Venetianer Sándor és a magyar Biblia

/Venetianer Sándor nekrológja a Biblatársaság lapjában/

Múlt februárban távozott közülünk a tudós, Biblia-szerető teológus, odaadó nyájának megbecsült pásztora, nagytiszteletű Venetianer Sándor, a dél-magyarországi Új-Soóvén. Szívbetegség vetett véget idő előtt, 49 éves korában, a mások javát szolgáló, nem hivalkodó életének. Fontos szolgálatot tett a Biblia Társaságnak a magyar Ószövetség revíziójával kapcsolatban, és ezért teljesen megérdemli, hogy nevét tisztelettel említsük munkatársaink között.

Venetianer története több mint érdekes. Zsidó szülőktől született 1853-ban a magyarországi Faddon. Korán megmutatkozott nála népének kiváló mentális ereje. A ragyogó intellektus nem lankadó szorgalommal párosult. Szigorú apja azt akarta, hogy fia rabbi legyen. Bevezette a szent Tóra, a Talmud és a prófétai könyvek tanulmányozásába, melyeket nagy szorgalommal tanult 15 éves koráig. Ekkor az Újszövetség egy példánya került kezébe, és a Máté evangélium elolvasása után arra jutott, hogy Krisztus az igazi Messiás. Ez teljesen megváltoztatta a vallásra vonatkozó elképzeléseit. A kecskeméti protestáns gimnáziumban,[1] majd Bécsben tanult, ahol különösen a filozófiára és a nyelvek tanulmányozására fordított figyelmet. 1873-ban megkeresztelték, és a református egyház tagja lett. A teológiát választotta jövőbeli hivatásának. 1874-ben a svájci Bázelben találjuk, a következő évben[2] pedig Debrecenben, Magyarországon, ahol fontos egyházközségek, Túrkeve, majd Nagyvárad segédlelkészévé nevezték ki. 1878-ban Pancsova, 1880-ban pedig Új-Soóvé pásztorává választották. Nyughatatlan szelleme külföldre hajtotta. 1884-ben Triesztben, Ausztriában, 1887-ben pedig az oroszországi, Odesszához közeli Rohrbachban német nyelvű gyülekezetek pásztora lett. Ezekben az egyházközségekben is áldásos munkát végzett Krisztusért. De a múlt emlékei és otthoni barátai hívó szavai rávették arra, hogy térjen vissza hazájába, és kezdje újra gyülekezeti munkáját Új-Soóvéban, ahol haláláig dolgozott.

Venetianer páratlan tálentuma és rendületlen szorgalma beragyogta egyszerű, keresztény életét. Karakterének ezen prominens jellegzetességei mély tudással és őszinte hittel párosultak. Gyermeki hite a Bibliában gyökerezett, melyre mindig úgy tekintett, mint Isten igaz szavára. Erre az erőre támaszkodva Venetianer igyekezett népét a Biblia szent törvényeivel való összhangra nevelni.

Irodalmi munkássága teológiai témákra terjedt ki. Mély biblikus és hatalmas filológiai tudása különösen abban az 1899-es[3] publikációjában mutatkozott meg, amelyben a revideált magyar Ószövetséget tudományos alapossággal kritizálta meg. Ennek következtében a Biblia Társaság Bizottsága elrendelte az egész munka újra revideálását. Ezt 1901-ben kezdték el Venetianer közreműködésével.

Helyszűke miatt nem tehetjük meg, hogy ezen a rövid életrajzi vázlaton túl Venetianer életének további részleteit is ismertessük. Nem mulaszthatjuk el azonban kifejezni őszinte bánatunkat amiatt, hogy a nagyon értékes életet élő Venetianer megszűnt tevékenykedni egy igen hasznos munkában, amelyben elvesztése szinte pótolhatatlannak tűnik.

Th. D.

/fordította Kövér András/

Végjegyzetek:

[1] Először a kecskeméti piaristáknál tanult, csak az utolsó tanévet végezte a református gimnáziumban.

[2] Ez téves adat: két évvel később!

[3] Ez téves adat: 1900. A következő publikációjáról van szó: Az új Ó-szövetség. Összehasonlító bibliai tanulmány a brit- és külföldi Biblia-társulat által 1898. évben kiadott magyar protestáns tudósok munkája: „Ó-szövetség, – az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás” alapján, Szeged: Engel Lajos Könyvnyomdája, 1900, 110.

.

The Bible Society Monthly Reporter, New Series, No. 166 (Oct., 1902)