Meddig tart a szeretetünk?
Van egy kérdésem hozzátok. Szeretjük mi az Urat? Gondolom a válasz: igen. De meddig tart a szeretetünk?
„És én ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugoszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ézs 59,21)
Ebben a szakaszban Megváltó és megváltás ígértetik, és ezt mondja Isten azoknak, akiket megváltott. Ennek az ígéretnek részeseivé váltak azok a nemzetbeliek is, akik kihívottak, akik meg tudtak térni Jézusban és Jézuson keresztül vissza tudtak térni a gyökerekhez. Amikor mi Jézust dicsőítjük és Jézussal foglalkozunk, akkor a zsidóságon keresztül Istennel foglalkozunk, mert a zsidók közül támadt az üdvösség és a zsidók közül hozta ki az Atya a Messiást, aki megváltott minket.
Ezt nem lehet ketté fűrészelni, kettéválasztani, mert ha ezt teszem, az ahhoz hasonló, mintha anyátlan, apátlan árva lennék a világban, letagadva a szülőket és a nagyszülőket és minden rokonomat, és „csak én vagyok”. Csak az én életem fontos, és elhagyom azokat, akiktől a tulajdonságaimat, talentumaimat kaptam. Lényegében megtagadom őket, a hátam mögött lévőket, akiknek tulajdonképpen az életemet köszönhetem. Elgondolkoztam azon, hogy milyen hatalmas dolgokat kaptunk Jézuson keresztül ettől a néptől, micsoda bölcsességei vannak ennek a népnek, amit átadtak Jézuson keresztül nekünk. Ha meg akarjuk ismerni Jézust közelebbről, akkor meg kell ismernünk ennek a népnek a szokásait, törvényeit, parancsolatait, amit Isten adott számukra. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem értjük Jézus beszédét sem, akkor függetlenítjük magunkat a múlttól.
Régóta hozom a párhuzamokat az Ószövetségből és az Újszövetségből, és időközben jöttem rá, hogy ez azért van, mert Isten meg akarja mutatni, hogy miből fejlődött ki Jézus tanítása, milyen alapokon áll. Hogy mik azok az Isten által kijelentett dolgok, amik az Újszövetségben ugyanúgy élnek, mint az Ószövetségben. Tehát nem lehet ketté fűrészelni ezeket, mert akkor nem tudjuk megérteni Isten jelenlétének és igazságának mélységeit.
Egy olyan igeverssel szeretném folytatni, ami korábban nagyon fontos volt számomra, és nagyon hálás vagyok Istennek, hogy most újra előhozta. Jesájá/Ézsaiás azt írta, hogy a beszédei „nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából”.
„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt“ (Préd 11,1).
Milyen kenyeret kell a víz színére vetnem? Az élet kenyerét. Azt a kenyeret, amelyből én is élek, amelyből nap mint nap kapom az erőt, a megszentelődést, és azt a rálátást az életre, amit világiként el sem tudtam volna képzelni. Ezt vetjük a vízre, ami az áldást is jelenti és a népeket is. Az átadott üzenet Isten áldásával életre kel, mert nincs olyan ige, amit ha elmondunk valakinek, ne hozna életet. Lehet, hogy nem is annak, akinek mondjuk. Lehet, hogy nem annak lesz áldássá, akire számítottunk, hogy megtér, hanem valakinek, akinek ő továbbadja. Lehet, hogy valaki így kap életet. Tehát nincs feleslegesen kimondott Ige, nincs feleslegesen elhangzott evangélium.
A harmadik, amit hozzáfűznék mindehhez, az a főpapi ima.
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. Amiképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; és én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban” (Ján 17,17-19).
Az Ige maga az Úr Jézus, az élő Ige. Azt mondja Jézus, hogy szenteld meg őket. A megszentelődésnek nagyon fontos része, hogy tartósan az ige által formálódjunk, szentelődjünk meg. Ha nem szentelődünk meg, akkor képtelenek vagyunk továbblépni. Ha nem vágyunk a tisztaságra, az igeolvasására, a megszentelődésre, akkor lassú süllyedésbe kezdünk, ami lehet, hogy nem látványos, de már elszakadás Istentől.
Emellett nagyon fontos a megszentelődés a közösségben. Aki úgy gondolja, hogy otthon hallgat tanításokat, imádkozik, Bibliát olvas, az nem azt kapja, ami az élő Ige, az eleven Ige, ami Isten eleven létezése. Jézus se egyedül ment, tizenkettőt vitt magával. Megelevenítette ezt a tizenkettőt az élő beszédével. Jézus magában is élhetett volna… A közösségi szellem erejében tud munkálkodni Isten, nem az egyéni hitéletben.
„Amiképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra.“ Ez nem azt jelenti, hogy az ember tudja az igét, szerez tapasztalatokat, és otthon ül. Jézus elküld minket; küld(d), hogy életet vigyünk, hogy azt az életet, amit kaptunk, megosszuk másokkal. Feltétlenül szükséges az testvérek, hogy úgy tudjunk bizonyságot tenni mások számára, hogy az eleven és élő legyen. Akkor tudok igét hirdetni, ha Isten megformált, és példaértékű az életem. Ha hasonló vagyok Jézushoz. De csak annyira szeretem Jézust, amennyire engedelmeskedem Neki és a parancsolatainak.
„Én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.“ Az ige szentel meg, ez adja a napi védelmet, a megtartásunkat. Azt mondja Jézus, hogy keressétek először Isten országát és igazságát, és akkor minden megadatik néktek. Ebben a szóban: minden — valóban minden benne van. Jézus kapta meg minden fölött a hatalmat. Ha nem foglalkozom Jézussal, mit várok Tőle. Amikor egy testvér erre az útra lép, akkor szólni kell. Emellett nem lehet elmenni, ez nem ítélkezés. A bűnt a nevén kell nevezni, meg kell ítélni. Ha valaki hazudik, akkor nem burkolhatjuk köntösbe azért, hogy meg ne sértsük.
„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.“ (Róm 10,17)
Nemcsak otthon kell együtt lennem az Úrral, ez nem elég. Nemcsak arról az Igéről van szó, amit én olvasok, amit bizonyos értelemben magam keresek ki, választok, hanem az eleven élő Igéről, amit a Szent Szellem tölt meg erővel, amit csak közösségben lehet megtalálni. Mert a közösség szellemi ereje adja meg annak az igének a sóját, hogy megértsem, minél többet vagyunk az Úr előtt, annál jobban összekovácsolódik a szellemi egység. Ez az egység tudja kiállni a próbákat. Ha a közösségben egység van, akkor meg lehet érezni, hogy valakinek problémája van, és lehet imádkozni érte. De ha nem vagyok a közösségben szellemben, akkor utólag úgy tudom meg, hogy az egyik testvérem kórházban van vagy súlyos problémái vannak.
„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mát 18,20)
Ha Isten magukban élő és Őt imádom keresztényeket akart volna látni, akkor ezt nem mondja. „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok.” Nem másutt, ott. Elmaradnak azok a közösség szellemi növekedésétől, akik nem jönnek.
Ha a távolmaradásunk indokait összeraknánk, lehet, hogy dolgok hosszabb láncolata jönne ki Isten előtt, mint amire gondolunk. Nagyobb szégyennel állnánk Előtte, az indokaink kevésbé állnának meg, mint gondolnánk. A legtöbb kifogásunk egyszerűen nem áll meg előtte.
Jesua kapta meg minden felett a hatalmat, és ezzel is zárnám:
“És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellem nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát 28,18-20)
Mit kell tennünk? Tanítványokká tenni a népeket, hogy megtartsák az Úr parancsolatait, és akkor velünk Jézus a világ végezetéig. De csak akkor! A mi szeretetünk az Úr felé addig tart, ameddig engedelmeskedünk Neki. Ámen
Imádság
Hálát adok azért, hogy itt vagy közöttünk. Hálás az Igédért, hogy mindig tudsz újat mondani belőle, és mindig meg tudsz igazítani minket. Hálát adok Atyám, hogy nem engedsz minket védelem nélkül a világba, nem engeded, hogy hozzá tartozunk, hanem egyre nagyobb szomjúsággal tudunk vágyni az Igédre, a Veled való járásra. Áldj meg minket egyenként és együtt is ezekkel az igékkel, amiket kaptunk. Formáld, alakítsd a szívünket, metsz le olyan tulajdonságokat, amelyek csak elszívják az erőt, és nem adnak semmit az életünkben, és mások számára sem. Szárítsd le ezeket a sarjakat, és buzdíts minket arra az életformára, ami az Életre visz. Köszönöm Atyám, hogy ezt meg cselekszed. Adon Jesua Messiás nevében. Ámen