A VENETIANER FIVÉREK |

Vadász György emlékének[1]

A VENETIANER FIVÉREK

„FŐRABBI, REFORMÁTUS LELKÉSZ ÉS KATOLIKUS PAP”

Egy Morvaországból származó, Magyarországon élő zsidó család története a 19. sz. második felében[2]

Kövér András

Kutatásaim kezdeti szakaszában életemben először jártam a Rabbiképző Könyvtárában, hogy Venetianer Lajos művei felől érdeklődjem. Véletlenül az olvasóteremben volt prof. Schweitzer József főrabbi úr is, aki meghallotta, hogy mi a kívánságom. Készséggel a segítségemre sietett, s azonnal hozta Venetianer Lajos bibliográfiáját. Attól kezdve többnyire Venetianernek szólított.

Dolgozatomban egy, a 19. sz.-ban Magyarországon élt zsidó család történetével foglalkozom, különösen a család egyik tagjával, Venetianer Sándorral, aki zsidónak született, de 20 éves korában megkeresztelkedett.

Bevezetés: A Venetianer család eredete

Kutatómunkám első szakaszához (a család „őstörténete”) a következő forrásokat használtam fel: születési- és házassági anyakönyvi kivonatokat, sírfeliratokat és zsidóösszeírásokat, valamint egy, a magyarországi zsidó családokról szóló fontos, de paradox módon rendkívül megbízhatatlan könyvet.[3]

Miután 1670 körül I. Lipót kiűzte a zsidókat Bécsből és Alsó-Ausztriából, megnőtt a Cseh- és Morvaországban élő zsidók száma. Prága Európa legnagyobb askenáz[4] zsidó közösségévé vált a 17. sz. végére.

1726-ban VI. Károly császár rendelete újabb – de most eltérő irányú – migrációt eredményezett a „cseh korona” országaiban (Csehország, Morvaország, Szilézia).[5] Minden zsidó családban csak egy fiú, a legidősebb házasodhatott. Ennek következtében sok zsidó fiatal jött Morvaországból és Csehországból Magyarországra (különösen Észak-Magyarországra), hogy családot alapítson.

Így települt át Szender Venezia, a Venetianer család „ősatyja”, Liptószentmiklósra (most Liptovský Mikuláš, Szlovákia) Morvaországból, talán éppen Holešovból (Holleschau).[6] Holešovból sok zsidó fiatal vándorolt ki Liptószentmiklósra már 1720-tól kezdve.[7] A Venetianerekre vonatkozó életrajzi adatok egy része a fent említett magyarországi zsidó családokról szóló könyvből való. Ezen könyv szerint Szender Venezia azonos egy bizonyos Icik Lőb Chajittal.[8] Más tények és dokumentumok (születési- és házassági anyakönyvi kivonatok) alapján azonban azt mondhatjuk, hogy ez valószínűleg téves állítás, és Icik Lőb Chajit minden bizonnyal Szender Venezia fia volt.[9] Ez a könyv egyébként is több, hibásnak bizonyuló adatot közöl a Venetianer családról.

„Szender Venezia 1830-ban halt meg Liptószentmiklóson. Sírköve létezik még a zsidó temetőben” – olvashatjuk az 1937-es könyvben.[10] Nagyon jó lenne, ha ezt a sírt még ma is megtekinthetnénk, de ezt a temetőt felszámolták. A felszámolás előtt a még meglevő sírköveket lefényképezték, a fotókat Pozsonyban, a zsidó hitközségnél őrzik. Tom Venetianer kísérletet tett rá, hogy megnézze Pozsonyban a Szender Venezia sírkövéről készült fotót, de nem járt sikerrel. Ez a fotó, úgy tűnik, nem létezik. Talán a sírkő túl mélyen belesüllyedt a földbe, vagy feliratával a földön feküdt, vagy túl piszkos volt, vagy az időjárás viszontagságai már annyi kárt tettek benne, hogy nem lehetett a feliratot elolvasni. Ebből is látható, hogy milyen nehéz megbízható adatokat gyűjteni a sírfeliratok alapján ebből a korszakból, azaz a 18. sz. második feléből.[11]

Lehetőséget nyújtanak ugyanakkor az információgyűjtéshez az ún. zsidóösszeírások[12] is. A 18. sz.-ban már többször összeírták a zsidókat Magyarországon, vagy népszámlálás céljából, vagy pedig azért, hogy a kormányzat a zsidókra kivetendő türelmi adót[13] pontosabban meg tudja állapítani. De ezek az összeírásokból nyerhető adatok is nagyon problematikusak, s csak óvatosan használhatjuk őket. Mivel abban az időben a legtöbb zsidónak még nem volt családneve, ezért olyan tipikus zsidó nevek voltak, mint pl. Izsák ben Ábrahám (’Izsák, Ábrahám fia’). A családi kapcsolatokat így szinte lehetetlen nyomon követni. Majd csak a 18. sz. végén II. József császár lesz az, aki kötelezi a zsidókat arra, hogy vegyenek fel német családneveket.

Liptószentmiklós lett tehát a Venetianer család székhelye Magyarországon. A 19. sz.-ban ez a város a hagyományos zsidó tudományok fontos fellegvára volt.[14]

A Venetianer család első három generációja (Szender, Izsák, Ábrahám) Liptószentmiklóson élt, a két utóbbi mint szegény szabómester. A negyedik generáció egyik képviselője (Albert) is itt született, de ő már mint rabbi működött Faddon, Tolna megyében. Első gyermekei itt születtek. Elsőként Sándor (1853), második fia, Adolf 6 évvel később. Amikor Sándor 9 éves lett, Kecskemétre költözött át a család. Itt Venetianer Albert rabbihelyettesként, vagyis dajjánként működött.[15] A harmadik fiú, Lajos (1867), aki később főrabbi lett, már itt született. Albertnek összesen 7 gyermeke volt: három fiú és négy leány.

Venetianer Sándor (1853–1902), a református lelkész

Venetianer Sándor ifjúkora, áttérésének okai[16]

A rabbi apa, Albert legidősebb fiát, Sándort a szokásnak megfelelően szintén rabbinak szánta. Kézenfekvő a kérdés, hogy mi történhetett Sándorral, miért hagyta el atyái vallását.

A legautentikusabb választ erre a kérdésre Venetianer Sándor rövid, eddig még kiadatlan, latin nyelvű önéletrajza[17] adja meg. Ez a 24 éves korában készült írás a legfontosabb forrás a fiatal Venetianer életéről. Ebből kiderül, hogy kitérésének okai többnyire pszichológiai természetűek, és apjára, Albertre hárul a legnagyobb felelősség. Az alábbiakban nézzük meg az önéletrajz legfontosabb részleteit.[18]

Sándornak rossz emlékei vannak arról, hogy a talmudi iskolában mit tekintettek a legfontosabbnak:

Nem Mózes, nem a próféták, nem is a könyörgések engesztelik meg Istent. Éjjel-nappal a rabbik lábánál ülni: ez az egyetlen út az üdvösségre! (CV, 2)[19]

Történt egy figyelemre méltó incidens a piacon, amikor Venetianer Sándor 13-14 éves volt:

Akkor történt, hogy vásár volt a városunkban, amelyre kilátogatott apám is a házitanítómmal együtt, s nekem is megengedték, hogy elkísérjem őket. A vásárban apám vett egy kis héber könyvecskét,[20] amelyről hazafelé menet beszélgetett a tanítómmal, átfutva lapjait. Akkor ismét hallottam a Messiás szót. Mikor kérdezősködni kezdtem, apám a szó közepén megállva[21] szigorúan azt válaszolta, hogy ez egyáltalán nem tartozik rám – a könyvecskét pedig rögtön eldugta.

Ez azonban felkeltette kíváncsiságomat. (…) Nem sokkal ezután egy Biblia-árus jött a városunkba. Minthogy akkor a francia nyelvet tanultam, hogy legyen valami, amit könnyen tudok olvasni, vettem egy francia Bibliát.

Mindjárt az Ó- és Újtestamentum neveknél meglepődtem, különösen az Újtestamentum név töltött el csodálkozással, amelyet addig névről sem ismertem. Csodálkoztam, hogy sohasem hallottam róla, és sohasem olvastam azt, holott azt hittem, hogy zsidó könyv. Naívan elvittem hát a talmudiskolába, hogy kérdezősködjem a tanítótól. Ő azonban, miután a könyvet elvette tőlem, szigorúan megtiltotta, hogy effélét valaha is olvassak.

A tiltott dolgok vonzanak![22] (…) Majd egy másik példányt szereztem, és buzgón olvasni kezdtem. (CV, 2)

Sándornak volt egy másik összetűzése is az apjával:

Tél volt, s egy szombati napon, mikor a gimnáziumba siettem, és a szükséges könyveket a kezemben vittem, apám meglátott, és azt kérdezte: „Nem tudod, hogy szombaton nem szabad semmit sem hordozni?” „De igen – feleltem –, könyvek nélkül azonban se nem merek, se nem tudok iskolába menni.” Erre ő így szólt: „Akkor legalább a kabátod alatt vidd a könyveket, hogy ne lássák az emberek.”

Szót fogadtam, a talmudi és emberi dogmáknak azonban rögtön hátat is fordítottam.[23] (CV, 3)

Egy további incidens az apjával:[24]

(Venetianer Sándor) elmondta, hogy ő, mint 7 éves gyermek, a Talmudot atyjával olvasta, tanulta. Kora reggel felkelt és könyvnélkülözte [memorizálta] azt. – „Életemben azonban fordulópont volt az én 15. évem, amikor egy szőrszálhasogató, körmönfont talmudi tételt sok keresztkérdéssel atyám leczkézett [a végsőkig ki akarta elemeztetni velem]. – Bosszantottak e rituális kicsinyeskedések, vég nélkül felháborított, s atyám szeme előtt felugortam a Talmud mellől, és kijelentettem, hogy én többé Talmudot nem tanulok. Meghasonlottam vele.”

Milyen következményekkel járt az akkor még csak 15 éves Venetianer Sándor ilyen jellegű viselkedése?

Akkoriban sokáig zavart, sőt meghasonlott lélekkel éltem. Zsidó tanítóimnak a tanítását elvetettem, de nem rendeltem magam az Isten Igéje alá, mivel még nem értettem az Írást. (…) elhagyni kényszerültem apám házát, minthogy látta, hogy elidegenedtem a talmudi tanításoktól.[25] (CV, 3)

Tehát Sándort, a legidősebb fiút – aki akkor 17 éves volt – apja kitagadta a családból. A kitagadottat a zsidók halottként kezelik, a család meggyászolja.[26]

Elűzetése után Kecskemétről Pestre utazott. Ott találkozott egy Schönberger nevezetű misszionáriussal, aki korábban a skót, majd pedig a brit missziónál dolgozott. Ezek a missziók a német misszióval együtt sok munkát végeztek a zsidók között. Ez az ún. zsidómisszió. A munkatársak többnyire zsidó származásúak, akik keresztény hitre tértek. Megtérésük után a zsidók között kezdtek téríteni, hogy további zsidókat nyerjenek meg Krisztus számára. A Schönbergerrel való találkozás az egyik legfontosabb esemény volt az akkor 17 éves Venetianer Sándor életében. Így ír erről önéletrajzában:

Schönberger átolvasta velem a prófétákat, az evangéliumokkal és az apostolokkal együtt. Akkor új földön és új égben éltem! Nekem igazán újjá lett az Ószövetség. (CV, 3)

Végül elfogyott a pénze, s el kellett hagynia Pestet. Körösladányban zsidó iskolában tanított, Schönbergerrel pedig levelezés útján tartotta a kapcsolatot. Valahogyan az iskola vezetői kezébe került Schönberger egyik levele, melyet el is elolvastak. Azért, hogy mentse életét, Venetianer Sándornak azonnal menekülnie kellett.

Visszatért a szülői házba. Atyja szívélyesen fogadta, úgy, mint a hazatérő tékozló fiút. De csak néhány napig maradhatott otthon, mert apja úgy vélte, hogy fia még mindig tévelygésben van, és ezért végérvényesen elűzte otthonról. Pénz híján még elutazni sem tudott. A református gimnázium igazgatója segített neki, s így egy református családnál mint házitanító talált munkalehetőséget. Ez tette lehetővé számára, hogy letegye az érettségi vizsgát.

Egyetemi tanulmányai

Az érettségi után Bécsbe utazott, hogy az ottani egyetemen filozófiát, keleti nyelveket, sőt még természettudományokat is tanuljon. De a világi tudományokban semmilyen örömet sem talált (kivéve a nyelveket). Szíve egyedül csak a Szentírásban nyugodott meg. Két évvel az érettségi után újra személyesen tudott találkozni Schönbergerrel, aki akkoriban Prágában dolgozott. Hónapokon keresztül küzdött Venetianer Sándor a kétségeivel. Csak ezután kérte, hogy kereszteljék meg. Prágában lett református, és végleg elhatározta, hogy a „szent tudományokat” fogja tanulmányozni.

A bécsi Protestáns Teológiai Akadémián Eduard Böhl, a teológia professzora volt a legnagyobb hatással Venetianer Sándorra. Rajongóan írt professzoráról az önéletrajzában:

Ennek a férfiúnak köszönhetek legtöbbet, Isten kegyelméből. Ő vezetett el az igazság valódi éhezésére és szomjúhozására, ő mutatta meg nekem az Ige csodáit és Isten teljes bölcsességét. (CV, 4)

Böhl részben német, részben holland (flamand) származású volt. Anyja katolikus, apja pedig luteránus. Böhl csak felnőttként lett református.

Időközben Venetianer Sándor két szemesztert Baselben tanult, ahol a Szentírással és a keleti nyelvekkel foglalkozott. De a lehető leggyorsabban vissza akart térni Bécsbe.

Egy (tan)év elteltével vissza is tértem Baselből, égve a vágytól, hogy ismét ama Böhlnek a lábaihoz ülhessek. Hálát adok Istennek, most és a jövőben is, hogy ettől az embertől ismét tanulhattam egy éven és hat hónapon keresztül. (CV, 4)

1877-ben fejezte be utolsó szemeszterét Bécsben. Akkor elhatározta, hogy az ún. papi (kápláni) vizsgáit Magyarországon, Debrecenben teszi le. Az volt ugyanis a szándéka, hogy Magyarországon helyezkedik el lelkészként. Debrecen, a „kálvinista Róma” a magyar reformátusok legfontosabb központja.[27] Böhl megkérte jó barátját, Balogh Ferencet, a debreceni teológia neves professzorát, hogy segítsen tanítványának, Venetianer Sándornak. Venetianer azért írta a Curriculum vitaet, hogy bemutatkozzon vele Balogh professzornak. Őszinte volt, nem akarta eltitkolni zsidó származását. Latinul írta önéletrajzát, mert abban az időben az akadémiai körökben jól tudtak latinul, s talán nem akarta, hogy illetéktelenek is elolvashassák. Később Balogh professzor Venetianer Sándor atyai jóbarátjává vált. Hosszú éveken keresztül leveleztek egymással. Balogh professzor levelezésben állt szinte a világ összes jelentős teológusával. Az általa kapott leveleket a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában gondosan megőrizték. A levelek, melyek a kutatás fontos forrásai, több folyómétert tesznek ki. Így maradt meg Venetianer Sándor 37 levele, továbbá számos egyéb levél, melyek olyan magyar, ill. külföldi teológusoktól származnak, akik Venetianer Sándor életében jelentős szerepet játszottak (pl. Eduard Böhl levelei is). Ezekből a levelekből fontos adatokat lehet megtudni Venetianer életéről.

Segédlelkészi és lelkészi évei

Venetianer Sándor lelkészi tevékenysége a következő szakaszokra bontható. Először Magyarországon dolgozott, majd több éven keresztül külföldön tevékenykedett, végül ismét Magyarországon szolgálta Egyházát.

(A) Magyarország

Túrkeve: 1877 (magyar nyelvű gyülekezet)

Nagyvárad (Nagyváradolaszi kerület, ma Oradea / Románia): 1877–78 (magyar)

Pancsova (németül: Pantschowa, Bánát / Dél-Magyarország; ma Pančevo / Szerbia): 1878–80 (német-magyar)

Új-Sóvé (németül Neu-Sóvé, Bácska / Dél-Magyarország; most Ravno Selo / Vajdaság / Szerbia): 1880–84 (német)

(B) Külföld

Triest (Ausztria; most Olaszország): 1884–87 (német–olasz és angol–francia–holland)

Rohrbach (Odessza közelében / Oroszország; most Novosvitlivka / Ukrajna):[28] 1887–89 (német)

Új-Sóvé: 1889–1902 (német)

(A) Magyarország

Az első két állomáshelyén, melyek magyar nyelvű gyülekezetek voltak, még segédlelkészként tevékenykedett. Nem érezte magát jól, származása miatt is adódtak problémái. Ezeket Balogh professzorhoz írt leveleiből tudhatjuk meg.

Egy évvel később, 1878-ban szentelték pappá. Rögtön azzal a nehéz feladattal bízták meg, hogy alapítsa meg Pancsován a református egyházat. Ez a gyülekezet német–magyar nyelvű volt.[29]

Következő állomáshelye, Új-Sóvé, szintén német nyelvű gyülekezet. Abban az időben számos német közösség létezett Magyarországon.

Miért, mikor és honnan jöttek ezek a németek ilyen nagy tömegben Magyarországra?

A 17. sz. végén a Habsburg-seregek kiűzték a törököt Magyarországról. A török hódoltság következtében az ország középső része elpusztult, a lakosság létszáma erősen lecsökkent. Ugyanekkor Németországban, különösen Württembergben, Badenben és Elsaßban a túlnépesedés, a munkanélküliség és a magas adók következtében nagyon rossz gazdasági helyzet alakult ki. Sok német települt át onnan Magyarországra, mivel igen kedvező feltételek mellett juthattak földhöz.

(B) Külföld

a) Triest

1884-ben Venetianer Sándornak lehetősége nyílt arra, hogy Triestben (Ausztria) lelkészi álláshoz jusson. Az itteni gyülekezet német–olasz nyelvű. Mivel Triest jelentős kereskedőváros volt, francia, angol és holland kereskedők is betértek a református templomba, hogy meghallgassák Venetianer Sándor igehirdetését. Kivételes nyelvismerete lehetővé tette, hogy a fent említett öt nyelv mindegyikén prédikáljon három éves triesti tartózkodása alatt.

b) Rohrbachi meghívása; licenciátusi fokozata és pályázata a debreceni teológiai tanszékekre

1887-ben Rohrbachba kapott meghívást. A falu Odessza közelében, attól 80–100 km-re található (Oroszország / Ukrajna). Ugyanebben az évben megkapta az ún. licenciátusi fokozatot a bécsi Protestáns Teológiai Akadémiától. Ez ma megfelel a teológia doktora címnek. Pályázati munkájának címe: Die Auslegung des Buches Jesaja und andere Schriften (’Jesaja könyvének magyarázata és egyéb írások’).[30] Sajnos Jesaja-kommentárját Bécsben nem találják, csak az „egyéb írások” maradtak fenn. De Magyarországon is megjelentetett az egyik teológiai folyóiratban egy Jesaja-kommentárt magyarul: 1884-ben az első 10 fejezethez, 5 évvel később, 1889-ben pedig a következő 7 fejezethez.[31] Hogyan viszonyul egymáshoz a német és a magyar változat? Erre a kérdésre sajnos nem tudjuk a választ. Dr. Tóth Kálmán, az Ószövetség professzora megjegyezte, hogy a magyar kommentár második része jellegében nagyon eltér az első résztől. A második részben ugyanis Izrael sorsa áll Venetianer gondolatainak homlokterében. Ez a változás annak köszönhető, hogy időközben két évet Oroszországban töltött.[32]

Már Rohrbachban tartózkodott, amikor a licenciátusi cím birtokában rászánta magát arra, hogy megpályázza a debreceni Teológiai Akadémia egyik tanszékét. Az első alkalommal (1887) – amikor az Ószövetség Tanszékre pályázott – visszalépett. A következő évben – az Újszövetség Tanszékre kiírt pályázaton – második helyre sorolták be, így maradt Rohrbachban.[33]

c) A Rohrbach központú stundizmus és Venetianer Sándor

Mit lehet tudni Rohrbachról? Oroszországi német telep volt, de ezek között rendkívül figyelemre méltó szerepet töltött be: a stundizmus ugyanis innen indult hódító útjára Oroszországban néhány évtizeddel korábban (a 19. sz. első felében). Hamarosan szó lesz arról, hogy mi is az a stundizmus.

A 18. sz. második és a 19. sz. első felében sok német telepes érkezett Oroszországba. Először II. Katalin cárnő hívta be őket, és a Volga középső szakasza mentén adott nekik letelepedési engedélyt (ezek az ún. volgai németek). A telepesek számos előjogot és kedvezményt kaptak.

A török elleni háború után (1787–89) Oroszország egészen a Fekete-tengerig terjesztette ki határait. Abban az időben csak nagyon kevesen laktak ezen a területen (mint láttuk, Magyarországon hasonló helyzet volt száz évvel korábban). Úgy, mint II. Katalin cárnő, I. Sándor cár is sok német telepest hívott be, hogy népesítsék be a Fekete-tenger melléki övezetet. Ezek a telepesek főleg Württembergből, Pfalzból, Badenből és Elsaßból érkeztek.[34]

A katolikus és protestáns (luteránus és református) német közösségek mellett keletkeztek ún. szeparatista közösségek is. Idetartoznak többek között a stundista közösségek.[35] A stundizmus nagyon érdekes, protestáns, pietista mozgalom, amely még Württembergben alakult ki. Abban az időben Németországban a nép elégedetlen volt az egyházzal és papságával, és az igazi hívők egyre inkább függetleníteni akarták magukat a papi hierarchiától. Ezért gyűltek össze rendszeresen az ún. „órákon” (Stunden). Az „órák” lelki épülésre szolgáló összejövetelek, melyeket a testvérek (Brüder) vezettek. Innen ered a mozgalom elnevezése: stundizmus. A vészterhes európai politikai események – Napóleon bukása és az orosz uralkodó, a „fehér cár” keletről kiinduló diadalmenete – még rossz terméssel és éhínséggel is párosultak. Mindezek apokaliptikus eszmék megjelenéséhez vezettek. Az emberek várták az ezeréves birodalom eljövetelét, melynek hamarosan az Ararát-hegyéről kiindulva kellett kibontakoznia. A kivándorlókat az a cél vezérelte, hogy biztonságot találjanak az Ararát-hegyén a közeli végidőben. Az utazás azonban nagyon megerőltető volt, sokan meghaltak az út során. Odesszából már nem volt erejük a hívőknek továbbmenni, s ezért annak környékén telepedtek le.

Excursus

Most a vallási háttér megvilágítása miatt teszek egy kisebb kitérőt. Hogyan hatott az oroszországi német stundizmus (Rohrbach központtal) az ukrán ortodox népre?[36]

Az ukrán egyház helyzete a 16. sz. második felében a következőképpen alakult: a nyugati területeken (pl. Galíciában) életre hívták az unitus, görög katolikus egyházat, a keleti területeken pedig változatlanul az ortodox egyház uralkodott. A két egyház között szellemi téren súlyos csatározások folytak. Munícióért mindketten nyugat felé fordultak.[37] A görög katolikus papok természetesen a nyugati katolikus egyetemeken tanultak, míg az ukrán ortodoxok a protestáns (evangélikus és református) egyetemeken (főként Németországban, pl. Königsbergben). Így a protestáns teológiának fontos hatása volt az ukrán ortodox egyház teológiájára és ezen keresztül az egyháztagokra is.

Ennek révén a német stundizmus képes volt arra, hogy fokozatosan egyre több és több ukrán hívőt szerezzen magának. Egy kiváló és híres, a baseli missziónak dolgozó misszionáriusnak, Johannes Bonekempernek köszönhetően Rohrbach a dél-oroszországi stundizmus központja lett a 19. sz. első felében. Természetesen a térítést, a missziós tevékenységet az oroszországi ortodox lakosság körében a hatóságok szigorúan tiltották. Így csak közvetett misszióról lehetett szó. Bonekemper lelkipásztor megengedte az ukrán idénymunkásoknak, hogy részt vegyenek Rohrbachban az istentiszteleteken és a lelki épülést szolgáló „órákon”. Ennek következtében gyorsan terjedt a stundizmus az ukrán ortodoxok körében. 1923-ban az evangéliumi keresztényekhez (a stundisták új elnevezése) már kb. két milliónyian csatlakoztak.[38]

Az excursus után visszatérek Venetianer Sándorhoz. Neki lelkészként nemcsak Rohrbachot, hanem annak nagy kiterjedésű környékét is el kellett látnia. Sok zsidó is élt ezen a vidéken, így lehetősége nyílt a zsidómisszióra. Mindig a zsidómissziót tekintette legfontosabb feladatának.[39] Heteken keresztül több szekérrel járta a környéket, miközben keresztények, sőt zsidók is kísérték.

d) Kisinyov, a misszionáriusok Mekkája; Joseph Rabinowitsch és Venetianer Sándor kapcsolata

Még Rohrbachban volt, amikor megjelentetett egy írást Oroszországban, főként Kisinyovban szerzett tapasztalatairól.^{^[40]}

Kisinyov akkor az Oroszországhoz tartozó Besszarábia fővárosa volt (most az önálló Moldáviáé, az egykori szovjet tagköztársaságé), és csak kb. 200 km-re fekszik Rohrbachtól (ill. Odesszától). Sok zsidó lakott Kisinyovban és egész Besszarábia területén is. Abban az időben Kisinyov Mekkájává vált azon európai misszionáriusoknak, akik zsidómisszióval foglalkoztak. Vajon miért lett olyan érdekes számukra ez a város?

Élt ott egy Joseph Rabinowitsch (1837–1899)[41] nevezetű zsidó, aki rendkívül figyelemre méltó személyiség volt. Életének sorsdöntő eseményeiről önéletrajzából szerezhetünk tudomást.[42] Röviden összefoglalva: ifjú korában haszid nevelésben részesült, később viszont több hatás következtében gyökeresen megváltozott a felfogása. Idézek egy részletet az önéletrajzából:

…a Közép-Európából kiinduló tudományos haladás árja Besszarábiát is elérte (…) Az orosz cár a következő ukázt [rendeletet] hozta: az oroszországi héberek minden gyermekének tanulnia kell oroszul beszélni és írni, és minden izraelita tanítónak a Szentírást Moses Mendelssohn magyarázata és német fordítása szerint kell tanítania.[43]

Ez nagyon fontos! Az előbbiek nem kevesebbet jelentenek, mint hogy a haszkala, a zsidó felvilágosodás egy cári ukáz révén találta meg az utat az oroszországi zsidókhoz.[44] Moses Mendelssohn volt a megteremtője és a leghíresebb képviselője a zsidó felvilágosodásnak és a modern szellemnek Berlinben a 18. sz. második felében. Ő – munkatársaival együtt – a zsidók közül elsőként fordította le irodalmi németre (nem pedig jiddisre) a Héber Bibliát. A gót betűk helyett azonban héber karaktereket használt. Továbbá Mendelssohn és társai egy Biur nevezetű, héber nyelvű kommentárt is írtak a Bibliához.

Ezek a modern eszmék olyan hatással voltak Rabinowitschra, hogy szakított a haszidizmussal. Egyszer, mintegy előjelként, ajándékozott valaki Rabinowitschnak egy héber nyelvű Újszövetséget. Több oroszországi pogrom után (Varsó, Kijev, Jelizabetgrad) 1881-ben útra kelt Rabinowitsch Palesztinába, hogy felderítse a zsidók letelepedésének lehetőségét. Az ottani helyzet csalódással töltötte el, de amikor meglátogatta az Olajfák hegyét Jeruzsálemben, rendkívüli fordulat következett be életében. Krisztus követőjévé lett, elismerte Jézust mint Messiását és Üdvözítőjét. Ezek után visszatért Kisinyovba, és térítő tevékenysége következtében egyre több zsidó tekintette Krisztust Megváltójának.

Mi volt a célja Rabinowitschnak? Hitt Krisztusban, de zsidó nemzetiségét nem akarta elveszíteni. Ezért nem volt járható út számára az, hogy Kisinyovban vagy valahol máshol Oroszországban keresztelkedjen meg. Az orosz törvények ugyanis a következőképpen rendelkeztek: ha egy zsidó áttér valamelyik keresztény egyházba, elveszíti zsidó nemzetiségét. Rabinowitsch kitalált ezért egy meglehetősen komplikált procedúrát. Jó kapcsolatban állt a Lipcsében élő Franz Delitzsch-csel, a híres tudóssal és misszionáriussal, és megegyezett vele, hogy Berlinben fog megkeresztelkedni. 1885-ben egy metodista lelkipásztor, az andoveri (Massachusetts, USA) professzor, C. M. Mead keresztelte meg Rabinowitschot egy cseh luteránus templomban Berlinben. A hitvallást maga Rabinowitsch írta héberül, tökéletes összhangban az apostoli hitvallással. Így Rabinowitsch megkeresztelkedése után Krisztus univerzális egyházának tagja lett, anélkül, hogy zsidó identitását elveszítette volna.[45]

1885/86-ban Rabinowitsch Kisinyovban létrehozott egy speciális zsidó közösséget, amelynek neve die Gemeinde der Israeliten des Neuen Bundes (’az Új Szövetség izraelitáinak közössége’). Az orosz hatóságok megadták neki az engedélyt, hogy zsidókeresztény közösséget alapítson, de megtiltották neki, hogy híveit megkeresztelje. Ez utóbbi komoly problémákat okozott Rabinowitschnak. Közösségének tagjai hittek Krisztusban, de zsidó nemzetiségűeknek tartották magukat, és megőriztek néhány zsidó vallási szokást is. Pl. istentiszteletüket szombaton tartották a zsinagógájukban, főként azért, hogy a zsidók közül további Krisztus-hívőket tudjanak szerezni. Rabinowitsch prédikációinak nyelve a zsidók körében az egész országban elterjedt jiddis[46] volt. Vasárnap viszont Rabinowitsch hívei szorgalmasan látogatták a Faltin misszionárius által tartott luteránus istentiszteletet is. A keresztelés miatt később konfliktus bontakozott ki a luteránus lelkipásztor és Rabinowitsch között. Faltin lelkész ugyanis nem akarta elvállalni, hogy úgy keresztelje meg Rabinowitsch híveit, hogy azok ne az evangélikus egyházhoz, hanem Rabinowitsch közösségéhez tartozzanak.

Ebben a helyzetben látogatta meg Venetianer Sándor Schönberger társaságában Rabinowitschot Kisinyovban. Ez a vizit nagy hatással volt Venetianer Sándorra, aki megírta erről fent említett tudósítását, a következő címmel: In Kischinew. Bei Rabinówitsch (’Kisinyovban. Rabinówitschnál’). A látogatás végén megegyeztek, hogy Venetianer Sándor megkereszteli Rohrbachban Rabinowitsch híveit. Így történt, s többek között Venetianer Rabinowitsch három lányát is megkeresztelte. Hamarosan azonban az orosz hatóságok megtiltották Venetianer Sándornak, hogy ily módon segítse Rabinowitschot és mozgalmát.

A keresztelés miatt támadt konfliktus különféle véleményeket hozott napvilágra. A misszionáriusok többsége támogatta Rabinowitschot, nemcsak Venetianer Sándor és barátja, Schönberger, hanem még pl. Faber misszionárius, Faltin lelkész veje is, aki egyébként Delitzsch legjobb tanítványa és munkatársa volt. De le Roi-nak,[47] a hajdani misszionáriusnak, a később elberfeldi lelkipásztornak ugyanakkor más volt a véleménye erről a dologról és Venetianer Sándor szerepéről.[48]

Egy későbbi helyen de le Roi a következőket írta:

Rabinowitsch esetében Venetianer Sándor ugyanazokat a hibákat követte el, mint korábban Rabbi Lichtensteinnel. (…) ugyanis nagyon egyoldalúan foglalt állást azokkal az ellentétekkel kapcsolatban, melyek Faltin és Rabinowitsch között támadtak. (…) Venetianernek, aki egyébként tehetséges prédikátor, még nagy szüksége van a kijózanodásra és a letisztulásra.[49]

Rabinowitsch célja az volt, hogy létrehozzon egy zsidókeresztény nemzeti egyházat Oroszországban. Véleménye szerint ugyanis sokkal jobb a zsidók számára, ha Krisztust nem egyedül állóként, hanem mint a zsidókeresztény közösség leendő tagjai fogadják el.

Venetianer Sándor teljesen elfogadta Rabinowitsch nézeteit, és szemléletesen meg is magyarázta őket az In Kischinew. Bei Rabinówitsch című írásában. Venetianer Sándorra egész élete során az jellemző, hogy zsidó származását sohasem tagadta le. Mindig együtt érzett a zsidósággal. Meg volt győződve arról, hogy a jövőben még ragyogó sors vár rájuk a zsidókereszténység keretében. Élete fő céljának a zsidók közötti missziót tekintette. A fent említett írásában a következőképpen fogalmaz:[50]

Az egyes zsidók, akik valamely meglevő [keresztény] egyházhoz csatlakoznak, sohasem tudják a gyanút elhárítani, hogy esetükben csak a külső állapotuk megváltoztatásáról van szó, csak arról, hogy megszabaduljanak a zsidó [lét] szégyenétől, hogy – ha kérdezik, kik ők – mondhassák: luteránus, orosz stb. vagyok.

Ti azonban egy új szégyent vesztek magatokra – a Krisztus [miatti] szégyent; és az egész világ tudja, hogy ha hűek maradtok, csak egy dolog számít nektek, az, hogy Krisztust mint Urat elismerjétek. Barátom, a zsidók dicsőségét Isten rátok bízta!

Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének 11. fejezete alapján jellemezte Venetianer Sándor Rabinowitsch mozgalmát. Mivel nem könnyű mindezt első olvasásra megérteni, készítettem néhány sematikus ábrát, melyekhez előzetes megjegyzést is fűzök. A képeken egy-egy nemes olajfa törzse látható különböző ágakkal, a szövegben szereplő hasonlatot, ill. metaforát illusztrálandó.

A törzs alsó része zsidó (sárga), felső része pedig zsidókeresztény (sárga-piros). Ez azt jelképezi, hogy a kereszténység zsidó alapokon jött létre, és az őskereszténység a zsidók körében bontakozott ki (ez az ún. zsidókereszténység). Azonban az ágak egy része letört (Róm 11,17-19). Ez azt jelenti, hogy a zsidók többsége nem fogadta el Jézus Krisztust Megváltójának, Messiásának. Így vált lehetővé Pál apostol számára, hogy pogányokat (kék) – a vad olajfa ágait – oltson be a nemes fa törzsébe. A példázatban tehát a fák nemesítéséhez hasonlítja Pál apostol a kereszténység elterjedését. Mint majd látni fogjuk, Pál apostol (valamint Rabinowitsch és Venetianer Sándor) szerint Izrael nem véglegesen veszítette el kiválasztottságát.

Ezek után nézzük Venetianer Sándor eredeti szövegét:[51]

…egyre tisztábban bontakozott ki bennem a ragyogó képe egy olyan eljövendő közösségnek, amely Jézusnak mint trónörökösnek hódol, és annak a jelentősége, hogy a letört ágak [a zsidók] saját olajfájukba lesznek beoltva! Milyen élet fog ezen természetes ágakban megnyilvánulni, (1. kép)[52] ha már a természet ellenére beoltott ágak esetében is ilyen pompás dolog jött létre! (2. kép)[53] És ez csak azon az úton történhet, amelyre Rabinowitsch tért rá!

Az egyes zsidók, akik valamely keresztény egyházhoz csatlakoznak, nem a törzsbe, hanem csak az ágakba oltódnak be, és csak közvetett élet járja át őket, olyan élet, amely több-kevesebb évszázadon át már minden pusztaságon és sztyeppén átfolyt, áramlása során az egyik helyen valamit elvesztett az eredetiségéből, egy másik helyen pedig valami idegenszerűt ragadott magával. (…) Mégis gyakran csodálkoztak azon, hogy milyen pompás gyümölcsöket hoznak az ilyen ágak is. (3. kép)[54]

Engedjétek, hogy a nemes olajfa ősereje csatornák és árkok nélkül szabadon áramoljon ki természetes ágaiba, s biztos vagyok abban, hogy a világ imádva fogja ezt az isteni színjátékot csodálni. (1. kép.)

Érdekes módon Venetianer Lajos, a főrabbi is fontos szerepet szán egyik művében a Rómaiakhoz írt levél 11. fejezetének. Lajosnak a már korábban említett hosszabb tanulmánya[55] keretét az Újszövetség ugyanezen fejezete alkotja. Venetianer Lajos azt állítja, hogy Pál apostol kisebb hibát követett el. Ugyanis a gyümölcsnemesítés érdekében nem a vad fa ágait oltják be a nemes törzsbe, hanem éppen fordítva, a nemes ágak beoltása révén válnak a vad fák termékennyé[56] (2. kép – a páli felfogás). De Pál apostol belátta, hogy a zsidóság és a pogányság viszonya más, s ezért a pogányság ágai lettek beoltva a zsidóság (a zsidókereszténység) törzsébe.[57] Tehát a kereszténységre térítés (zsidókeresztény [nemes]–pogány [vad] viszony) és a gyümölcsnemesítés (nemes–vad) közötti analógia nem teljes. Abból a szempontból, hogy a nemest oltjuk-e a vadba, vagy a vadat a nemesbe, éppen ellentétei egymásnak.

(C) Magyarország

Mint már korábban említettem, rövid időn belül megtiltották az orosz hatóságok Venetianer Sándornak, hogy megkeresztelje Rabinowitsch híveit. Ezért, valamint honvágya miatt, Venetianer Sándor visszatért Magyarországra. Haláláig Új-Sóvén szolgált lelkipásztorként, ugyanabban a faluban, ahol előzőleg már négy évig tevékenykedett.

Hazatérése után, 1889-ben meghalt első felesége, Barth Mária, akit nagyon szeretett, s aki három kiskorú fiút hagyott hátra. 1890-ben házasságot kötött – hosszas tépelődés után, elsősorban az árvák miatt – Hartmann Jolánthával, aki egy, a 18. sz. végén Württembergből áttelepült német család sarja.

Apja, ifj. Hartmann János és nagyapja, id. Hartmann János egyaránt református tanítók voltak, az előbbi később jegyzőként működött Új-Sóvén.[58]

A 90-es években Venetianer Sándor néhány hosszabb utat tett Angliába, London-ba. Meglátogatta misszionárius barátait, Schönbergert, David Baront és másokat. Angliában hosszabb, több hetet is igénybe vevő körutazásokat tett azért, hogy a zsidómisszió érdekében prédikáljon.

1900-ban szeretett professzora, Eduard Böhl nyugállományba vonult. Böhl Venetianert szemelte ki utódjául, de ő visszautasította tanára felkérését, mivel már nem akart többet tartósan külföldön dolgozni.[59]

1898-ban fontos esemény következett be a magyar Biblia történetében. Revideált fordításban jelent meg a magyar, protestáns Ószövetség. A református Károli Gáspár fordította le elsőként magyarra a teljes Bibliát a 16. sz.-ban, innen ered a hagyományos Károli-Biblia elnevezés. Most több tudós hosszú éveken keresztül dolgozott a fordításon. Még az indulásnál (1886-ban) Venetianer Sándor neve is szerepelt a fordítók között, de aztán valahogy kimaradt. Úgy vélem, túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy abban az időben a magyar protestáns tudósok között Venetianer Sándor egyike volt azoknak, akik a legjobban ismerték a héber nyelvet. Fogta a revideált fordítást és a Héber Bibliát, és összehasonlította a kettőt egymással. Mivel sok hibát talált az új kiadásban, megjelentetett egy könyvet a következő címmel: Az új Ó-szövetség.[60] A kritikus helyekhez nem adta meg saját javaslatait,[61] csak a klasszikus (Septuaginta, Vulgata) fordításokat, valamint több újabb fordítást (Lutherét és még további négy németet,[62] valamint egy-egy franciát, angolt és hollandot). Használta az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) új Tóra-fordítását is,[63] amely magától értetődőleg az eredeti héber szöveg alapján készült. Mint Venetianer írta, nagy haszonnal forgatta.

Kritikájának komoly következményei lettek.[64] A fordítóbizottság elfogadta kifogásait, és ki kellett vonni a forgalomból ezt a Biblia-kiadást! Folytatták a munkát, amelybe most már Venetianer Sándort is bevonták. De ezután már csak két évet élt, s így a revideált Biblia revíziójának megjelenését már nem élte meg. Ez a Biblia 1908-ban jelent meg (1905-ös évszámmal!).

A két Venetianer testvér (Sándor és Lajos)

Most következzék néhány mondat Venetianer Sándor kisebbik öccse, Lajos, életének[65] fontosabb állomásairól, valamint a két testvér viszonyáról.

Venetianer Lajos újpesti főrabbi és a Ferenc József Rabbiszeminárium professzora volt.

Legfontosabb kutatási területei: vallástörténet, a zsidóság irodalma és története, a zsidó és keresztény vallási kultuszok összehasonlító elemzése.

Főbb művei: A zsidóság szervezete az európai államokban;[66] A magyar zsidóság története[67] és még több önálló munka, sok dolgozat, cikk stb. (közülük számos németül).

Joggal lehetünk kíváncsiak arra, hogy milyen viszonyban állt a két testvér egymással.

Lajos 14 évvel volt fiatalabb bátyjánál, Sándornál. Kapcsolatukat legjobban Venetianer Sándor naplója[68] alapján lehet megítélni. Ez a napló sajnos csak részben maradt fenn, de szerencsére ezek a részletek nagyon fontosak. Hasznos információkhoz juthatunk, ha tanulmányozzuk Venetianer Sándor könyveinek bejegyzéseit is.

Néhány idézet Venetianer Sándor naplójából:

Lajos írt; megköszöni a St. & Kr.[69] küldését, s a jelzett értekezéseket haszonnal olvasta. (1890. aug. 30.)

Írtam Lajosnak; figyelmeztettem az újszövetségbeli beszédekre, mint a genuin zsidó prédikációk őstípusaira; kértem, hogy … szerezzen nekem Plutarchot s Plato Phaedonját. (1890. szept. 17.)

Lajos írt ma; szépen igyekszik megcáfolni állításomat, hogy a próf. [próféták] beszédei nem prédikációk; ügyesen ír. (1890. szept. 20.)

Lajosnak is felajánlottam 10 frtt, ha akar talán valamely klasszikus díszműt ajándékul küldeni az esküvőre;[70] ő nem jöhet el. De ki tudja? Hátha ő másképp fogja fel! Nem hiszem. Nem is tenne jól, legalább nem helyesen. (1890. okt. 10.)

Lajos megtisztelt az IMIT [Izraelita Magyar Irodalmi Társulat] ez évi évkönyve egy példányával; neki is van benne értekezése. Jól ír. (1898. márc. 1.)

Többször megkérte Venetianer Sándor az öccsét, hogy vegyen meg neki bizonyos könyveket. Olyan is előfordult, hogy Sándor közvetítő volt két öccse, Lajos és Adolf között egy pénzügyi problémában. Ebben nem sok szerencsével járt: sikerült mindkét testvérét magára haragítania.

Venetianer Sándornak kb. négyezer kötetes könyvtára volt. Ebből 3–400, többnyire teológiai jellegű könyv még ma is megvan.[71] A könyvekben található bejegyzések alapján többek között a következőket lehet megtudni. Venetianer Lajos ajándékozott néhány értékes könyvet bátyjának, Sándornak, pl. a Káldi (katolikus) Bibliának az első kiadását (1626). Lajos ceruzával a következőt írta bele: „Ezt a hiányzó két fejezetet még nem tudtam megkapni, majd csak felhajszolom, s akkor megküldöm: Ölel Bpesten, 1901. június 10. Lajos”

Venetianer Sándor könyvtárában fellelhető Lajos néhány könyve is. Talán kölcsönadta ezeket Lajos a bátyjának, és Sándor váratlan halála után nem kerültek vissza a tulajdonoshoz, vagy ajándékba kapta őket Lajos saját könyvtárából. Ez ma már eldönthetetlen.

Venetianer Sándor kapcsolata családjával

Ezek után vizsgáljuk meg, hogyan változott az idők folyamán Venetianer Sándor és a családja közötti viszony.[72]

Venetianer Sándor rajongva szerette édesanyját. Ifjú korában verseket is írt hozzá németül. Anyja sohasem haragudott rá – zsidó szemszögből nézve – extravagáns cselekedetei miatt. Valószínűleg folyamatosan levelezésben álltak egymással.

Atyja, Venetianer Albert már 17 éves korában elűzte legidősebb fiát, Sándort otthonából. 11 évvel később (1881), amikor Venetianer Sándor első gyermeke megszületett, Albert meghívta házába „a tékozló fiút” családjával együtt. Egy későbbi levélből[73] megtudhatjuk, hogy egy hétig vendégeskedtek a szülői házban. Ezután Venetianer Sándor az apjával is levelezett. Venetianer Sándor naplójában (1890. okt. 9.) a következőt olvashatjuk:

Atyám ist írt. S most, miután Jolán leveléből meggyőződött, hogy választásom a legjobb reményekre jogosít, gratulál.[74]

Venetianer Sándor rendszeresen levelezett összes fivérével és húgával.

Még egy dologra érdemes felhívni a figyelmet. Venetianer Sándor 36 éves korában özvegyült meg először. Akkor három kiskorú fia volt (2–8 évesek). Második feleségét 5 évvel később veszítette el, ezentúl már hat gyermekről kellett gondoskodnia (az egy hónapostól a 13 évesig). A harmadik felesége (aki pedig testvére volt a másodiknak) egy idő után nem bizonyult méltónak erre a nehéz feladatra, s végül Venetianer Sándor korai halála után pár évvel két testvére – akik gyermektelen házasok voltak – vállalta az árvák nevelését hosszú éveken keresztül. Meg sem fordult a fejükben, hogy az árvákat zsidónak neveljék. Respektálták bátyjuk, Venetianer Sándor kitérésének következményeit annak halála után is.

A három Venetianer testvér

Végezetül munkám címét szeretném megmagyarázni. Már említettem, hogy a harmadik Venetianer fivért Adolfnak hívták. Venetianer Sándor egyik rövid nekrológjában[75] a következőket írják:

Érdekes még Venetianer életéből, hogy az elhunyt édestestvére újpesti zsidó pap, egy másik testvére pedig katolikus pap.

Egy másik visszaemlékezés[76] közel száz évvel később idézi az előbbi nekrológot, s többek között még az alábbi is szerepel benne:

Sajnos a katolikus pappá lett testvérről semmit sem tudunk.

Ez egyáltalán nem meglepő, mert ez a katolikus pap egyszerűen nem létezett! A harmadik fivér, Adolf ugyanis kiskereskedő volt. Ez a nem mindennapi történet a három Venetianer testvérről (a híres és hírhedt Venetianer családról) makacsul túlélte a 20. sz.-ot, elsősorban a magyar zsidók körében.[77]

Hogyan lehet magyarázni ezt a jelenséget? Természetesen már a két Venetianer testvér (református lelkész és főrabbi) története is meglehetősen rendkívüli. De úgy gondolom, hogy ilyen testvéreket feltehetőleg a különböző zsidómissziók (pl. skót, angol, német) tagjai között is találhatunk. A Venetianer család esetében a magyar zsidó néphit számára a két különböző vallású fivér nem volt elegendő. A szituáció feszültségét igyekeztek tovább fokozni, s kitaláltak egy harmadik lelkész fivért, aki nem lehetett más, csak katolikus (vagy luteránus) pap.

Felhasznált irodalom:

Csekő 2001 – Csekő Ernő, „Három testvér – három vallás három papja (A Venetianer testvérek tevékenysége)” in Megyei Napló, május 10, 6 [Tolna megye közéleti lapja].

de le Roi 1891/92 – de le Roi, J. F. A., Die evangelische Christenheit und die Juden unter dem Gesichtspunkte der Mission geschichtlich betrachtet: 2. Band, A. Zweite Hälfte des 18. Jahrhunderts. Das europäische Festland während des 19. Jahrhunderts, Berlin: H. Reuther & O. Reichard 1891; 3. Band, B. Grossbritannien und die aussereuropäischen Länder während des 19. Jahrhunderts 1892.

Delitzsch 1887 – Delitzsch, Franz (szerk.), Neue Documente der südrussischen Christentumsbewegung. Selbstbiographie und Predigten von Joseph Rabinowitsch., Leipzig: Dörffling & Franke.

Feinsilber 1902 – Feinsilber, Robert, „Pastor Alexander Venetianer” in Zions Freund 4, (Aug.), 85–86.

Heřman s.a. – Heřman, Jan, Jewish Cemeteries in Bohemia and Moravia, Prague: Council of Jewish Communities in the Czech Socialist Republic.

Kempelen 1937–39 – Kempelen Béla, Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I–III., Budapest: a szerző kiadása.

Kjaer-Hansen 1992 – Kjaer-Hansen, Kai, „Rabinowitz and Lichtenstein” in Concordia Theological Quarterly 56, 2–3. (http://www.ctsfw.edu/library/files/pb/1365)

Kövér 2012 – Kövér András, „A Venetianer fivérek »Főrabbi, református lelkész és katolikus pap« Egy Morvaországból származó, Magyarországon élő zsidó család története a 19. sz. második felében” in A szívnek van két rekesze. Tanulmánykötet Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 90. születésnapja alkalmából, Koltai Kornélia (szerk.), Budapest: L’Harmattan – Magyar Hebraisztikai Társaság, 465–486 (Studia Hebraica Hungarica, 2/MTA Judaisztikai Kutatócsoport ÉRTESÍTŐ, 19).

Márk 1902 – Dr. Márk Ferencz, „Venetiáner Sándor (1853–1902)” in Debreczeni Protestáns Lap (márczius 8.): 153–154 és (márczius 15.): 167–168.

McCagg 1992 – McCagg, William O., Zsidóság a Habsburg Birodalomban 1670–1918, Budapest: Cserépfalvi.

Poór 1902 – Poór József, „Venetiáner Sándor emlékezete” in Keresztyén Evangyélista 11, 7, 50–51 és 11, 8, 58–61.

Póth 1989 – Póth Lajos, „Venetiáner Sándor (1853–1902)” in Református Évkönyv (Újvidék): 68–72.

Roemmich 1978 – Roemmich, Heinrich, „Stundisten-Evangeliumschristen-Baptisten. Ihr Ursprung und ihr Weg zu einer protestantischen Kirche in der UdSSR”, in Schnurr 1978, 64–85.

Schnurr 1967/1968 – Schnurr, Joseph, Heimatbuch der Deutschen aus Rußland 1967/1968, Stuttgart: AER Verlag Landsmannschaft der Deutschen aus Rußland [valószínűleg ebben a könyvben van a legjobb korabeli térkép Rohrbach szűkebb környékéről].

Schnurr 1978 – Schnurr, Joseph, Die Kirchen und das religiöse Leben der Russlanddeutschen – Evangelischer Teil, Stuttgart: AER Verlag Landsmannschaft der Deutschen aus Rußland [az odesszai terület korabeli térképe található ennek a könyvnek a mellékletében].

Tóth 1960 – Tóth Kálmán, (Venetianer Sándor élete és munkássága), Budapest [töredékes kézirat].

Vadász 1980–1997 – Vadász György, (A Venetianer-család története 1850–1945 között, különös tekintettel Venetianer Sándorra), Budapest [nagyszámú dossziét kitevő kézirat].

Vajs 2015 – Vajs Tibor, Venetianer Sándor – Egy igaz református lelkész [megjelenés alatt; tartalmazza Venetianer Sándor Zum Zeugnissának magyar fordítását]

Venetianer 1877 / CV – Venetianer Sándor, (Curriculum vitae), Bécs [latin kézirat; nincs keltezve, de biztos, hogy 1877-ben írta].

Venetianer 1878 – Venetianer Sándor, „A cseh és morva evangéliumi hívek mint lettek nagyobbára helvét hitűekké” in Evangyéliomi Protestáns Lap, január 4., 7–8.

Venetianer 1884/89 – Venétianer Sándor (komm.), „Ézsaiás próféta könyve (1–10)” in Gyakorlati bibliamagyarázatok 4 (1884): 21–80 és 161–198; „Ézsaiás próféta könyve (11–17)” in Gyakorlati bibliamagyarázatok 9 (1889): 275–320.

Venetianer 1886 – Venetianer, A., Zum Zeugniss – Offener Brief an den ehrwürdigen Herrn I. Lichtenstein, Bezirksrabbiner zu Tápió-Szele, in Ungarn, als Widerhall zu seinem „Mein Zeugniss”, Wien: Verlag des Autors.

Venetianer 1888 – Venetianer, Alexander, In Kischinew. Bei Rabinówitsch, Wien: Verlag des Autors.

Venetianer 1890/98 – Venetianer Sándor, (Venetianer Sándor töredékes naplójegyzetei Újsóvéban) (Bács-Bodrog vm. [= vármegye])

Venetianer 1900 – Venetianer Sándor, Az új Ó-Szövetség. Összehasonlító bibliai tanulmány. (A Brit- és Külföldi Biblia-társulat által 1898. évben kiadott magyar protestáns tudósok munkája: „Ó-Szövetség, – az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás” – alapján.) (sic!), Szeged. [a békési Keresztyén Evangyélista kiadásában].

[Venetianer] 1902 – [szerző nélkül], „Egy tudós pap halála” in Tolnavármegye (március 9.), 3 (nekrológ).

Venetianer L 1901 – Venetianer Lajos, A zsidóság szervezete az európai államokban (az IMIT kiadványai, 16), Budapest: IMIT.

Venetianer L 1913 – Venetianer, Ludwig, Jüdisches im Christentum, Frankfurt a. M.: J. Kauffmann.

Venetianer L 1986 – Venetianer Lajos/Raj Tamás (előszó), A magyar zsidóság története (Tudománytár), Budapest: Könyvértékesítő Vállalat (reprint – eredeti kiadás: Budapest, 1922).

Venetianer L 2003 – Varga, Marianna, Erinnerung an Ludwig Venetianer & Ludwig Venetianer, Jüdisches im Christentum, Duisburg: Peter W. Metzler Verlag. (A reprintben a Venetianer Lajosról szóló megemlékezést Varga Marianna, a főrabbi unokája írta. Ez utóbbi németül és magyarul is szerepel a kötetben.)

Venetianer L 2006 – Venetianer, Ludwig, Die Messiashoffnung des Judenthums, Duisburg: Peter W. Metzler Verlag (az 1915-ben a bécsi izraelita hitközség vezetőségének meghívására tartott előadás alapján).

Zsidó lexikon 1929 – Ujvári Péter (szerk.), Zsidó lexikon, Budapest: A Zsidó Lexikon kiadása (reprint 1987-ben).

http://www.rollintl.com/roll/uberesanmap.gif (letöltés: 2012. július 10.) [modern térkép Rohrbach környékéről].

VENETIANER SÁNDOR ÖNÉLETRAJZA innen nyitható meg.

Kövér András, a tanulmány szerzője Venetianer Sándor dédunokája.

A lábjegyzetek és Venetianer Sándor életrajza (annak eredeti latin szövegével) a letölthető Pdf fájlban olvashatók.

A fenti írás rövidebb változatban az alábbi címmel megjelent az alábbi kötetben:

Kövér András, A Venetianer fivérek. “Főrabbi, református lelkész és katolikus pap”. Egy Morvaországból származó, Magyarországon élő zsidó család története a 19. sz. második felében In: “A szívnek van két rekesze” Tanulmánykötet Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 90. születésnapja alkalmából, szerk. Koltai Kornélia, Budapest: L’Harmattan – Magyar Hebraisztika Társaság, 2012, 465 – 486 (Studia Hebraica Hungarica, 2 / MTA Judaisztikai Kutatócsoport ÉRTESÍTŐ, 19).