Kohn Lipót életéről

Utószó az önéletrajzhoz

A kárpátaljai haszid zsidók világa különös szigetet alkotott a 19. századi Magyar Királyságban. Napjainkban szinte elképzelni sem tudjuk azt a zárt életformát, amelyet ezek az izraeliták még 80-100 éve is megőriztek hazánkban. A héber haszid szó jámbort, hűségest jelent; az irányzat a 18. század első felében keletkezett. Vezetőiket, akik csodarabbi hírében álltak, cádiknak nevezték, ami igazat (igaz embert) jelent. A haszidok a cádik szellemi irányítása alatt éltek, mert hitük szerint ő képes volt arra, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjen Istennel. Ezért a haszidok személy szerint kötődtek a saját cádikjukhoz. Az irányzat nagy hangsúlyt fektetett az életöröm kifejezésére az éneklésben és a táncban.

   Az 1870-es évektől kezdve szilárdult meg a haszidizmus Kárpátalján. Ha egy haszid rabbi megvetette lábát egy nagyobb településen, akkor igyekezett kiterjeszteni befolyási területét a környező településekre. Dinasztiaszerűen működtek: ha a cádik tehette, fiára hagyta rabbiszékét és optimális esetben az adott rabbidinasztia generációkon keresztül vezetni tudta a közösséget.[1]

   A lengyel területekről érkező haszid vezetők talán azért is igyekeztek a haszidizmus számára megnyerni e terület zsidóságát,  mert az irányzat atyja, az 1760-ban elhunyt Baal Sem Tov[2] a legenda szerint a kárpátaljai Máramarost egy gyönyörű kerthez hasonlította, amelyet meg kell őrizni.

   A három jelentős haszid központot a Teitelbaum, a Sapira, és a Szpinka dinasztia alakította ki. A dinasztiák egymás ellen is küzdöttek és megszerzett területüket tűzzel-vassal próbálták megvédeni. Így a kárpátaljai haszid világ a rabbik közti értelmezési különbségek miatt megosztottságban élt. A cádikok a befolyási területükön élő követőiket minden eszközzel magukhoz láncolták. Arra törekedtek, hogy követőik életét teljes egészében szabályozzák, ellenőrzésük alatt tartsák. A területükön lévő településeken a rabbiválasztásoknál latba vetették befolyásukat, kezükben tartották a jesivákat (héber vallásos főiskolákat) és igyekeztek saját zsinagógákat, imaházakat kiépíteni körzetükben.[3]

   Ezzel nemcsak a nem zsidó vallásúaktól akartak elszigetelődni, hanem a Magyarországon élő más zsidó irányzatoktól is. A hazánkban többségben lévő neológ zsidóság elmaradottsága, zárkózottsága miatt elutasította az asszimilálódni nem kívánó haszidokat. A haszid zsidók pedig tőlük zárkóztak el, és a magyar ortodox zsidósághoz közeledve, de tőlük is sok tekintetben elhatárolódva egy ultraortodox irányzatot képviseltek.

   A haszidok a hagyományok merev megtartásában látták a zsidóság megmaradásának biztosítékát, és úgy vélték, ez felel meg leginkább Isten akaratának. Ezért nem volt olyan terület, ahol a beilleszkedést választották volna. Egymás között a jiddis nyelvet használták és a környező népek nyelvét csak a velük való kereskedés miatt beszélték. A világi oktatási rendszertől teljesen elzárkóztak, csak saját vallásos zsidó iskoláikban tanultak. Korszakunkban Máramaros vármegye volt az egyetlen megye hazánkban, ahol a zsidóság szinte egyáltalán nem vett részt a világi oktatásban. Öltözködésük tekintetében sem engedtek a kordivatnak. Egy haszid zsidót jellegzetes ruházatáról és hajviseletéről már messziről meg lehetett ismerni. A régi keleti jellegű zsidó viseletet őrizték: hosszú kaftánt hordtak, lecsüggő rojtokkal (cicesszel) díszített öltözéket, és a kalap alatti kis kerek, bársony sapkát (kipát, jármikét) vagy prémmel szegélyezett bársony kucsmát (strámlit). A férfiak haja rövid volt két lecsüngő fürttel.

   Családi életüket is belterjesen, a külvilágtól elszigetelődve élték. Korán házasodtak, 14 év körüli lányaikat néhány évvel idősebb fiúkhoz adták hozzá. A fiatal házasok sokszor néhány évig még a szülőknél maradtak és kereskedésük kialakítása révén csak később álltak saját lábukra. Általában sokgyermekes családokat alkottak, sokan közülük szegényen, rossz körülmények között éltek.

   A magyarság a hazai zsidóság nagy részével együtt többnyire lenézte a világi műveltségben járatlan, tanulatlan, rabbijainak alávetett, kiszolgáltatott haszid zsidóságot. De a cádikokat csodatevő hírük miatt néhányan mégis felkeresték, tisztelték.

Ebben a haszid világban élt Kohn Lipót (1862-1937) harminc éves koráig. Korai nősülése, apósa házában megkezdett házasélete, a Teitelbaum dinasztiához kötödése, zárkózott életformája mind jellegzetes haszid vonások. Nevét jiddis formájában viselte: Káhán Iczik Leibnek[4] hívták (lásd 1-4. kép). Magyarországon Áron papi ága, a koheniták nevüket leginkább Kohn formában használták, az ország legtöbb részén ez volt a legelterjedtebb. Azonban a kárpátaljai haszid zsidók – s így Kohn is – ebben is saját útjukat járták, náluk a Kahan név volt használatos. A térség több híres rabbiját nevezték így, köztük Kahan Júdát, a máramarosi hitközség első rabbiját.[5]

   Kohn Lipót a Máramarosszigeten lévő Teitelbaum dinasztia területén működött Felsőapsán és még két környékbeli településen látott el rabbiként feladatokat. Ez a három falu Máramarosszigettől északra fekszik néhány kilométerre[6] (ma a községek Ukrajnához tartoznak). A Teitelbaum dinasztia körzetében lévő településeken a dinasztia tagjai nevezték ki a rabbikat, így Kohn is tőlük kapta megbízatását. A rabbidinasztiák nem törekedtek arra, hogy az államhatalommal elismertessék kinevezett vallási vezetőiket, így ezek a rabbik csak „félhivatalosan” töltötték be feladatukat. Más zsidó hitközségekben a rabbit választották, és a magyar törvények szerint működtek. A haszidok világában ez csak többé-kevésbé érvényesült.[7]

   A haszidok zárkózottsága miatt Kohn rabbi nem nagyon tájékozódhatott a hazai zsidóság más irányzatai felől. Nem tudott arról sem, hogy addigra már zsidók sora látta meg Jézusban a Messiást Magyarországon. Például Lichtenstein Izsák rabbi néhány évvel korábban, 1886-ban vallotta meg nyilvánosan hitét több írásában. De 1841 óta a Skót Misszió is működött Budapesten. A Mindenható akarata Kohn rabbi életére vonatkozóan nyilvánvalóan az volt, hogy neki magának kell felismernie a Messiást minden keresztyén befolyás és közreműködés nélkül.

   1892 tavaszán Kohnt a Messiás utáni vágyakozása egészen Amerikáig vitte. Angol nyelvterületen nevét az ottani szokások szerint kezdte használni Leopold Cohn formában, melyen később ismert lett Amerikában és az egész világon. Skóciába menekülése után 1892 novemberében a Skót Szabadegyház New College főiskolája hallgatójaként ezen a néven kezdte meg tanulmányait.[8]

1893 szeptemberében feleségével és négy gyermekével kitelepült Amerikába, ahogy erről egy korabeli utaslista is tanúskodik (lásd 5-6. kép). Felmerülhet az a kérdés a magyar olvasóban, miért nem tért vissza sosem Magyarországra? Valószínűleg a várható kíméletlen üldözések miatt. Az USA-ba megérkezve a héber Újszövetség birtokában Kohn rabbi felismerte a keresett Messiást Jézus Krisztusban. Ekkor emiatt üldözni kezdték és erről az időszakról írja, hogy nem tudott kimenni az utcára, mert félt, hogy megkövezik, de a szobájában sem volt sosem biztonságban.[9] Az USA-ba a frissen érkezett, alig ismert rabbit ilyen inzultusok érték, így feltételezhető, hogy hasonlókra számíthatott volna Magyarországon korábbi közössége, rokonai részéről, ha visszatér.

   A következő évtizedekben felépítette az Egyesült Államok egyik legnagyobb zsidómissziós szolgálatát, amely a mai napig működik. Kohn Lipót emiatt nemcsak korának egyik legáldottabb bizonyságtevőjévé vált, hanem a legtámadottabbá is.

   A zsidómisszió az USA-ban a 19. század utolsó két évtizedében virágzott fel. 1880 előtt az amerikai keresztyének túlnyomó többsége nem érezte lényeges feladatnak a zsidók evangélizálását. Kohn és szolgálata az úttörők között volt, a keresztyénség látása a zsidók tömeges bevándorlása[10] miatt is ebben az időben kezdett megváltozni. De a zsidómisszió létjogosultsága kérdésében a keresztyénség nem volt teljesen egységes ebben a korszakban, bizonyos csoportok nem értettek egyet a zsidók evangélizálásával.

   A nagy erővel munkálkodni kezdő missziók addig nem ismert kihívást jelentettek a zsidóság számára is, akik korábbi európai lakhelyeiken kevésbé voltak kitéve a hittérítésnek. Ha egy izraelita elfogadta Jesuát, a zsidók maguk közül kiközösítették, árulónak tartották. Súlyosabb volt a helyzet, ha a jézushívő zsidó még egy missziós szolgálathoz is csatlakozott, és nyíltan megvallotta népe felé új hitét. Egy zsidó misszionáriusra „árulása miatt” egészen máshogy tekintettek, mint egy amerikaira. Ha pedig az illető még rabbi is volt, mint Kohn, akkor könnyen kíméletlen rágalomhadjárat kereszttüzébe kerülhetett. Kohnt rohamosan növekvő missziója miatt mindenféle gonoszsággal, erkölcstelenséggel, csalással, sikkasztással vádolták meg, és ezek a vádak időnként a képzelet határát súrolták. A Kohn ellen fellépő zsidók segítséget kaptak a zsidómissziót ellenző keresztyének oldaláról is.

   A számtalan rágalom, a folyamatos támadások a zsidómissziót támogató keresztyén körökben is kétségeket ébresztettek. 1916-ban James Gray, a kor egy ismert amerikai konzervatív keresztyén vezetője létrehozott egy bizottságot a misszió elleni vádak kivizsgálására. A vizsgálat eredményeit az általa szerkesztett lapban, a Christian Worker’s Magazine-ban is tette közzé. A bizottság meggyőződött arról, hogy Kohn becsületesen jár el, és felhívták a magazin olvasóit a misszió további támogatására. Végül a sokat támadott Kohn 1930-ban megkapta az egyik legrangosabb evangéliumi intézmény, a Wheaton College tiszteletbeli doktori címét.

   Kohn szolgálata nem véletlenül került már akkoriban a figyelem középpontjába zsidó és keresztyén körökben. Az USA-ban, és világviszonylatban az általa létrehozott szolgálat a legjelentősebbek közé emelkedett.

   Kohn azt az álláspont képviselte, hogy azoknak, akik a választott népből felismerték Jesuát, továbbra is zsidó életet kell élniük. A megtért zsidókat bátorította a szombat és a zsidó szokások megtartására, és saját otthonában is tartotta ezeket. Nem hirdette azt, hogy egy zsidónak asszimilálódnia kellene a keresztyén társadalomba.[11] Halála után fia, Joseph Hoffman Cohn (1886-1953) vette át a szervezet irányítását. A szolgálat neve a nyolcvanas években Chosen People Ministriesre változott[12] és máig ezen a néven működik. Jelenleg tizenhat országban vannak jelen és továbbra is e szervezet a világ egyik legnevesebb zsidómissziós szervezete.

A fenti írás az Egy magyar haszid rabbi üzenete, Kohn Lipót önéletrajza c. könyv utószavának bővített változata. (Egy magyar haszid rabbi üzenete, Kohn Lipót önéletrajza, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Budapest, 2017.)

Végjegyzetek:

[1] A Teitelbaum dinasztia – szatmári haszidok – mindmáig fennmaradt. A közösség mai székhelye New York-ban (Borough Park, Brooklyn) van, de Izraelben is jelentős számú csoportjuk él.

[2] Izrael ben Eliezer (1698/1700–1760), aki Best néven vált ismertté, a Baal Sem Tov elnevezés rövidítése alapján.

[3] Mislovics 2013, 58., 64-65 o.

[4] A Iczik név az Izsák jiddis alakja, a Leib a Lipót jiddis megfelelője. Kohn missziójának történetéről megjelent könyv is említést tesz arról, hogy alapítójuk nevét Magyarországon Kahan formában viselte (Sevener 1994 15. o.).

[5] Kohn rabbi idejében is élt két Káhán nevű rabbi: Káhán T. M. Técsőn és Káhán Gedajle Szigeten (Szilágyi 1876, 301. o. és Magyar Zsidó Lexikon, 574. o.).

[6] A misszió történetét összefoglaló amerikai forrás (Sevener 1994) ír arról, hogy melyik két faluban szolgált még Kohn. Annyit közöl erről, hogy a rabbi még Középapsán és Apsicán szolgált. Máramarosszigettől (a fenti térképen Szigeth) északra ered az Apsa folyócska (vagy patak), amit Apsicának is neveztek. Öt kis település fekszik a folyócska partján: északon Apsica (a mai Kisapsa), majd Felsőapsa, Középapsa, Alsóapsa, végül Szentmihálykörtvélyes, ahol folyócska a Tiszába torkollik. A fenti térképről egyértelmű, hogy Kohn még Apsicán (a mai Kisapsán) és Középapsán szolgált. De a Magyar Királyság korabeli helységnévtáraiból ez ennyire nem olvasható ki egyértelműen, mert az Apsica nevet több település szinonimájaként is használták (Sevener 1994 7.o.). A fenti kép az Erdély és a Részek térképe és helységnévtára c könyvből származik (Herner 1987).

[7] Sevener 1994 63. o.

[8] Az edinburgh-i New College kéziratos kötetei alapján a beiratkozás ideje: 1892. nov. 7.; matrikuláció száma: 113.; név: Leopold Cohn; születési hely: Magyarország (Demeter 1995, 113. o.).

[9] A Jewish 1907

[10] A missziós szolgálatok sokszor olyan támogatást nyújtottak a bevándorlóknak, amire valóban szükségük volt. Többek között ingyenes angol nyelvtanfolyamot, egészségügyi, kórházi ellátást kínáltak; ruhát és ételt osztottak.

[11] Ariel 2000 33. o.

[12] Ariel 2000 245. o.

Képmellékletek

5a/b–6. kép

A négy gyermekes Kohn család megtalálható annak a hajónak az utaslistáján, amely 1893. szeptember 26-án érkezett meg New Yorkba

Szám: 12; teljes név: Cohn Leopold, életkor: 30; nem: férfi; foglalkozás: misszionárius; az állam, melynek polgára: Ausztria; születési országa: Ausztria; utolsó lakhelye: Edinbro (Edinburgh)

További dokumentumok a Kohn családról.

.

Felhasznált irodalmak:

A Jewish 1907 — A Jewish rabbi converted, The Christian Herald, New York, January 2. 1907

Ariel 2000 — Ariel, Yaakov: Evangelizing the chosen people, Missions to the Jews in America,               1880-2000, The University of North Carolina Press, Chapel Hill and London, 2000.

Herner 1987 — Erdély és a Részek térképe és helységnévtára, Szerk. Herner János, József Attila Tudományegyetem, Szeged, 1987

Sevener 1994 — Severner, Harold A.: A Rabbi’s Vision, A Century of Proclaiming Messiah, A History of Chosen People Ministries, Inc. (Centennial Edition: 1894-1994)​, Charlotte, North Carolina: Chosen People Ministries, Inc., 1994.

Demeter 1995 — Demeter Júlia: Magyar diákok Skóciában (1843-1899), In. Irodalomtörténeti közlemények. 99., 1995/1, 103-113., Internet: http://epa.oszk.hu/00000/00001/00382/pdf/itk_EPA00001_1995_01_103-113.pdf, utolsó letöltés: 2015. november 6.

Magyar Zsidó Lexikon —  Az 1929-ben Ujvári Péter szerkesztésében megjelent Magyar Zsidó Lexikon internetes változata.  Készült az NKFP és a Hanadiv Alapítvány támogatásával, a WJLF-en folyó kutatómunka keretében, 2006-ban. Projektvezető, szerkesztő: Nagy Péter Tibor. Internet: http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/0582.html, utolsó letöltés: 2016. szeptember 23.

Szilágyi 1876 — Máramaros vármegye egyetemes leírása, A magyar orvosok és természetvizsgálók 1876-ban Szigeten tartott XIX-dik nagygyülésének alkalmából, szerk.: Szilágyi István, Budapest, 1876, Internet: https://ia600203.us.archive.org/26/items/mramarosvrmegyee00szil/mramarosvrmegyee00szil.pdf, utolsó letöltés: 2016. szeptember 22.

Mislovics 2013 — Mislovics Erzsébet: A haszidizmus megjelenése és terjedése in: Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk., Zsidók Kárpátalján Történelem és örökség a dualizmus korától napjainkig. Aposztrof Kiadó. Budapest, 2013., 58-68. o.