, Jákob felől érdeklődik: „És ő kérdezősködött hogylétük felől és szólt: ’Jól van-e [salomban van-e] atyátok, az öregember, akiről szóltatok, él-e még?’ És ők mondták: ’Jól van [salomban van] szolgád, a mi atyánk, még él’; meghajoltak és leborultak” (1Móz 43,27-28).

A salom jelenik meg Mózes és Jitró találkozásánál is: „És kiment Mózes apósa elé és meghajtotta magát és megcsókolta és tudakolták egymás jólétét [salomját]” (2Móz 18,7).

A bibliai idők óta máig használják a salomot köszönésként Izraelben. Az Írásban köszöntésként leginkább a salom alechem, azaz a béke veled/veletek formában fordul elő. „Béke veletek! [Salom alechem!] Ne féljetek, Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba, pénzetek eljutott hozzám” – szólt József testvéreihez az 1Móz 43,23-ban. De nemcsak emberek köszöntik így egymást, hanem az angyalok is ezzel erősítik azokat, akiknek megjelennek. Így bátorítja az Úr Angyala Gedeont is: „Béke [Salom] veled, ne félj, nem fogsz meghalni. És épített ott Gideón oltárt az Örökkévalónak és így nevezte: az Örökkévaló a béke…” (Bir 6,23-24). Dániel számára is sokkal több ez, mint puszta köszöntés, mert ő az angyal üzenetét hallva arccal a földre esett, és megnémult. Ezt látva az angyal illette őt, megerősítette, „és monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős…” (vö Dán 10,15-19).

A salom a Tanachban (Ószövetségben) és az Újszövetségben sok helyen megjelenik a Messiással kapcsolatban. Már Jesájá (Ézsaiás) próféta mondja, hogy Ő a Sar Salom, a Békesség Fejedelme (9,6). Ezt a nevet időnként messiási gyülekezetek is használják dicséreteikben, és van ilyen nevű gyülekezet is.

A Messiás eljövetelével a békesség még inkább kiterjedt, az ember még jobban részese lehet Isten békességének. Halála előtt a peszáhi Széder esten (az utolsó vacsorán) bátorítja Jesua tanítványait: „Békességet [salomot] hagyok nektek, az én békességemet [salomomat] adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27). Majd később „ezeket azért beszéltem el nektek, hogy bennem békességetek legyen” (Jn 16,33).

Jesua halála és feltámadása hozta el a békességet teljességében. Azzal, hogy a Messiás meghalt, mint a peszáhi Bárány, megszerezte a salomot, és az Örökkévaló rajta keresztül engesztelt ki mindent magával, azokat is, amik a mennyekben, azokat is, amik a földön vannak (Kol 1,20).

Így talán nem is csoda, hogy a szó az Újszövetségben – arányosan – gyakrabban fordul elő, mint a Tanachban (Ószövetségben). Jesua is így köszönti tanítványait feltámadása után: „Békesség néktek! [Salom alechem!]” (Jn 20,21). Az apostolok is ezzel a fordulattal üdvözlik a levelekben a gyülekezeteket, és vezetőiket. Pál így üdvözli a római gyülekezetet: „Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség [salom] Istentől” (Róm 1,7 vö 1Kor 1,3; 2Kor 1,2, 13,11; Gal 1,3; Ef 1,2, 6,23; Fil 1,2; Kol 1,2; 1Tesz 1,1 5,23; 2Tesz 1,2, 3,16; 1Tim 1,2, 2Tim 1,2; Tit 1,4; Filem 1,3; Jak 1,1; 1Pét 1,2; 2Pét 1,2; 2Jn 1,3; 3Jn 15; Júd 2; Jel 1,4). János első levelét leszámítva minden újszövetségi levélben megjelenik a salom a köszöntésben vagy a levél végén az elköszönésben, általában a kegyelem és békesség nektek/veletek formában.

Egy újszövetségi szakasz pedig a fentiek ismeretében válik igazán érthetővé. Amikor Jesua elküldte tanítványait Izrael házának elveszett juhaihoz (Mt 10,5-16), utasításokat adott nekik, hogyan cselekedjenek. Többek között ezt hagyta meg: „Mikor egy házba beléptek, köszöntsétek azt [mondjátok: salom alechem!]. Ha méltó az a ház, békességetek [salomotok] szálljon rá, ha nem méltó, rátok térjen vissza” (Mt 10,12-13).

„Békesség [salom] legyen Izraelen!“ (Zsolt 125,5 vö Gal 6,16).