Kohn Lipót tanítása

Kohn Lipót lelkész úr, aki korábban rabbi volt, a Broadway 626. szám alatti zsidómisszió vezetője, tegnap kiadott egy prédikációt Jézus, Dávid Fia, Isten Fia címmel. Az igerész a Sámuel második könyve 19,12[1]: „Testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok; miért lennétek hát utolsók, mikor visszahozzák a királyt?” Kohn úr egyebek között ezt mondta:

Dávidnak királyként legfigyelemreméltóbb jellemvonása az, hogy bár ekkor már győzelmes hadserege lett, a tíz törzs mellette van, mégsem hódítóként tér vissza, utat törve hatalmas erői élén, hanem alattvalói ölelésébe szeretne visszatérni. A nép egyetértésével és egyhangú jóváhagyásával tér vissza. Dávid e messiási jellemvonásában bizonyos mértékig megfigyelhetjük Dávid Fia és Ura dicsőséges jellemének és királyságának visszfényét – Jézusét, akit Dávid szimbolizál. Bár Atyja az Ő szent hegyén, a Sionon, Királlyá kente fel, készséges emberek fölött uralkodik, akik kiváltságnak tartják, hogy az Ő alattvalói. Megalapozott tény, hogy Jézus Dávidtól származik. Még a Talmud is elismeri ezt a Szanhedrin traktátus 43. lapján. Ott ugyanis találunk egy megállapítást, amely szerint Jézus közeli rokonságban állt Dávid királyi családjával. Jézus Dávidnak azon ága, akiről Jesájá/Ézsaiás beszélt, ezt mondván: „És ered majd vessző Jísaj törzsökéből és ág hajt ki gyökereiből”[2].

   Jesájá/Ézsaiás azonban még bátrabb, és kijelenti, hogy nem csupán Dávid ága, Dávid fia, hanem ezt mondja: „Azon a napon lesz az Örökkévaló sarjadéka [ága] ékességgé és dicsőséggé”[3] – Isten ágának nevezve Őt, ami Isten Fiát jelenti. Hogy megerősítse ezt a teológiai tant, jött Zakariás próféta, és átadta Isten üzenetét, mondván: „Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, mondván: Íme egy férfiú, Sarjadék a neve és sarjadás lesz a helyéből!”[4] Ezekkel a próféciákkal összhangban zsidó atyáink belehelyezték imakönyvükbe, a tizennyolc áldást tartalmazó Smoné Eszrébe a következő könyörgést: „Dávid szolgád sarjadékát hamarosan sarjaszd föl és szarva emelkedjék föl segítségeddel…”

Jézusról szólnak a következő szavak, amit zsidó testvéreink havi, újholdat megszentelő ünnepükön énekelnek: „Dávid, Izrael Királya él és létezik örökké” – mivel Ő az, aki él és létezik örökké. Kire céloz az, amikor népünk Istennek könyörög a Ros Hásáná félelmetes napján, miután megfújják a sófárokat, mondván: „Legyen a Te akaratod az, hogy a sófár megfújását elfogadod Jézus (Josua), az Arc Fejedelmének[5] nevében”? Mindez azt mutatja, hogy atyáink hittek Jézusban mint Dávid Fiában és Isten Fiában. Amint Dávid először Júda felett uralkodott, akképpen atyáink Jeruzsálemben az elsők voltak, akik elfogadták Jézust mint Dávid királyukat, mert zsidók voltak és az ő gyermekeik, akik azt kiáltották Jézus tiszteletére és dicsőségére: „Hozsánna a Dávid Fiának.” Most, ahogy Dávid elküldte Cádók és Ebjátár papokat, megbízva őket, hogy mondják Júda vénjeinek: „Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában?” (vö. 2 Sám 19,11) – ugyanúgy küldi az Úr Jézus a misszionáriusokat Júda házából való testvéreimhez, hogy felhívja a figyelmüket Királyukra és Megváltójukra, Jézusra.

Az angloizraelizmus  elmélete szerint, amely az eltűnt tíz törzset az angolszász fajjal azonosította, majdnem ugyanazokkal a szavakkal tudom elmondani üzenetemet a modern Júdának, mint amelyeket Dávid küldött az egykori Júdának: „Egész Izrael szava pedig eljutott volt a királyhoz a házába. Testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok; miért lennétek hát utolsók, mikor visszahozzák a királyt?” (2Sám 19,11-12) Most éppen egy nagy izgalmi állapot közepette vagyunk. Az angolszászok hangosan Jézusért kiáltanak: az iskolákba akarják Őt, és a templomokba. Ha [a tíz törzs – az angolszászok] trónra ültették Jézust mint Dávid királyt, akkor Júda miért nem ülteti. Ha azok, kik nem az Ő testéből valók, alattvalói lettek, nem szükségből, hanem készséges és vidám szívvel, akkor Júda fiai, akik az Ő testvérei, csont a csontjából, test a testéből, miért nem: miért kellene az utolsónak lenniük, hogy visszahívják Királyukat?

Forrás: The Brooklyn Daily Eagle (Brooklyn, New York), Mon, Dec 9, 1907, 10. oldal – https://www.newspapers.com/image/53852059; letöltés ideje: 2016. április 11.

Végjegyzetek:

[1] Az eredeti újságcikkben hibásan 2Sám 13,12 áll.

[2] Jesájá/Ézsaiás 11,1

[3] Jesájá/Ézsaiás 4,2

[4] Zechárjá/Zakariás 6,12

[5] Jeshua, Prince of the Countenance (héberül: Jesua, Szar ha-Panim – Jesua, az Arc Hercege/Fejedelme). A Szidur ha-Salem zsidó imakönyvben szerepel a Jesus, Prince of the Countenance kifejezés (az újévi sófárfújással kapcsolatban).