Jamie Cowen: A zsidó nép történelme

RÓMA VASMARKÁBAN – HERÓDES

I.e. 90-80 tájékára a Hasmoneus család, amelynek tagjai korábban tiszta és jó célokért harcoltak, egyre romlottabbá vált. A farizeusok egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, mert egy kicsit különállnak ettől az uralkodó csoporttól. I.e. 90 tájékán a Hasmoneus család egyik tagja sorra szerzi meg a zsidó állam számára a Jordán keleti oldalán fekvő területeket. A meghódított területeken a lakosokat zsidó hitre térítik. Dél felé is terjeszkednek, és leigázzák azt a népcsoportot is, amelyet hajdanán edomitáknak hívtak, akiknek a neve mostanra idumeusokra[1] változik. Őket is a judaizmusra térítik.

            Nem sokkal ezután Róma elkezd a Közel-Kelet felé terjeszkedni. Hadjáratait két irányban is folytatja. I.e. 63-ban megtámadják és elfoglalják Jeruzsálemet és a száz éve szabad izraeli állam elveszti függetlenségét, amelyet i.sz. 1948-ig nem is nyer vissza.

            A római kultúrát a kormányzás jellemezte. Rendkívül hatékony módon tudtak uralkodni, és ezt úgy érték el, hogy kiválasztottak valakit a helyi lakosságból, aki szimpatizált Rómával és őt nevezték ki kormányzónak. Izraelben Antipatroszt választották.  Antipatrosz visszatérített idumeus volt.

            Ez az ember zsidó volt ugyan, mégsem rajongott a zsidókért. Valójában hellenista volt, nagy ambíciókkal. Az utolsó Hasmoneus uralkodó minisztere volt, de az invázió idején Róma oldalára állt. Bizonyos értelemben nevezhetnénk őt árulónak is.

            Az elkövetkező harminc év során Róma a saját belső nehézségeivel volt elfoglalva. Julius Caesart megölték, így űr támad a vezetésben. Erre a rövid időszakra, a 40-es évek végén Izrael visszanyerte önállóságát, azonban i.e. 37-ben Róma újra elfoglalta Jeruzsálemet, új vezetőt nevezett ki, Antipatrosz fiát, Heródest,[2] aki érdekes alakja a zsidó történelemnek. Az Újszövetség negatív fényben mutatja be, de pusztán történelmi szempontból megítélve, nagyon hatékony, azonban nagyon kegyetlen uralkodó volt.

            Az első lépése az volt, hogy a Szanhedrin tagjainak nagy részét kivégeztette, olyan papokat állíttatott a helyükre, akik hellenista beállítottságúak voltak, és őt támogatták. Kinevezett egy hellenista főpapot. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a Szanhedrin Heródes politikai klikkjévé vált.

            Maga Heródes is a hellenizmus híve volt. Ám egy olyan zsidó társadalomban került hatalomra, ahol a vallásosság egyre növekedett, ahol egyre komolyabban vették a Tóra betartását, és ahol nagyon nagy volt a felháborodás a függetlenség elvesztése miatt.

            Úgy gondolta, hogy a legsikeresebben úgy tud uralkodni, ha növeli az anyagi prosperitást. Építkezési programba kezdett, amelynek első lépése a Templom újjáépítése. A templomot ötszáz évvel korábban már újjáépíttették, de közel sem érte utol az első templom szépségét. Heródes azt akarta, hogy ez a második templom még csodálatosabb legyen, mint az első volt.

            Nagyon alaposan átépíti tehát és innentől a Heródes Temploma nevet viseli. Izrael egész földjén nagy építkezésekbe kezd. A kereskedelem és építkezés fellendülése miatt virágzik a gazdaság és Heródes egyre inkább messiási alaknak kezdi magát tekinteni. Kijelenti magáról, hogy ő Izrael királya.

            Bár valóban virágzásnak indul az élet Izrael földjén, de kegyetlensége miatt gyűlölik. Saját feleségeit, gyerekeit végezteti ki, mivel paranoiás módon ragaszkodik a hatalomhoz. Máté evangéliumának 2. fejezete képet ad erről a személyről.

„Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert így írta vala meg a próféta:… Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki…. Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.”

             Nagyon érdekes az, ahogyan a Szentírás Heródest ábrázolja. Amikor a napkeleti bölcsek Izraelbe érnek, a klasszikus kérdést teszik fel, „hol kell a zsidók királyának megszületnie?”

            Látjuk, hogy amikor ezeket hallotta Heródes király, felháborodott. Valószínűleg ez nagyon finom megfogalmazás, hiszen olyan emberről van szó, aki képes a saját gyerekeit és feleségét megölni, hogy hatalmát megtartsa. Nem nehéz elképzelni, hogyan reagálhatott, amikor váratlanul idegenek bukkannak fel és azzal a kérdéssel állnak elő, hogy „hol van a zsidók királya, aki nem te vagy”. Nagyon jellemző rá a minden lehetséges királyjelölt, tehát minden csecsemőkorú fiúgyermek kiirtására készített, majd végre is hajtott terve.

            Itt van tehát Heródes, aki Izraelt modern társadalommá akarja tenni, és magára érti a messiási címet, de azt hellenisztikus alapokon teszi. Jesua idején két kultúra ütközik Izraelben: a zsidó és a hellenisztikus. A Messiás eljövetelével ez az összeütközés válik robbanássá, mert a zsidóságnak választania kell: vagy a hellenizmus útján, vagy a Biblia útján jár. Jesua tökéletes időzítéssel jön el.

            Előbb azonban vessünk egy pillantást arra, mi történik Heródes halála után. Sok gyermeke közül három fia fontos történelmi szempontból. Róma felmérte, hogy a Heródes halála után maradt utódok nem rendelkeztek azzal a kormányzói képességgel, mint amellyel apjuk. Róma ezért úgy határozott, hogy Izraelt különböző tartományokra osztja és Heródes fiainak egy-egy provinciát ad.

            Júdea tartományához tartoznak Jeruzsálem és Izrael legvallásosabb zsidó közösségei. Heródes első fia, Arkhelaosz lesz Júdea tartományának fejedelme. Uralkodása teljes csőd, rendkívül gyengekezű vezetése miatt i.e. 6-ban Róma le is váltja és egy római helytartót, Pontius Pilátust küldi ki helyette. Heródes második fia, Fülöp kapja meg a vezetést a Dekapolisz, a Jordán keleti partja fölött. Heródes harmadik fia, Heródes Antipás Galilea uralkodója lesz. Fülöpről csak annyit tudunk az Újszövetségből, hogy elvált feleségét Heródes Antipás elveszi. Efölött mond ítéletet Bemerítő (Keresztelő) János, hiszen ez a Tórának ellentmond. Ugyan a Szentírás engedélyt adtak a válásra, de egy rokon volt feleségét nem lehet elvenni.

            Térjünk vissza a júdeai helyzetre. Döbbenetes döntés, hogy Róma egy zsidó származású uralkodót rómaira vált le. Izraelben éppen Júdea a legképtelenebb hely abból a szempontból, hogy római származású uralkodója legyen. Júdeában tömörül az összes tórahű, vallásos csoportosulás, amelyek gyűlölik a rómaiakat. Ezekből a vallásos csoportokból kerül ki a következő fontos csoport, a zelóták. Nekik egyetlen, egyszerű céljuk volt, hogy lerázzák a római igát, és önálló izraeli államot hozzanak létre.

            A rómaiak szempontjából még tovább rontja a helyzetet az, hogy a római uralkodó mellé kíséretre van szükség, mivel nem sétálhat be egymaga Jeruzsálembe. A római légió vezetőivel együtt veszi át az uralmat. Vajon ki fizeti ezeknek a légióknak a szükségleteit? A zsidók. Az adófizetés mindig bajt okoz, és még nagyobb lázongást eredményez. Erre a rómaiak egyre nagyobb katonai megerősítést küldenek oda, aminek a következménye a még magasabb adó. A helyzet egyre nagyobb robbanással fenyeget.

            Így fest az a társadalom, amelybe eljön a Messiás. Egy társadalom, amely önmagával áll súlyos konfliktusban. Két, egymással szembenálló világ, két kultúra, különösen Júdeában, ahol egyszerre növekszik a római, hellenisztikus jelenlét, de ahogyan már korábban említettem, ugyanitt élnek Izrael földjének legvallásosabb közösségei is. Az emberek változást várnak. Egyre nagyobb a várakozás és a hit, hogy el kell jönnie a Messiásnak.

[1] A héber Edóm görög-latinul: Idumea. Ebből a lakói idumeusok (Károli). − a szerk. megjegyzése

[2] I.e 37-4-ig Júda királya. A VI. században élő Dionysius Exiguus római szerzetes hibás számítása nyomán terjedt el a latin egyházban a VIII. századtól az a hibás időszámítás, mely Krisztus születését későbbre teszi. Az evangéliumok alapján a legtöbb kronológus egyetért abban, hogy a Messiásnak i.e. 7-4 között kellett születnie. − a szerk. megjegyzése

Vissza a könyv tartalomjegyzékéhez