Ám háárec (a föld népe). A tudatlan, tanulatlan emberekre használták ezt a kifejezést I. században. A földművelőket, vidékieket, és az együgyű, faragatlan embereket nevezték így. Ezek az emberek nem tanulták szisztematikusan a Bibliát, nem jártak jesivába, és nem ismerték a farizeusok, és szadduceusok hagyományait, nem mélyültek el a Tóra szóbeli értelmezésében. Társadalmilag rendszerint alacsonyabb státuszt töltöttek be, és általában lenézték őket. Az evangéliumokban többször összeütközésbe kerültek a nép tanult vezető rétegei – farizeusok, szadduceusok – Jesuával és a tanítványaival. Ilyenkor többször volt érv a vezetők részéről az, hogy Jesua és tanítványai tanulatlanok.

„Vajon a főemberek vagy farizeusok közül hitt benne valaki? Nem. Igaz, hogy az ám háárec hisz, de ők semmit se tudnak a Tóráról és átkozattak” (Jn 7,48-49).

A szanhedrin tagjai „elámultak annak láttán, hogy milyen bátran beszél Kéfa [Péter] és Johánán [János], habár tanulatlan ám háárec voltak” (Csel 4,13).

Jesuával kapcsolatban a nép körében is többször felmerült ez a kérdés.

„A júdeaiak csodálkoztak: „Hogyan lehet az, hogy ez az ember [Jesua] így ismeri az Írásokat anélkül, hogy tanulta volna?” (Jn 7,15).

„Szülővárosába ment és ott zsinagógájukban úgy tanította őket, hogy megdöbbenve szóltak: ’Honnan kapta ez ezt a tudományt? Honnan vannak hatalmas tettei? Hát nem az építőmester fia ez? Nem Máriának hívják az anyját? Ugye hogy Jákob [Jakab], József, Simon, Jehuda [Júdás] a testvérei?’” (Mt 13,54-55, vö. Mk 6,2, Lk 4,22).

A Misna mondja: „Az a személy, aki arra vállalkozik, hogy megbízható lesz, annak tizedet kell adnia abból, amit eszik, amit elad, és amit vesz, és nem maradhat vendégként egy ’ám hááreccnél’. (Demáj 2,2)

/A fogalommagyarázat David H. Stern Újszövetség kommentárjából származik, az idézett versek pedig David H. Stern Újszövetség fordításából. David H. Stern: Jewish New Testament Commentary 137, 176, 180, 233-234 o./