Egy cádik tanítása a Bárány-Messiásról és az Oroszlán-Messiásról

– részletek Éliás József írásából –

 

 

– Mit akarnak most Megváltóról, Oroszlán-Messiásról és Bárány-Messiásról, beszélni, amikor engem egyáltalán nem érdekelnek ilyen dolgok, hagyjanak békét a Megváltóval?! – mondotta összejövetelünk után egy zsidó testvérünk. – Adjanak kenyeret, meg békességet, akkor azt mondom, érdemes ide jönni.

   Úgy vélem, ez az emberek általános véleménye. Nem Megváltó kell itt a keresztyénként anyakönyvezett pogánynak és az izraelitaként anyakönyvezett zsidónak, hanem „kenyér és békesség”. Olyan ez, mintha a társadalom egyszer kijelentené, hogy neki többé nem kell méh, csak mézet akar elfogadni.

   A Megváltás iránt való lelki érdektelenségnek tulajdonítható, hogy annyi megváltatlan, tehát békétlen, testileg és lelkileg éhező ember rajzik körülöttünk gyötri egymást. Nem akarják tudomásul venni, hogy engesztelés nélkül nincs elrendeződés, minden kaotikus és disszonáns, – ezért kínlódik annyi rendezetlen lélek önmagával és vetíti ki a kínjait másokra.

Nagyon jó[l] tudom, kedves zsidó testvérem, hogy terhek vannak rajtad és szeretnél tőlük szabadulni, de közömbösek számodra a lelki dolgok, mert úgy véled, hogy a szabadulás más úton is megtalálható…

Engesztelés nélkül hordozza terheit a zsidó nép, szinte már-már összeroskad alattuk. Az a nép vergődik engesztelés nélkül, amelyik először ismerte meg az engesztelés gondolatát és először örült annak, hogy van – Isten kegyelmi végzése szerint – helyettes elégtétel; most elfordul ősei boldogságától, nem akar tudni róla és hallgat tévelygő tanítóira. {…}

Évszázadok óta kísérleteznek reményteljes álmodók, hogy kihúzzák a zsidók és pogányok közötti viszály méregfogát, de minden kísérlet kudarcba fulladt eddig, vagy csak pillanatnyi enyhülést jelentett…

   Hogy miért nem lehet megoldani a zsidókérdést, erre kielégítő emberi feleletet nem lehet adni. A Szentírásból tudjuk meg, hogy melyik az a lényeges pont, amelyet mind a két nemzetség figyelmen kívül hagy, s ezért képtelen arra, hogy a békesség útjára lépjen…

   2000 év óta egyszer sem fordult elő, hogy a nagyarányú kísérletezők rájöttek volna: nem az egymással való viszonyrendezés hozza meg a békességet, hanem ha mind a két nemzetség rendezi a maga viszonyát az élő Istennel. Istennel van nekünk pörünk, mivel azonban Isten láthatatlan, a mi lázadásunknak mérgét a másik ember, vagy embercsoport felé fordítjuk. Emberi kilátás nincs arra, hogy a két nemzetség egymással valaha is rendezni tudja a viszonyát, ha külön-külön nem rendezi az élő Istennel…

Hogy Istenhez mi miképpen viszonyuljunk, nem tudnók, ha Ő nem jelentette volna ki Magát nekünk és nem mutatta volna meg Magát egy valóságos személyiségben, a názáreti Jézusban. „Aki látott engem, látta az Atyát” — mondta az Úr. Azért hozta Isten közel magát Krisztusban, hogy az ember egyáltalán viszonyulhasson Hozzá, mint konkrét személyhez…

   „Senki sem mehet az Atyához, hanem csak Én általam” — jelentette ki a Názáreti, s ezzel azt akarta mondani, hogy aki az Ő valóságos személyével való viszonyát nem rendezte, aki nem tudott békességre jutni a látható és Benne jelenlévő Istennel, nem rendezheti a láthatatlan, és ismeretlen Atyával.

Isten az Ószövetségben a Messiásról kétféleképpen beszél: mint Bárányról, aki először azért jön el, hogy a bűn kérdését rendezze és megnyissa a lehetőséget az ördögtől való szabadulásra, a boldog örökéletre. Azután pedig úgy szól a Messiásról, mint Júda Oroszlánjáról, aki, ha letelik a kegyelmi idő, eljön, megítél mindenkit, és akin nem találja a Bárány bűnbocsájtó vérét, az Istennel való szövetség vérét,elkárhozik, akin pedig megtalálja azt, örök életnek örökösévé válik. Ez az Oroszlán-Messiás hatalmi szóval oldja meg az emberiség gyötrő kérdéseit, egészen új életformát teremt még a természeti világban is, a vadállatok és a szelídek egymás mellett legelésznek, és egy kisgyermek legelteti őket és nem lesz könny, nem lesz éhség: a föld betölti rendeltetését, az ember önként szolgálja Isten dicsőségét.

   A Római Birodalom elnyomása alatt élő zsidóság érezte népi életének válságát s ezért szívesen tanulmányozta s hallgatta azokat az ószövetségi jövendöléseket, amelyek az Oroszlán-Messiásról szólnak, elengedte viszont füle mellett azokat, amelyek a Bárány-Messiást jelentik be, Aki engesztelést szerez a nép bűneiért. Ezért aztán, amikor eljött a Názáretből való Józsué, (mert ez Jézus eredeti héber neve), megütközéssel fogadták. Oroszlán-cselekedeteket vártak tőle…

   … Ma is úgy fordul el Tőle a zsidó nép, mint aki lehetett esetlegnagy próféta, de nem lehetett Messiás. Folyton azt hajtogatják, hogy nem oldotta meg az emberiség külső nagy kérdéseit: van háború, éhség, betegség stb.

   Ebből pedig az az egyetlen emberi magatartás tűnik ki, hogy nem vagyunk hajlandók a központi sebet meglátni, a bűn kérdését komolyan venni, nem éget minket a bűn, mint Nessus-ing, a bűn következményeitől akarunk megszabadulni, nem a bűntől.Ha Jézus korát nem jellemezte volna a farizeizmus, ha a lelkeket a bűn kérdése égette volna, akkor nem a római hatalom és a társadalmi kérdések szerepeltek volna a közgondolkodás előterében, hanem a bűn… …mert a bűneivel küszködő ember számára nincs ragyogóbb evangélium, mint ha tudja, hogy a Messiás: áldozati Bárány…

Vegyük most sorra azokat a főbb ószövetségi szövegrészeket, amelyek a Messiásról, mint áldozati Bárányról szólnak!

A Bárány-Messiás

{…}A Bárány-Messiásról nyilvánvaló tanítás Mózes második könyve 12. fejezetének 7. és 13. versében, a tizedik csapással kapcsolatban van szó. A tizedik csapás az egyiptomi elsőszülöttek megöletése volt. Megígérte azonban az Úr, hogy azokat a héber házakat el fogja kerülni a halál angyala, amelyeknek ajtófélfáira rákenik egy ártatlan bárány vérét. Tehát a héberek házainál is érvényesülni fog a halál törvénye, de nem a héber elsőszülött gyerek hal meg, hanem helyetteegy ártatlan hím báránynak kell elpusztulnia. Hogy pedig hiszi eztaz izráeli családfő, annak az lesz a jele, ha megáldozza az ártatlan bárányt és felkeni vérét az ajtófélfára. Azon az éjszakán a héber elsőszülött gyermek is hallhatta a halál sikolyát, megreszketett a szíve, de édesapja megnyugtatta: „Légy nyugodt, nem lesz semmi bajod, mert helyettedmeghalt egy ártatlan hímbárány, az ő vére az ajtófélfán elűzi a halál angyalát.” Mi ez, ha nem helyettes elégtétel bejelentése az Ószövetség nyelvezete szerint?!

Mózes második könyve 24. fejezetében is döntő szerep jut a vérnek. Amikor a nép fogadkozik, hogy mindazokat a dolgokat, amiket az Úr parancsolt, megteszi (3. vers), Mózes az áldozati állatok vérének felét a népre hinti (8. vers), így szólva: „Íme a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött tiveletek”. Mózes tehát azt akarta mondani, hogy Isten és az ember közötti szövetség nem azon alapul, hogy az ember Isten törvényét képes megtartani, és mintegy jó partnerré válik, hanem azért lehetségesszövetség Isten között és köztünk, mert Valaki az Ő bűnáldozatával helyettünkeleget tesz, betölti a törvényt és a mi törvényszegésünkért bűnbocsánatot szerez. A szövetség vére a helyettes elégtétel vére. Nem kell külön magyarázni, hogy nem az állat véretett eleget az emberért, mert Isten igazságossága szerint az embernek kell eleget tennie az ember bűnéért. Nyilvánvaló tehát, hogy Isten az áldozatokon keresztül is arra akarta nevelni kiválasztott népét, hogy megismerkedjék a helyettes elégtétel fogalmával és felkészüljön arra, mikor megjelenik majd a világban az Áldozat.

Úgy kell néznie a zsidó embernek az áldozati szertartásokat, mint amelyek kivétel nélkül a Messiásra mutatnak, mint áldozatra. Miért kell ez az áldozat? Mert Isten igazságossága szerint valakinek bűnhődnie kell a bűnért. Isten szeretete szerint viszont a bűnös embernek meg kell maradnia. Elküldötte tehát földi testben az ő Fiát, Igéjét, Énjének kijelentését, hogy bemutassa mint Főpap és Áldozat egy személyben a kiengesztelés áldozatát. Így lett a kereszt kivégző eszköz, de ugyanakkor Isten oltára is. Milyen szomorú az, hogy 2000 éven át elvágták a zsidó népet attól tanítói, hogy az engesztelés tényében részesüljön!

A Zsoltárok Könyvében számos próféciát találunk a Bárány-Messiásról. A 41. zsoltár 10. verse: „Még az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem”. A 22. zsoltár 8. és 9. versei: „Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!” A 22. zsoltár 15-17. versei: „Mint a víz úgy kiöntetem; csontjaim mind széthullanak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat”. A 69. zsoltár 22. verse: „Sőt ételembe mérget adnak és szomjúságomban ecettel itatnak engem”. A 22. zsoltár 19. verse: „Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek.” Az egyik messiási zsoltárban a halált szenvedő Messiás jövendőjéről ez van megírva: „Nem hagyod lelkemet a seolban; nem hagyod, hogy a te szented rothadást lásson” (16. zsoltár 10. verse).

A messiási zsoltárok után hadd említsem meg Ésaiás próféta könyvét: amelyikben szinte minden oldalról lehet utalást találni a Bárány-Messiásra. (Messiás héber szó, görögül: Krisztus). Az 50. fejezet 6. versében ez van: „Hátamat odaadtam a verőknek és arcomat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpködés előtt”. Az 53. fejezetet azzal a jövendöléssel kezdi, hogy Isten ugyan mindent elkövetett, hogy a zsidó nép tájékozva legyen a Messiásról, mint áldozati Bárányról, mégis – amikor eljön a világra – elfordul Dávid elszáradt törzsének váratlanul kihajtó vesszejétől. A 3. verstől kezdve a legrészletesebb ószövetségi leírást adja a szenvedő Krisztusról:

   „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál, és mint gyökér a száraz földből, nem volt Néki alakja és ékessége, és néztünk Reá, de nem volt ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegségek ismerője! Mint Aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! De Ő bűneinkért sebesíttetett meg, a mi vétkeinkért rontatott meg, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az Ő útjára tértünk: de az Úr mindnyájunk vétkét Őreá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után. Pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta megrontatni betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az Ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít és vétkeiket Ő viseli. Azért részt osztok Néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig Ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!” Mindez pontosan így valósult meg az Újszövetségben.

Mikeás próféta is tudja a Szent Lélek által, hogy az eljövő Messiás, jóllehet származása elejétől fogva és öröktől fogva van, mégis a kicsi Betlehemben jön a világra, mint szegény és üldözött gyermek. (Mikeás könyve 5. fejezetének 2. verse).

   Zakariás így jelenti be a Messiást: „Örülj nagyon Sionnak lánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Íme jön néked a te királyod; igaz és szabadító Ő, szegény és szamár háton ülő, azaz nőstény szamár vemhén” (Zakariás könyve 9. fejezetének 9. verse).

   Dániel próféta is megjövendöli, hogy „a Messiás-Fejedelem kiírtatik” (Dániel 9: 26). Az Ószövetség Szent Lélektől ihletett prófétái és írói tehát úgy várták az előszöreljövő Messiást, mint ártatlan Bárányt, Aki áldozat lesz a mi bűneinkért. Úgyhogy amikor az utolsó nagy zsidó próféta, bemerítő Johanán (Keresztelő János) meglátta a Názáretit, amint közeledik feléje, ilyen szavakkal mutatja be a vele levő népnek: „Íme az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit” (János evangéliuma első fejezetének 29. verse).

 Az Oroszlán-Messiás

Most pedig kérdezzük meg, melyek azok az ószövetségi szövegrészek, amelyek úgy beszélnek a Messiásról, mint Júda Oroszlánjáról, Aki azért jött el, hogy véglegesen rendet teremtsen ítéletével és hatalmával a világon.

   Természetesen nem az a döntő itten, hogy a soron következő szövegrészekben előfordul-e az „oroszlán”- kifejezés, mert csak jelezni akartam ezzel a fogalommal azt a mentalitást, amely a másodszor és végleg eljövő Messiást jellemzi. A Bárány a passiónak, a bűnért való áldozat végtelen alázatának és szelídségének a jellemző kifejezése, ezzel szemben az Oroszlán az ellenállhatatlan, hatalmas, félelmetes és mindent újjáteremtő Messiásnak a jellemzése.

   A 72. zsoltár 8. és 11. verse így beszél az Oroszlán-Messiásról: „Uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig és a nagy folyamtól a föld határáig. Hajoljanak meg előtte mind a királyok és minden nemzet szolgáljon Neki”.

   Dániel 7. fejezetének 13. és 14. verse szerint: „Láték éjszakai látásokban és íme az égnek felhőiben, mint valami ember-fia és méne az öregkorúhoz és elébe vivék Őt. És ada Néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv Néki szolgál; az Ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik és az Ő országa meg nem rontatik”.

   Ésaiás 9. fejezetének 6. és 7. verse: „Egy gyermek adatik nékünk, egy fiú adatik nékünk és az uralom az Ő vállán lesz és hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”

   Hallod kedves zsidó Testvérem? Egy gyermek születik – írja Ésaiás próféta Jézus világrajövetele előtt mintegy 400 évvel – és ezt a gyermeket hívják erős Istennek! Ugye, csodálatos, ugye nem fér az agyadba? Pedig nem keresztyén főpapok, hanem Izráel prófétája írta meg és benne van pontosan a Te héber Bibliádban…

   De folytassuk tovább a próféciát és olvassuk el, mit mond a 7. vers erről a Gyermekről: „Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt a jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme teszi ezt”.

   Milyen lesz az Oroszlán-Krisztus uralma itt a földön? Erre ad felvilágosítást Ésaiás próféta könyve 11. fejezetének első kilenc verse: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből s gyökeréből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak lelke megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik. Igazságosan ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehelletével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség. És lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; a tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; és gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják”. Zakariás próféta hozzáfűzi még ehhez könyve 14. fejezetének 8. és 9. versében: „És e napon lesz, hogy élő vizek jönnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. És az Úr lesz az egész föld királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy”.

   Ismered kedves zsidó Testvérem az Úr nevét? Mert ez a fogalom „Isten”, az Ő jellegét, lényegét jelenti, de nem a nevét. Épp úgy, mintha valakire azt mondom, hogy: ember. Megjelöltem a lényegénél fogva, a jellegére mutattam rá, de még nem mondtam meg a nevét. Isten neve el van rejtve a hitetlen ember elől, de a hívőnek megmondta és megmondja. Ezt nevet Józsefnek jelentette ki, amikor a Messiás fogantatását üzente meg angyal által: „És nevezd az Ő nevét Jézusnak (Józsuénak [a Józsué név héberül Jehosua, ennek rövidített alakja Jesua a Messiás neve – szerk. megjegy.]), mert Ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből” (Máté 1:21). Az Ószövetségben Mózes utódának volt Józsué a neve, mivel ő vezethette be a népet Kánaánba. Isten neve is Józsué = Jézus = JHWH a Szabadító, mert Ő vezet be minket az örök élet boldog világába. Amikor eljön másodszor a Messiás, akkor – Zakariás szerint – ezzel az egy névvel, Jézus néven dicséri az emberiség Istent.

   Malakiás próféta könyve 4. fejezetének 1. és 2. verse hangzik így: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja Seregek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat. És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok”. Még legalább száz ezekhez hasonló helyet lehetne idézni, de nem az a célja ennek a füzetnek, hogy fölöslegessé tegye a Szentírás olvasását, hanem, hogy ösztönözzön arra, kedves Testvérem, hogy vedd elő a Szentírást, és olvasd végig.

Láthatjuk az eddigiekből, hogy a Bárányra vonatkozó próféciák mind beteljesedtek, mert pontosan úgy jött el a Názáreti Jézus, úgy munkálkodott, úgy szenvedett, úgy halt meg, úgy támadott fel és ment a mennybe, ahogy azt az Izráel ószövetségi prófétái megjövendölték. Megdöbbenve kérdezed talán, hogy miképpen eshetett ebbe a tévedésbe a te szeretett zsidó néped? Erre felel Máté evangéliuma 4. fejezetének első négy verse. Az Úr Jézus megkísértéséről van ezekben szó. A Sátán arra akarja rávenni a Messiást, hogy ne lelkieket, hanem kenyeret adjon az embereknek. Úgy akarja beállítani a dolgot, mintha az embereknek az volna a bajuk, hogy nincs elég kenyér a földön. A Sátán itt azt az igényt képviseli, amelyet az emberek támasztanak a Messiással szemben.

   Panem et circenses: kenyeret és cirkuszt. A Messiás azonban jól tudta, hogy nem a kenyér körül vannak a bajok, mert Isten nem úgy teremtette meg a földet, hogy ne adott volna elég kenyeret és ruhaanyagot. Istent nem lehet vádolni azzal, hogy földi háztartását nem jól rendezte be. Egyik kiváló közgazdász statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy négyszer annyi tápanyagot és ruhaanyagot termel a föld, mint amennyit az emberiség el tud fogyasztani…

   Igaz, hogy kenyérrel él az ember — de „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amelyik Istennek szájából származik”. Isten igéje képes csak arra, hogy megváltoztassa az irigy és kapzsi, gyűlölő és hatalmaskodó emberi szívet. A Messiás nem a látszatproblémákat akarta megoldani, az emberiség pedig csak a látszatproblémákat akarja látni, a lényeges probléma megoldásától irtózik. Hogy ne kelljen megváltoztatnia a szívét, elhárítja magától az igaz Messiást.

A Bárány és Oroszlán képe szintézisben, egységben a Jelenések Könyvében mutatkozik meg. A mennyei látások ihletésében tudja meg János apostol (a galileai Johanán), hogy a próféta által megjövendölt szenvedő és diadalmas Messiás ugyanaz a személy. A Mennyei Jelenések könyvének 5. fejezete leírja, hogy az embervilág sorstekercsét, amely elől-hátul tele volt írva és le volt pecsételve hét pecséttel, valakinek fel kell bontania. Egy erős angyal így kiált:

   „Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak pecséteit? És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni”. János erre sírva fakadt, mert tragikusnak találta, hogy senki nem akad, aki véget vessen a mi nyomorunknak. Az 5. versben megszólal valaki a Vének közül és így vigasztalja Jánost: „Ne sírj, íme győzött a Júda nemzetségéből való Oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak 7 pecsétét.” János apostol körülnéz, keresi az Oroszlánt és megdöbben, mert „láték a királyi szék és a négy lelkes lény között és a vének között egy Bárányt állani, mintegy megölöttet”.

   Így jön rá János, hogy a megölt Bárány, aki bemutatta a bűnért való engesztelő áldozatot, lesz az Oroszlán. A megölt Bárány is és a Júda Oroszlánja is: Dávid gyökere. Még nem jött el Júda Oroszlánja, de nagyon válságos a helyzet, amíg utolsó napjait éli a világ.

Éveink meg vannak számlálva. Ez azonban még kegyelmi idő, Isten még lehetőséget adott Neked zsidó és keresztyén Testvérem, hogy elintézd a bűn kérdését és rálépj a keresztre, mely híd Isten és az ember között. Ha a kegyelmi időt nem használod fel, ha a Bárány vérét nem engeded lelkedre hullani, vajon mi lesz Veled, amikor eljön az Oroszlán? Az Oroszlán már nem a hit számára jön el. Meg van írva, hogy minden szem meglátja Őt. Ha az Oroszlán eljött, már nem lehet megtérni. Ő a kész helyzet szerint ítél meg Téged, a szerint, hogy Rajtad van-e a Vér, vagy nincs. Még tart a kegyelmi idő. Meddig? Nem tudom, holnap nem lesz-e késő? Térj meg, mert közeledbe lépett Isten országa, mert közeledbe lépett Krisztus és az én gyarló soraimon keresztül is szemeidbe néz a Megfeszített, szinte Rád lehel és az Ő ellenállhatatlan szemeivel néz Rád és Rátok, mindenkire, aki ezt a füzetet olvassa, így szólván: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!”

   Minél több zsidó és keresztyén egyén rendezi Istennel való viszonyát, annál közelebb jutunk a megoldásokhoz. Más út nincs…

A zsidó származású Éliás József (1914-1995) – többek között – a holokauszt ideje alatti zsidómentő tevékenysége miatt ismert. 1993 óta  egy száz fából álló kert is őrzi emlékét Jeruzsálemben. A fenti részletek a Vigyázat: szakadék! című írásából származnak.

 

/Az írás közzététele az Éliás József Baráti Kör testvéri támogatásával történt./