„Ezek az Örökkévaló ünnepei”

(3Móz 23,2)

 Összefoglalóan a biblikus ünnepekről

Az ünnepek biblikus rendjét a Tórában találjuk meg, a 3Móz 23. fejezetében. Nincs még egy ehhez hasonló fejezet az egész Bibliában, ami ilyen összegző módon sorolná fel az ünnepeket. Ezzel az Úr Izrael népének Mózesen keresztül átadja az üdvtörténet menetrendjét, amit később a Messiás megerősít, és teljes értelmében mutat meg. A fejezet így kezdődik (1-2 vers):

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izráél fiaihoz és mondd nekik: Az Örökkévaló ünnepnapjai, amelyeket hirdessetek, mint szent gyülekezéseket, íme ezek az én ünnepnapjaim.”

Több bibliafordítás is alcímekkel tagolja e fejezetet, amikből jól látható a hetente tartandó sabbat mellett a hét prófétikus ünnep. Az utóbbiak az év körforgásában ismétlődnek újra meg újra.

SZOMBAT – 3Móz 23,3

„Hetedik nap szombat nyugalomnapja; szent gyülekezés, semmi munkát ne végezzetek”

A szombatról a Tóra korábbi részeiben már részletesen rendelkezett a Mindenható, így itt csak megemlíti. Ezt követően a 4. versben mindjárt rátér az év során tartandó ünnepekre:

„Ezek az Örökkévaló ünnepnapjai, szent gyülekezések, amelyeket hirdessetek meg idejükben:”

1. PESZAH /Niszán (az első hónap) 14./- 3Móz 23,5

„Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén este van az Örökkévaló peszachja.”

A peszáhról is már korábban részletesen szólt a Tóra, ezért itt csak említésre kerül.

2. KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE /Niszán 15-től/ – 3Móz 23,6-8

 „Ugyanezen hónap tizenötödik napján van a kovásztalan kenyér ünnepe az Örökkévalónak; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.” (6. vers)

3. ELSŐ (ÁRPA)ZSENGE /Niszán 16/ – 3Móz 23,9-14

 „Midőn bementek az országba, melyet adok nektek és learatjátok aratását, akkor hozzátok az ómert, aratástok elsejét a paphoz… az ünnep másnapján lengesse a pap.” (10.11b vers) 

4. SÁVOUT /50 nap múlva/ – 3Móz 23,15-22

„És számláljátok magatoknak a napokat az ünnep másnapjától, attól a naptól, midőn hoztátok a lengetés ómerjét; hét teljes hét legyen. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot, akkor mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak.” (15-16 vers) 

5. JOM HATERUA, A KÜRTÖLÉS NAPJA/Tisri (a hetedik hónap) 1./ – 3Móz 23,23-25

„A hetedik hónapban, a hónap első napján legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsona-megszólaltatás, szent gyülekezés.” (24. vers)

6. JOM KIPUR, AZ ENGESZTELÉS NAPJA /Tisri 10./ – 3Móz 23,26-32

„E hetedik hónap tizedikén van az Engesztelés napja…” (27. vers) 

7. SZUKKOT /Tisri 15-től/ – 3Móz 23,33-43

„E hetedik hónap tizenötödik napján van a sátrak ünnepe hét napon át az Örökkévalónak.” (34. vers)

Az egyes ünnepekről konkrétan a mappákban lévő cikkekben szólunk, itt csak áttekintést adunk a közös jellemzőikről. A felsorolás elején álló szombat valamelyest különálló ünnep. Hetente ismétlődik, míg a többi ünnepre évente egyszer kerül sor. A sabbat a zsidó élet alapját, „ritmusát” teremti meg. Mivel Isten hat napon át teremtette a földet, és a hetedik napon megpihent, parancsolatba adja népének is, hogy így tegyen. A szombat visszautal a teremtésre, a régmúltból származtatja az Örökkévaló, de prófétikus értelme is van.

A másik hét ünnep viszont egy menetrendet ad, amit a választott nép évről-évre ciklikusan átélhetett. Már Mózes idejében, 1500 évvel a Messiás megszületése előtt megkapták ezeket az ünnepnapokat.

Az Örökkévaló ünnepei nem hasonlíthatók azokhoz az ünnepekhez, amiket az emberek tesznek azokká. Ezeknél általában egy történelmi eseményre emlékszünk vissza. Megtörténik valami, és utána ünnepnappá teszik. Az emberek által alapított ünnepeknél ez mindig utólag történik. Az Úr hét ünnepénél pont fordítva van. Még azelőtt tesz ünnepnappá egy időpontot, hogy azon történt volna valami. Így az Örökkévaló ünnepei mindig prófétikus természetűek.

Képzeljünk el egy családot, ahol a szülők régóta szeretnének gyereket. A gyerek egyszerre megfogan, majd megszületik, és a születésnapja onnantól emlékezetes családi ünnepé lesz. De képzeljünk el egy olyan családot, ahol régóta szeretnének gyereket, és Isten kijelenti nekik, hogy a gyerek meg fog születni egy bizonyos időben. Ha egy ilyen gyermek világra jön, élete kezdettől fogva túlmutat önmagán elhívása miatt. Ilyen gyermek volt Bemerítő János és Jézus is, és hasonló történt Ábrahámmal, és Sárával Izsák születésénél (1Móz 18,10). Az ő születéseikről Isten angyalai hoztak hírt, és világra jövetelükkel egy angyali prófécia teljesedett be.

Az ünnepnapnak az esemény előtti megjelölésére példa a peszáhi bárány vérének felkenése és az elsőszülöttek megmenekülésének csodája; hiszen az események még nem történtek meg, amikor a Mindenható már parancsolatba adja az ünnep megtartását nemzedékről nemzedékre (2Móz 12,14 vö. 12,29).

Ebben az esetben alig néhány óra telt el, de máskor évekbe telt az, hogy az ünneplésre lehetőség legyen. Például Mózesnek elrendeli az Úr az első árpazsengék bemutatását. A 3Móz 23,10-ben ezt olvassuk: „Midőn bementek az országba, melyet adok nektek és learatjátok aratását, akkor” ezt és ezt tegyétek. Mózes életében be se mehettek a földre. Csak akkor kezdődött meg a honfoglalás, amikor Józsué átvette a nép vezetését, és csak a Jordánon történő átkelés után tudták megtartani először ezt az ünnepet (Józs 5,11). Az ünnep elrendelése és első megtartása között évtizedek telhettek el. Mózes idejében ez egy megvalósulásra váró prófétikus kijelentés, ígéret volt, ami később teljesedett be. Ez a hét ünnep prófétikus természetének az egyik oldala.

A másik pedig az, hogy mindegyik a Messiásra mutat. A Messiás eljöveteléig mind a hét ünnep előkép volt. A tavaszi ünnepek Benne teljesednek be, teljes és végső értelmüket Benne kapták meg. Az őszi ünnepek betöltésére még várunk. Azért lényeges ismerni azt, hogy Isten eredetileg mit rendel el egy-egy biblikus ünneppel kapcsolatban, mert Jesua ezek szerint cselekedett és fog cselekedni.

.

Örökre elrendelt ünnepek

A 3Móz 23-ban felsorolt ünnepek jelentőségét az is mutatja, hogy az Örökkévaló örök időkre[1] rendelte el őket. Egyedül a jom hatteruával, a kürtölés (sófárfújás) napjával kapcsolatban nem találunk ilyen rendelkezést.

Az ünnepek fenti sorrendjét követve: a sabbattal kapcsolatban azt olvassuk, hogy örök szövetséget kötött Isten Izrael népével a szombat megtartására. A szombat örök jel a nép és Isten között.

SZOMBAT

„Te pedig beszélj Izráel fiaihoz következőképpen: Csak szombatjaimat őrizzétek meg, mert jel az közöttem és köztetek a ti nemzedékeiteken át, hogy tudva legyen: Én az Örökkévaló vagyok a ti megszentelőtök.

Őrizzék meg Izráel gyermekei a szombatot, hogy megtartsák a szombatot nemzedékeiken át örök szövetségül. Köztem és Izráel fiai között jel az mindörökre; mivelhogy hat napon át alkotta az Örökkévaló az eget és a földet és a hetedik napon szünetelt és megpihent.” (2Móz 31,13.16-17)

A Mindenható áttekintő felsorolást ad az ünnepekről a 3Móz 23-ban, de az örökre szóló elrendelésüket a Tóra különböző szakaszaiban jelenti ki. A peszáh és a kovásztalan kenyerek ünnepének esetében például már azonnal az egyiptomi kivonulás napján figyelmezteti Izraelt, hogy ezeket örökre tartsa meg.

PESZÁH

„Legyen ez a nap számotokra emlékezetül és ünnepeljétek azt, mint az Örökkévalónak szentelt ünnepet, nemzedékeiteken át, örök törvényként ünnepeljétek azt.” (2Móz 12,14 vö. 12,24)

KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE 

„És tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezéreltem ki seregeiteket Egyiptom országából és tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényül.” (2Móz 12,17)

ELSŐ (ÁRPA)ZSENGE

„Ne egyetek se kenyeret, se megpörkölt, se nyers gabonaszemeket ugyancsak e napig, amíg nem hoztátok Istenetek áldozatát; örök törvény az nemzedékeiteken át minden lakhelyeteken.” (3Móz 23,14)

SÁVOUT

„Szent gyülekezés legyen nektek, semmi nehéz munkát ne végezzetek; örök törvény ez minden lakhelyeteken, nemzedékeiteken át.” (3Móz 23,21)

JOM KIPUR

„És legyen ez nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján sanyargassátok lelketeket és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a jövevény, aki köztetek tartózkodik, mert ezen a napon engesztelést szereznek számotokra… Szombat nyugalma az nektek és sanyargassátok lelketeket; örök törvény ez.

És ez legyen nektek örök törvény, hogy engesztelést szerezzen Izráel fiai számára minden vétkük miatt; egyszer az évben.” (3Móz 16,29-31.34 vö. 3Móz 23,31)

SZUKKOT

„Ünnepeljétek azt mint ünnepet az Örökkévalónak hét napon át az évben; örök törvény ez nemzedékeiteken át, a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.”

Ez a hét ünnep és a szombat tehát kiemelkednek és nem hasonlíthatók a többi bibliai, nemzeti vagy családi ünnephez.

Nézzük még egyszer végig, hogyan gondolkodik az Úr ezekről a kiemelt napokról:

• Mindenekelőtt Ő rendeli el őket. Ezért például a purim, amely ugyancsak bibliai ünnep, nem sorolható be ezek közé az ünnepek közé. Bár ezt is örökre elrendelték, de azok, akik erről határoztak, emberek voltak.

„Elhatározák és elfogadák a zsidók mind magokra, mind ivadékokra és mindazokra, akik hozzájok csatlakoznak, örök időkre, hogy megtartják e két napot, írásuk és határozatuk szerint, minden esztendőben” (Eszt 9,27).

Így a purimnak nincs és nem is lehet meg az a prófétikus, Messiásra mutató jelentősége, ami a hét kiemelt ünnepnél láthatunk.

• Az Úr meghatározza az ünnep hónapját, napját. Enélkül nem rendel el ünnepet a Mindenható. Azt is előírja, hogy mit kell tenni. Az utóbbinak azért van nagy jelentősége, mert a már beteljesedett tavaszi ünnepeknél látjuk, hogy a Messiás hogyan tölti be az ünnepet. Pontosan abban a hónapban és azon a napon cselekszik összhangban az ünnepre előírtakkal. Így például a peszáhi bárány feláldozásának évszázados parancsa Jesuában az Isten Bárányában nyeri el végső, és teljes értelmét.

• Prófétikus mondanivalójuk van.

• Messiási beteljesedésük.

• Örökre elrendelt ünnepek (kivéve a kürtzengés ünnepe).

A hét ünnep menetrendjén az Újszövetség sem változtat. A mózesi szövetség ugyan óvá lesz, megavul (Héb[2] 8,13), de örök rendelkezései a Messiásban teljességre jutva változatlanok maradnak.

Talán sokakban felmerül a kérdés: mivel ezekből az ünnepekből az őszieket sohasem tartotta meg a kereszténység döntő többsége, hogyan lehet most visszatérni a biblikus kerékvágásba?

A Mindenható a helyreállítás idejét adja a Messiás Testének. Sok „örökre elrendelt dolog”, ami a kegyelem korszakában nem állt fenn, az utolsó napokban, a helyreállítás éveiben újra helyére kerül. A kegyelem korszakában például Izrael nem élt az ígéret földjén, noha Isten Ábrahámnak megígérte: „az egész országot, amelyet látsz, neked adom és magzataidnak örökre” (1Móz 13,15). Jesua, a Messiás elutasítása után Izrael átmenetileg – Kr.u. 70-től 1948-ig – nem birtokolta földjét, de mégsem vesztette el örök tulajdonát, hiszen ma megint saját földjén él.

A helyreállítás végére megvalósulnak Isten „örökre ígéretei”. Ebbe beletartoznak a keresztényeket is érintő örök próféciák is. Például a Dáviddal kötött szövetségben ezt ígéri Isten: „a te házad, és a királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz” (2Sám 7,16). Dávid háza a babiloni fogság után már nem uralkodott. Királysága nem maradt meg, és a Messiás elutasítását követően nemcsak a trón, hanem az ország sem volt Dávid házáé, de még az izraelitáké sem. Ennek ellenére ez a prófécia igaz. Ha Isten örökkévaló távlataiból nézzük, akkor Izrael botlása, vagy Dávid házának kudarca csak egy „kevés idő”-nek tűnik, mialatt az Ő örök terve nem érvényesült.

Azonban Dávid trónját hamarosan elfoglalja a Messiás, és így Dávid háza, királysága, trónja örökre fennállhat majd. Úgy gondoljuk, ez a hasonlóság fennáll az örökre elrendelt ünnepekkel kapcsolatban is, amiket Isten újra tanít a hívőknek Jesua visszatérése előtt.

Végjegyzetek:

[1]Egyes esetekben még az is ott áll, hogy az ünnepet minden lakóhelyen meg kell tartani (Ex 12,20; 3Móz 23,14.21). Így Isten a szétszóratás idejére is egyértelműen rendelkezett az ünnep megüléséről.

[2]Zsidókhoz írt levél