Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
A MINDENHATÓ A TÖRTÉNELEMBEN
A történelem tanulmányozója mindig előfeltételezésekkel él, akkor is, ha a zsidóság történelméről van szó. Minden tanítót befolyásol a világnézete. Jó példa erre a kommunizmus, amely a történelmet a marxista világnézet alapján tanította. Ha valami nem egyezett a kommunista párt véleményével, azt nem tanították, vagy ellenséges megvilágításba helyezték. A másik véglet a nyugati világ szekularizált szemlélete, amely minden történelmi eseményt gazdasági vagy materialista alapokon értelmez.
Amikor a zsidó történelem témájához érünk, tudjuk, hogy annak eredetét a Bibliában találjuk. Ha pedig a zsidó történelem eseményeit a nyugati, szekularizált világ történelemszemléletén át vizsgáljuk, akkor sok minden szükségszerűen kimarad e történetből. Az ilyen értelmezések teljes mértékben kihagyják és elködösítik például a kivonulást, a Vörös-tenger szétválását vagy a peszáhot, és ezeket az eseményeket primitív vallási hagyománynak minősítik. Még zsidó világi történészek is így gondolkoznak.
Az én világnézetem nagyon határozottan biblikus. A történelemre a Biblia szemüvegén keresztül tekintek. Hiszem, hogy a teremtő Isten mélységesen részt vesz az emberiség történelmében, és hogy az nem zárult le a Biblia könyveinek összeállításakor.
A Bibliát olvasva könnyű felfedeznünk, hogy Isten részt vesz az emberiség dolgaiban, és nemcsak a zsidó nép életében vesz részt, hanem minden ember életének részese szeretne lenni. Van prófétikus szava Egyiptom, Asszíria, vagy a Perzsa Birodalom számára is.
Szembe kell néznünk azonban egy problémával. A Biblia az Újszövetség utolsó, i.sz. 80-90 körül íródott könyvével lezárul. Ezután nincs több történelmi feljegyzés Isten részvételéről a történelemben. Mégis tudjuk, hogy ezzel nem zárult le Isten részvétele a zsidó nép történelmében.
Mit cselekszik Isten a világban napjainkban? Hogyan vesz részt például a szerbiai válságban? Biztos vagyok benne, hogy van valami célja abban az országban. De honnan tudhatjuk, hogy mi Isten akarata egy ilyen válságban? Mi is csak azt tehetjük, amit a Biblia írói tettek. Keressük Isten arcát, hogy megismerjük akaratát.
Hadd mondjak egy példát arra, amikor számomra nagyon nyilvánvaló volt Isten közbeavatkozása a modern történelembe. Mindnyájan emlékszünk az 1991-es Öböl-háborúra.
Ott van Kuvait, ez a kicsiny arab ország, amely azonban a Palesztin Felszabadítási Szervezet elsőszámú anyagi bázisa. Dollármilliókat töm a PFSZ-be. Az a véleményem, hogy Isten megengedte, hogy Irak megtámadja Kuvaitot, mert az egy olyan csoportot támogatott, amely gyűlöli Izraelt. Ám Irak – mint a Gonosz legtöbbször – túllőtt a célon. Megtámadta Izraelt, ekkor Isten visszaütött, és Irakot lerombolták.
Isten céljai úgy teljesedtek be ebben a háborúban, hogy ezután a PFSZ nem kapott több pénzt. Kuvait majdnem teljesen elpusztult és ez rákényszerítette a PFSZ-t, hogy leüljön béketárgyalásokat folytatni Izraellel.
A szétszóratás, a galut miatt a zsidó történelem tanulmányozása egyben a világtörténelem tanulmányozása is, ezért az fog kibontakozni előttünk, hogy milyen is Isten szemszögéből a világ történelme. Ahogyan már említettem azonban, a bibliai idők lezárulása után az események Isten szempontjából való értékelése már nem annyira egyértelmű. Így én is csak véleményt alkothatok minderről.
Nem az a célom, hogy információk tömegével álljak elő, hanem arra törekszem, hogy annak a népnek az értékét emeljem ki, amely Isten terveiben központi helyet foglal el. Azt szeretném, ha e tanulmány folytán felderengene előttünk Isten keze az emberiség és a zsidó nép történelmének eseményei mögött.
A zsidósághoz két szempontból közelítek. Az egyik szerint a zsidók teljesen különböznek a világ összes többi népétől, a másik szerint ugyanolyanok. E kettőt gyakran összekeverjük. A zsidóság Isten szövetségi népe, tehát a velük való kapcsolatunk által Istenhez van közünk. A sabbat és az egyéb ünnepek megtartása például az Örökkévalóval való szövetségi kapcsolatukat fejezi ki.
Azonban a zsidó nép ugyanúgy egy etnikai csoport, mint a világ összes többi népe, egyedi kultúrával, amely nem feltétlenül az Örökkévalóval való kapcsolatból származik. Ez így van a többi nép esetében is. Isten minden etnikumnak sajátos, egymástól elkülönülő kultúrát adott. Talán ez is Isten végtelen sokszínűségét tükrözi, és mondhatnánk ezt úgy is, hogy Isten szereti a kultúrát.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kultúrának minden egyes eleme Istentől származik. A németek például mindig híresek voltak fegyelmezettségükről. Ez része kultúrájuknak, de a fegyelmezettséget nagyon istentelen dolgokra is felhasználta a német nép.
Mivel a zsidóság szerepel a Bibliában és Isten választott népének nevezi őket, sokan tévesen azt gondolják, hogy minden Istentől van, ami zsidó. A zsidóság felé irányuló keresztény szolgálatokban és a messiáshívő zsidó közösségekben is keveredik e két dolog. Minden, amit Isten adott Izraelnek, az valóban Istentől van, de vannak olyan vonatkozásai a zsidó kultúrának, amelyek nem feltétlenül egyenesen Istentől származnak.
A szövetség része tehát az, hogy a zsidó nép megünnepelje a sabbatot, az viszont már a zsidó kultúra része, hogy a férfiak kippát hordanak. Szó sincs sehol arról az Írásokban, hogy a férfiaknak be kell fedni a fejüket. Fontos tudnunk, hogy mit miért csinálunk, mert abba a tévhitbe eshetünk, hogy a kippa viselése miatt közelebb vagyunk Istenhez. Pedig az Írások nem ezt tanítják. A népünkkel való azonosulás miatt azonban vállaljuk, hogy feltesszük a kippát fejünkre.[1]
Ha az Istentől való dolgokat és a kulturális azonosulást (inkulturációt) nem választjuk szét magunkban, vallásossá és törvénykezővé válunk, méghozzá nagyon negatív módon. A judaizmus alapja is törvényesség. Megtesz az ember bizonyos dolgokat, hogy jó zsidó legyen, holott csak egyetlen egy dolog van, ami egy zsidót jó zsidóvá tesz, ha szereti az Örökkévalót teljes elméjéből, erejéből és szívéből.
Tíz kérdéssel szeretném folytatni, melyekre a későbbiek során keresünk válaszokat.
- Miért van az, hogy nagyon sok zsidó magasan képzett?
- Miért sikeresek a zsidók az üzleti életben?
- Miért értenek a pénz kezeléséhez?
- Miért tartják az emberek a zsidókról azt, hogy fukarok? (A valóság az, hogy a zsidók nagyon nagylelkűen bánnak a pénzzel, de többnyire a saját köreiken belül)
- Miért kemény tárgyalófelek?
- A zsidók miért agresszívek és vitára hajlamosak?
- Miért van az, hogy a legtöbb zsidónak jó a családi élete?
- Miért van az, hogy a zsidók legközelebbi barátai szintén zsidók?
- Miért áll ellen a zsidóság ilyen hevesen az evangéliumnak?
- Miért van az, hogy a zsidóság politikai beállítottsága a liberalizmus?
Bizonyos értelemben ezek sztereotípiák, de minden ilyen mintában van valami igazság. Azért veszélyesek, mert ellenségesen is fel lehet használni őket. Az itt felsoroltak azonban sokszor tényleg jellemzik a zsidóságot. Ezeket a jellemvonásokat pedig a történelmünk alakította ki és ezért segítenek is, hogy jobban megértsük népünket, a zsidó népet.
[1] Az ortodox zsidóság szerint az Írott Tan (Írott Tóra) mellett van Szóbeli Tóra is, s ebben szerepel a kippa (pl. bSabbat 156b). − a szerk. megjegyzése
