Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
ŐSTÖRTÉNET
A Biblia első fejezetei a nemzetek eredetéről szólnak.
„Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, neki legyen szolgája Kánaán.”(1Móz 9, 26)
Tehát Sém Noé egyik fia, az Örökkévaló pedig Sém Istene. A héber nyelvben a JHVH az Isten neve. Senki sem tudja, hogy ezt eredetileg pontosan hogyan ejtették ki. Úgy i.sz. 900 körül a rabbik[1] fogták a héber bibliát és hozzáadták a pontozást (pontokkal a magánhangzókat jelölték, ui. a héber írásban csak mássalhangzók szerepelnek). Isten nevének kiejtéséhez olyan pontokat adtak, mely szerint a kiejtés nem Jahve, hanem Adonaj. Nem akarták, hogy bárki is kimondja az Örökkévaló nevét. A Tízparancsolat megtiltja, hogy Isten nevét hiába vegyük a szánkra vagy káromoljuk. A JHVH istennevet a Jehova magánhangzóival pontozzák, de amikor ehhez a szóhoz érnek, sem egyik, sem másik kiejtését nem használják, hanem azt mondják, hogy Adonáj, ami szó szerint azt jelenti, hogy Uram. Tehát amikor arról van szó, hogy „áldott legyen az Úr, Sémnek Istene”, az Izrael Istenét jelenti, aki Sémnek Istene. Az ősi időkben sok istenben hittek, de az egyetlen igaz Isten Sémnek Istene.
Noénak három fia volt, és az egyikük, Sém lesz a szemita népek atyja. Olvassuk tovább az 1Móz 10,2-t.
„Jáfetnek fiai, Gómer Mágog, Mádár, Jáván, Tubál, Mesek és Tiras”
Ez Noé másik fiának, Jáfetnek fiairól szól, aki az indoeurópai törzsek atyja. Nagyon fontos megértenünk a nemzetek eredetét, mert az egyes népek jellemzője nagymértékben függ származásuktól. A családfák a Biblia egyik legfontosabb részei.
Folytassuk a 6. versnél:
„Kámnak pedig fiai Kús, Micraim, Pút és Kánaán”.
Kám Noé harmadik fia, neki pedig négy fia van: Kús – aki az etióp, Micraim – aki az egyiptomi, Pút – aki a líbiai nép atyja, és Kánaán, akinek nevét Kánaán földje viseli. A 13-14. versek folytatják:
„Micraim pedig nemzé: Ludimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. Pathruszimot és Kaszlukhimot, ahonnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot”
Micraim, vagyis Egyiptom, Kám fia. Milyen érdekes, hogy az ő egyik leszármazottjától valók a filiszteusok. Ez a családfa a mai napig is nagyon fontos, mert vannak, akik azt állítják, hogy a palesztin arabok a filiszteusok leszármazottai. Ha ez igaz lenne, akkor a palesztinok érvet tudnának találni maguknak a Bibliából, hogy joguk van Izrael földjéhez, hiszen a filiszteusok már korábban Kánaán földjén voltak, mint a zsidók. Ezzel az érvvel azonban az a probléma, hogy a palesztinok arabok. Sémtől származnak, vagyis ők is szemita népek, ahogyan a zsidók. A filiszteusok pedig egy teljesen más családfa, Kám leszármazottai. A történelem során az arabok sokkal később jönnek Palesztina földjére, mint a zsidók. Nézzük meg a 15. verset:
“Kánaán pedig nemzé Cidont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. Khivveust, Harkeust, és Szineust. Arvadeust, Cemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a kananeusok nemzetségei.”
A 18. vers szerint ezek Kánaán nemzetségei. Isten pedig kimondta, hogy Kánaán leszármazottai átok alatt lesznek és később Józsuénak azt a feladatot adta, hogy teljesen tegye tönkre ezeket a népeket.
A 21. vers Sém utódairól beszél.
„Sémnek is lettek gyermekei; aki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.”
Fontos népcsoportok atyja Sém. Az egyik Assúr, az Asszíria névváltozata. Tehát Asszíria is a szemita népek közé tartozik és nagyon fontos helyet tölt be Isten terveiben. Az Ézsaiás 19-ben Isten ígéretet ad Asszíriának és Egyiptomnak arra nézve, hogy út fog vezetni Asszíriától Egyiptomon át Izraelbe és mindhárom nemzet a szentségnek ezen az útján fog járni az Úrral.[2] Nézzünk meg még egy verset.
„Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert”
Ők Sém leszármazottai és Héber atyjai. A héber nyelvben ez a személynév úgy hangzik, hogy Ever. A következő rész, az 1Móz 14,13 pedig már Ábrámról beszél:
“Eljöve pedig egy menekült és hírül hozzá a héber Ábrámnak, aki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, akik meg Ábrámnak szövetségesei valának. Amint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevelkedett háromszáz tizennyolc próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.”
Ez az a bibliai hely, ahol először fordul elő a héber jelző, Ábrámra utalva. Ez azonban azonos az előbbi „Ever” személynév gyökével, és ismét csak a magánhangzók okoznak változást.[3] Babiloni eredetű iratok beszélnek egy népről a Közel-Keleten, amelyet így neveznek habiru. A babiloni nyelvben ez azt jelenti: valaki, aki „átmegy”.
Ezek a források úgy beszélnek erről a törzsről, mint ami átmegy egyik helyről a másikra, tehát vándorló, nomád törzs. Egy ember vezeti, és létszáma eléri a kétszázezret is. Ezek szerint az írások szerint ez a népcsoport fejlettebb, mint a körülötte élők. Úgy tűnik, Ábrámról van szó, hiszen ő is a környezeténél fejlettebb nomád törzs vezetője volt néhány ezer emberrel a háta mögött.
A Biblia szerint Ábrám egy Ur nevű városból jött, amely a térképek szerint a Perzsa öböl közelében, az Eufrátesz partján helyezkedett el. Ez elbeszélés szerint családjával a mai Szíria északi részén fekvő Hárán nevű városba indult, ahonnan Kánaán földjére folytatta útját. Mehetett volna rövidebb úton is, de az sivatagon vitt volna át. Ezt a térséget a Termékeny Félholdnak hívják, azért is, mert ez volt Afrika és Ázsia között a legfontosabb kereskedelmi útvonal.
.
[1] az ún. maszoréták − a szerk. megjegyzése
[2] “Ama napon út lesz Egyiptomból Asszíriába, és Asszíria megy Egyiptomba, Egyiptom meg Asszíriába, és Egyiptom Asszíriával az Urat tiszteli. Ama napon Izráel harmadik lesz Egyiptom és Asszíria mellett; áldás a földnek közepette.” (Ézs. 19,23-24)
[3] ivri
