Jamie Cowen: A zsidó nép történelme
JESUA, IZRAEL MESSIÁSA
A héberben a messiás szó azt jelenti, hogy felkent. A héber Írások nemcsak egyetlen „messiásról” beszélnek. Több felkent létezhet, és ilyen értelemben mindenki messiás, akit Isten felken. A különböző királyok is például ilyen messiásszerű alakok voltak.
Izrael Messiásának azt a szerepet kellett betöltenie, hogy visszaállítsa Izraelt eredeti elhívásába: abba, hogy szent nemzetté legyen, hogy betöltse papi elhívását.
Hogyan tette ezt? Úgy, hogy ő maga betöltötte ezt az elhívást és a nemzet igaz képviselőjévé vált. Jesua teljes mértékben igaz és tiszta zsidó, aki saját személyes életében újraéli Izrael történelmét. Mindazokon a pontokon, ahol Izrael elbukott, Ő győzelemben jár. Tekintsük meg ezt a párhuzamot Jesua és Izrael között.
Hogyan született Jesua? Természetfölötti csoda révén. És Izrael? Ábrahám, az első héber feleségének, Sárának természet szerint nem lehetett már gyermeke, tehát Izsák születése is természetfölötti csoda. És tőle származik Izrael.
Jesua születési helye Betlehem, éppúgy, mint Dávidnak, Izrael legnagyobb királyának. A Messiásnak is olyan királynak kell lennie, mint Dávid volt. Izrael fiatal korában Egyiptomba kerül. Jesua is. A Máté szerinti evangéliumban olvassuk, hogy Jesuát a szülei Egyiptomba viszik, amikor Heródes el akarja pusztítani a gyermekeket. Máté Hóseás prófétát idézi: „hogy beteljesedjék az Írás: ’Egyiptomból hívtam ki az én fiamat’.”
Hóseás könyvében ez a rész nem a Messiásra, hanem egyértelműen Izrael történelmére utal. Talán Máté tévesen, összefüggéséből kiragadva, idézte volna Hóseást? Nem. Jesua azért került Egyiptomba, hogy személyes életében megtapasztalja, amit Izrael népe megtapasztalt.
Mielőtt megkezdené a szolgálatát, a Jordánhoz megy. A Jordán partján Jesua egyszerűen csak egy ács fia. Amikor kijött a Jordánból, erővel kenetett fel, és készen volt arra, hogy elkezdje messiási szolgálatát.
A Vörös tengeren való átkelés után Isten népe negyven évig vándorolt a pusztában. Jesua is elmegy a pusztába negyven napra. Miért éppen negyven évig tartott a pusztai tartózkodás? Mert negyven napig voltak Mózes kémei az Ígéret Földjén, de mivel rossz hírrel jöttek vissza, Isten úgy rendelkezett, hogy minden egyes napért egy évet kell eltölteni a pusztaságban.
Jesua tehát negyven napot tölt a pusztában azért, hogy győzelemre fordítsa azt a vereséget, amit a pusztaságban a hitetlenség miatt szenvedett el Izrael.
A pusztaság után Józsué vezetésével Izrael bevonul az Ígéret Földjére. Jesua, az Ő pusztasága után a Szent Szellem erejétől felhatalmazva kezdi meg a szolgálatát. Jesua és Józsué ugyanaz a név, Jesua neve azt jelenti, üdvösség, Józsué [Jehosua] pedig azt, hogy Isten az üdvösség.
Amikor Izrael elfoglalta az Ígéret földjét, teljesen meg kellett volna tisztítania azt az ellenségtől, mivel az ott élő népek annyira megátalkodottakká váltak, hogy már nem volt esély arra, hogy megváltozzanak. Istennek ez volt az egyetlen megoldása, hogy ne tegyék tisztátalanná Izrael szent népét.
Ők azonban nem irtották ki teljesen ezeket a népeket, így démoni befolyásuk hatott Izraelre. Jesua ezzel szemben szolgálata kezdetétől kiűzte a démonokat, meggyógyította a betegeket. Amit tehát Izrael elmulasztott megtenni korábbi történelme során, és aminek következtében démonizálódott, azt Jesua megtisztítja; meggyógyítja a betegeket és kiűzi az ördögöket.
Isten megígérte, hogy az Egyiptomból történő kivonulás után Izrael népe között nem lesznek megtalálhatók Egyiptom betegségei. Mivel azonban nem tartották meg Isten törvényeit, a betegségek Isten népe közé is beférkőztek. Jesua, a Messiás, amikor eljön, eltávolítja a betegséget is Izrael földjéről, és Isten útját tanítja az embereknek.
Jesua legmélyebb tanítása a Hegyi beszéd. Ahogyan Mózes felment a hegyre és elvette Istentől a Törvényt, ugyanúgy Jesua is felmegy a hegyre és elmagyarázza, megvilágítja, „betölti” a Törvényt a nép számára.
Végül pedig Jesua pészahkor hal meg, mert Izrael is meghalt az első szövetség alatt. Izraelnek az első Templom megépülésekor hatalmas rendeltetése volt, hogy a világ szellemi központjává legyen. Ezt azonban nem töltötte be, Isten ezért száműzetésbe küldte. Jesua e kudarc miatt halt meg. A pészahban visszamegy ahhoz az időhöz, amikor Izrael kiszabadult a rabszolgaságból, és halálával győzelemre viszi Izrael szellemi küldetését. Jesua az első zsenge napján támadt fel. Izrael a babiloni fogságban gyakorlatilag elpusztult, és akkor támadt fel, amikor onnan visszatért. Azért támad fel Jesua is, hogy ezzel Izrael feltámadását megélje saját életében. Izrael akkor tér újra életre, amikor újra visszatér az Ígéret Földjére. De csak a Messiás eljövetelével töltheti be a sorsát.
A sávuot lényeges ünnep a zsidóság történelmében. A hetek ünnepe ez, vagy, ahogy görög nevén ismerjük, a pünkösd. A zsidó hagyományok szerint ez az ünnep arról az időről emlékezik, amikor Mózes felment a hegyre, és Isten azt a küldetést adja rajta keresztül Izraelnek, hogy papok nemzete, szent nemzet legyen.
Éppen ezért a sávuot ideje alatt árad ki a Szent Szellem a Mennyből, betölti Jesua zsidó tanítványait Isten erejével, a Tórát a szívükbe írja, és a világ népeihez küldi őket, hogy betöltsék Izrael eredeti elhívását.
Ennek fényében jobban érthető, hogy mennyire súlyos az a tévedés, amit az Egyház az évszázadok során tanított, miszerint az Egyház vette át az üdvösség történetében Izrael népének szerepét. Sávuotkor (pünkösdkor) éppen annak lehetünk szemtanúi, hogy Izrael elkezdi betölteni Istentől rendelt sorsát.
Az evangélium az egész Római Birodalomra hatással van. Ebből sem úgy tűnik, hogy Izrael elvétette volna küldetését. Ellenkezőleg. Izrael rendeltetése, hogy a világ népeinek világossága legyen, éppen most kezd beteljesedni.
Valóban elvetette-e Izrael a Messiást? Általános a válasz: igen. Valóban igaz, hogy a Szanhedrin elvetette a Messiást, de Isten mindig az igaz emberek maradékát keresi. Izraelben ott van az igaz maradék, akik Jesua zsidó tanítványai. Ez a maradék betölti Izrael sorsát, és elmegy a világ nemzeteihez.
Betöltötte-e hát Jesua a messiási küldetést, hogy megtisztítsa Izraelt? Azt kell mondanunk: mindenképpen. Bárki, aki Izrael körében elfogadja a Messiást és megigazul, Izrael földjének sója és a világ világossága lesz, és szent nemzetté teszi Izraelt. Jesua ennek megfelelően elküldi tanítványait, hogy azzal töltsék be zsidó sorsukat, hogy elviszik a világ nemzeteihez a megváltás üzenetét.
Maga Jesua nem ment a pogányok közé. Az Ő dolga nem ez volt. A zsidó népé volt az a feladat, hogy elmenjen a pogányok közé. Jesua azért jött el Izraelhez, hogy késszé tegye őket erre a feladatra. Ezt jelenti az, hogy Jesua Izrael Messiása.
Amikor evangéliumi keresztények a Messiásról beszélnek a zsidóknak, rendkívül sematikus, leegyszerűsített képet festenek. Valahogy így hangzik: „Bűnös ember vagy. Ideje, hogy rendbe hozd az életed, és térj végre az Úrhoz”. Bizonyos értelemben igazságot mondanak, a Messiás azonban azért jött el, hogy az a zsidó férfi vagy nő, akivel éppen beszélünk, saját életében betölthesse az Izraelnek adott küldetést. Ám amíg ez a zsidó személy bele nem kapcsolódik a Messiásba, nem tudja a saját életét megérteni, és ezt a sorsot betölteni. Csak akkor tudjuk a zsidó gondolkodás szerint feltárni a Messiás személyét egy zsidó előtt, ha ezt megértjük.
Tragikus, hogy a történelem során a keresztény egyházak a zsidó közegtől teljesen elidegenített evangéliumot mutattak be a zsidóságnak, holott azt kell feltárnunk a zsidó nép előtt, hogy mennyire a zsidó hit része, ha valaki befogadja a zsidó Messiást.
Pál tanítása szerint azoknak, akik a világ népei közül a Messiás követői lettek, legfőbb feladata az, hogy Izrael féltékenységét kiváltsák. Mégpedig azzal, hogy tűzzel, teljes szívükből szeretik Izrael Istenét.
A zsidó közösséget azért annyira nehéz megérinteni a messiási hittel, mert nagyon kevés keresztény csinálta ezt jól. Az egyházak, gyülekezetek sajnos általában úgy gondolkodnak a Messiásban nem hívő zsidókról, hogy azok már kívül esnek Isten szövetségén.
A valóság azonban az, hogy Istennek két szövetségi közössége van. Az egyik Izrael, a másik az Egyház. A kettő azon a területen érintkezik egymással, amit a messiási zsidóság képvisel. Mind az Egyháznak, mind Izraelnek szüksége van a másikra. Ahogy már említettük, Isten terve az, hogy a nemzetek Egyházát használja arra, hogy féltékennyé tegye Izraelt, példája által. De az Egyháznak is szüksége van Izraelre, mert Izrael az Egyház alapja. Ha elveszti az alapjait vagy a gyökereit, irányát is veszti.
Pontosan ez történt az Egyházzal. A kereszténység elveszítette zsidó gyökereit, és olyan lett, mint egy árva.
Az Apostolok Cselekedeteinek könyve ad betekintést arról, kik is voltak Jesua első követői. Érdekes, hogy valamennyi zsidó csoportból volt valaki a tanítványi körben. Júdás például zelóta volt. A zelóták közül többen is követték őt. Az Írás azt mondja, hogy jó néhány pap is hitt Benne, ezek a szadduceusok közül valók voltak. A tóratanítók, a farizeusok közül is kerültek ki tanítványok. Azt nem tudjuk, hogy voltak-e esszénusok is közöttük.
A Messiás legtöbb követőjét azonban az „ám háárec” kifejezéssel lehet jellemezni, ami azt jelenti: a föld fiai. Vajon a legtöbb követője miért az egyszerű emberekből került ki? A magyarázat az, hogy Izrael népe nagyrészt ilyen egyszerű emberekből állt. A politikai, vallási csoportok csak egy kis részét jelentették Izrael társadalmának.
A legtöbb embert az foglalkoztatta, hogy gondoskodjon a családjáról. Azzal törődtek, lesz-e elég termés, egészségesek-e a gyermekeik? Ezek azok a témák is, amelyeket Jesua a tanításaiban a legtöbbször felvetett. Valójában nagyon kevésszer foglalkozott politikai vitákkal, nézetekkel. Jesua éppen azt akarta hirdetni, hogy Isten az egyszerű, a mindennapi emberekkel is mélységesen törődik. És éppen ilyenek követték Őt: halászok, vámszedők, az átlagemberek.
