Bibliai szakaszok, versek a Jom Haterua értelmezéséhez
Jesua (Jézus) peszáhi áldozata, kereszthalála után világossá válik, hogy minden korábbi áldozat Rá mutat, és Benne teljesedik be (Zsid 10,11-14). Ábel, aki először mutatott be „elsőszülött bárányaiból, azok kövérjéből“ (1Móz 4,4) áldozatot; a peszáhi bárányáldozat; Izsák feláldozása különösen fontos előképei Jézus kereszthalálának. De minden egyes áldozatban bizonyos mértékéig láthatjuk Őt, hatalmas és tökéletes áldozatának előképét.
Hasonlóképpen igaz ez a Jom Haterua, a kürtzengés, a sófárfújás, harsonamegszólaltatás napjának értelmezésénél. Minden Bibliában megjelenő kürtszó valamilyen formában utalhat az ünnepre, annak újszövetségi beteljesedésére. Természetesen vannak különösen beszédes szakaszok, mint például a Jerikó ostrománál megfújt sófár (Józs 6), de minden egyes bibliai rész hozzáadhat valamit az ünnep értelmezéséhez.
A magyar bibliafordításokból viszont nem minden esetben lehet látni azt, amikor a sófár vagy a kürt hangja szól. A terua kifejezést általában a sófárfújás vagy kürtzengés szóval adják vissza, de lényegében magát a hangot jelenti is, amit a kürt kiad. A következő idézetekben a különböző bibliafordítások ezt a rivalgás vagy riadás szavakkal is visszaadják.
Az Ószövetség zsidók által készített magyar fordítása — az IMIT fordítás[1] — sokkal többször adja vissza ezt a szót sófár hangra vagy kürthangra utalva, mint a többi magyar fordítás. A keresztény fordításokból sokszor csak annyi vehető ki, hogy nagy hanggal, ujjongással volt az Úr előtt Izrael, de nem derül ki az, hogy mindez az ujjongás, örömkiáltás sófárral, ezüstkürttel történt vagy az emberi kiáltásokba ezek is belevegyültek.
3Mózes 23,24 – A Jom Haterua ünnepének elrendelése
„Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsonamegszólaltatás [terua], szent gyülekezés.“ (IMIT)
Példák az ünnep héber nevében – Jom Haterua – megjelenő terua szó előfordulásaira a Bibliában
4Mózes 23,21 – Bálám jövendölése
„Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás [terua] hangzik ő benne.“ (Károli)
„Az Úr, az ő Istene vele van, és királyt illető kürtzengés van benne.“ (Kecskeméthy)
2Sámuel 6,15 és 1Krónika 15,28 – Dávid a frigyszekrényt Jeruzsálembe helyezi át
15. „Így vitték föl Dávid és Izrael egész háza az Örökkévaló ládáját riadás [terua] és harsonaszó mellett.“ (IMIT)
28. „És egész Izrael fölvitte az Örökkévaló szövetségének ládáját riadással [terua] meg harsonaszóval meg trombitákkal és cimbalmokkal, hangot hallatva, lantokkal és hárfákkal.“ (IMIT)
47. zsoltár
„1. A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár.
2. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek ujjongás hangjával!
3. Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.
4. Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.
5. Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.
6. Felszállt Isten riadás [terua] közt, az Örökkévaló harsona hangja közt.
7. Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!
8. Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.
9. Királlyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.“ (IMIT)
Ezra (Ezsdrás) 3,12-13 – A Templom alapkövének letétele
12. „És sokan a papok és a leviták és az atyai házak fejei, a vének közül, a kik látták volt az első házat, midőn alapja vettetett ennek a háznak szemeik előtt, sirtak fenhangon; de sokan riadással [terua], örömmel emelték fel hangjukat. 13. És a nép meg nem ismerte az öröm riadásának hangját [terua] a nép sírásának hangja miatt; mert a nép nagy riadással [terua] riadot, s a hang elhallatszott messzire.“ (IMIT)
Jób 33,26
„Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás [terua] közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.“ (IMIT)
Jeremiás 4,19
„Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót [terua]! (Károli)
„Beleim, beleim, hogy remegek, szívem falai, zúg az én szívem, nem hallgathatok, mert harsona hangját hallottad lelkem, harcnak riadását.“ (IMIT)
Ámos 2,2
„Tüzet vetek azért Moábra, és az emészti meg Kerijjoth palotáit, és meghal Moáb a zajban, hadi lárma közt, a kürt (a héberben itt sófár szó áll) zengése [terua] közben.“ (Károli)
„Majd bocsátok tüzet Moábra, és megemészti Kérijót kastélyait, és meghal zajongás között Moáb, riadás közt, harsona hangja mellett.“ (IMIT)
* * *
Ugyanígy a rua ige sem pusztán csak ujjongást, kiáltozást jelenthet, hanem olyan örvendezést vagy „hangoskodás“ is, amelyet sófárral, kürttel tesznek.
Példák a rua szó előfordulásaira a Bibliában
66. zsoltár
1. A karmesternek. Ének. Zsoltár.
Riadozzatok [rua] Istennek mind a földön levők; 2. zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával, 3. mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid. (IMIT)
81. zsoltár
1. A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól.
2. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok [rua] Jákób Istenének! 3. Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt! 4. Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára. (IMIT)
98. zsoltár
1. Zsoltár.
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Mert csodatetteket mívelt; segített neki jobbja és szentséges karja. 2. Megismertette segítségét az Örökkévaló, a nemzetek szemei előtt Megnyilvánította igazságát. 3. Megemlékezett szeretetéről és hűségéről Izraél háza iránt, látták mind a föld népei Istenünk segítségét. 4. Riadjatok [rua] az Örökkévalónak, mind a földön levők, fakadjatok ki és ujjongjatok és zengjetek! 5. Zengjetek az Örökkévalónak hárfával, hárfával és zeneszóval; 6. trombitákkal és harsonaszóval, riadjatok [rua] a király, az Örökkévaló előtt! (IMIT)
100. zsoltár
1. Zsoltár hálaáldozatnál. Riadjatok [rua] az Örökkévalónak mind a földön levők!
2. Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel, jöjjetek eléje ujjongással?
3. Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló az Isten, ő teremtett minket s övéi vagyunk, népe és legelésének nyája.
4. Jöjjetek kapuiba hálaszóval, udvaraiba dicsérettel; mondjatok hálát neki, áldjátok nevét!
5. Mert jóságos az Örökkévaló, örökké tart a kegyelme, s nemzedékig meg nemzedékig a hűsége. (IMIT)
[1] A Tanakhnak az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat által készített teljes bibliafordítása, az ún. IMIT Szentírás
