Isten a hatalmas rendező
Imádság
Hálát adok Neked Uram, hogy minden egyes Igédben bátorítást adsz azoknak, akik Téged félnek, és Benned hisznek. Áldalak, és magasztallak ezért a csodáért, hogy mindig és mindenkor kitartasz mellettünk, és a Te jóságod, és figyelmességed vesz körül minket, és csodálatos az a Rajtad keresztül kapott áldás, ami megóv minket minden olyan dologtól, ami fájdalmat okozna magunknak vagy környezetünknek. Ne engedd Uram, hogy elcsüggedjünk, és ne engedd, hogy bármilyen okból megkeseredjen szívünk, és elforduljunk a világ felé. Tégy minket alkalmassá minden egyes Igéd meghallására és cselekvésére. Ámen
Igehirdetés
Jézusról, és Jánosról szeretnék ma beszélni nektek, az ő kapcsolatukról, arról, hogy milyen csodálatosan mutatta meg ebben a kapcsolatban a hatalmát az Isten. Isten hatalmas rendező, csodálatos Isten.
Már néhányszor elolvastam Jánosnak és Lukácsnak az evangéliumát, és most mutatott meg Isten ezekben valami olyat, ami elgondolkodtatott, és meglepett.
Tudni kell, hogy a zsidók nagyon komolyan tartják a családi, és a tágabb rokoni kötelékeket. Nagyon szorosan összetart a család. Bárhova is ment Izraelbe a család egy része, mindig utánuk mentek, felkeresték még a messze elköltözött rokonokat is. Kicsit hasonlít ez a romákra, ők is nagyon tudták mindig egymásról ki, merre, hogyan él. Mi történt vele, mikor kell segíteni… Nagyon jól ráéreztek egymás bajaira, örömeire. Fogadták egymásról a híreket, számon tartották egymást. Izrael egy Dunántúl nagyságú terület volt, ahol a távolságok még megengedték az állandó kapcsolattartást.
Tudjuk az evangéliumból, hogy mikor Mária Isten Szelleme által megfogant, elment Erzsébethez, aki a rokona volt. Úgy írja a bibliai lexikon, hogy tán a nagynénje lehetett. Mária és József családfáját ismerjük az evangéliumokból (Mát 1,1–17; Luk 3,23–38), ők mindketten Dávid utódai Júda törzséből. Bemerítő János azonban levita szülőktől származott (Lukács 1,5). Érdekes, hogy a két törzs között valamilyen módon rokonság állt fenn. Mária elment, mert hallotta, hogy idős kora ellenére gyermeke lesz Erzsébetnek. Erzsébet pedig a Szent Szellem által megkapta a találkozásukkor, hogy Mária a Messiással, a Megváltóval van áldott állapotban.
Mindenek előtt a János evangéliumából olvasnék fel:
És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak: és megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam. Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, ahol János keresztel vala. Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szent Szellemmel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia. /Ján 1,24-34/
Mi az, ami „furcsa” ebben az Igesorban? Az, hogy nem ismerte Jézust.
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába; és beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. /Luk 1,39-40/
Látni ebből az Igéből, hogy nem a világ végére kellett mennie Máriának, hogy eljusson Erzsébethez. Tudta, hogy merre kell mennie, hol keresse. Az is látszik, hogy Máriának milyen fontos volt, hogy Erzsébethez menjen, hogy lássa Erzsébet áldott állapotát, amit az angyal kijelentett. Isten Szelleme megindította, a fogantatás után ez volt a legelső útja. Milyen csodálatos, ahogyan Isten összekapcsolta ezt a két, általa megáldott asszonyt.
Mária felment Erzsébethez és ott már a kijelentések tömkelege hangzik el mindkét gyermekről.
De figyeljétek meg, mit mond Isten Zakariásnak mindezek előtt, hiszen Zakariás megkapta az Úrtól, hogy ki lesz az ő fia:
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva. /Luk 1,13-15/
„…betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva” – olvassuk az Igében. Mikor meglátta Máriát Erzsébet, az örömtől a méhében lévő gyermek felujjongott (Luk 1,41) Betelt Erzsébet a Szent Szellemmel és megjelent a gyermekben is Isten Szelleme, hiszen csak általa ismerhette fel Urát, Jézust.
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. /Luk. 1, 16-17/
Jézus és János tehát nem találkozott, csak amikor a Nagy Rendező, az Úr, egymás elé hozta őket.
Gyakorlatilag lehetetlennek tűnik az, amit Isten tett, hogy e két férfi harminc évig nem találkozott egymással. A zsidók legalább háromszor felmentek Jeruzsálembe évente. Általában a nagycsaládok találkoztak, és együtt élték át a tisztulásokat, ünnepeket, és ezekben Isten megújító kegyelmét. Ezen kívül voltak családi ünnepek, események, mint a házasság, temetés, vagy gyerekszületés. Jézus és János mégsem találkoztak, mert Isten nem akarta. Lehet, hogy az a János, aki Mária köszöntésére telt be Szent Szellemmel, még gyerekként is azonnal felismerte volna Jézusban az Isten Fiát? Isten terve pedig nem ez volt.
A János evangéliumához visszatérnék: És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak /Ján 1,24/ Nagyon féltek a zsidók ezektől a jelektől, csodáktól. Akkoriban nagyon kevesen voltak készen a Megváltó eljövetelére. Nem véletlenül küldte el Isten Jánost, hogy elkészítse azt az embertömeget, a lelkeket, amelyek Jézust tudták fogadni. Olyan csodálatos volt a bűnök bocsánatára való bemerítkezés, megtisztulhatott a nép hit által, késszé válthatott Isten Szellemének befogadására. A nép, az Istentől küldött János általi tisztításra lett képessé, arra, hogy amikor Jézus megjelent, akkor nem megkérdőjelezett, hanem befogadott. Az emberek, legalábbis számottevő részük, nem megkövezni akarta Jézust, hanem elfogadni. Sőt a végén már addig elmentek, hogy meg akarták koronázni királlyá. János hatalmas munkát végzett Jézus előtt járva. Olyan lett Izrael, mint egy felekézett, elboronált föld, amibe már lehetett vetni Isten magját.
Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, akit ti nem ismertek /Ján 1,26/ Nem ismerte János sem Jézust és azt se tudta, hogy néz ki. Semmit nem tudott róla, csak azt, amit az Úristen kijelentett neki a pusztában. Ha látja a Szent Szellemet leszállni az Ő vállára, akkor abból tudnia kell, hogy Ő az Isten Fia. De azt nem tudta, hogy a Megváltó az ő rokona.
Ha ebben a tudatban olvassuk Mária és Erzsébet találkozását, milyen gyönyörű ez a két ének, Erzsébeté, és Máriáé. Ezek előrevetítik az egész evangéliumot. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám? /Luk 1,43/- szól Erzsébet. Ott olyan csodálatos dolgok történtek a szellemvilágban. Olyan szépen, csodálatosan elkészítette Isten ezt.
Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! /Ján. 1, 29/ A tizenkettőtől megkérdezte Jézus, kinek tartják őt az emberek. (Máté 16, 13-16) Mondtak sok mindent az emberek Jézusról, hogy próféta, hogy Illés… Péter mondta csupán a tanítványok közül, hogy „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia”. De itt már János jóval korábban tudta azt, hogy kicsoda Jézus. János már itt azt is tudta, hogy ő a saruját sem kötheti meg Jézusnak. Olyan kicsi.
„Ez az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szent Szellemmel.” /Ján 1,30-33/ Ha arra gondolok, hogy János sokkal kisebb /Máté 11,11/, mint valamennyiünk közül bárki is, aki felkerül a mennybe. Akár csak az is, aki egy talentumot kapott. Ilyen kijelentéseket kapott János és vett el Istentől. Mit kaptunk akkor mi? És ha kaptunk, élünk-e vele? Megragadjuk-e, magunkévá tesszük-e? Beiktatjuk-e az életünkbe? Vagy csak olvasunk róla, mint ahogy most én felolvastam.
Milyen csodálatos, hogy itt már kijelentette Jánosnak mindezt a Szent Szellem. Pedig a Szent Szellem csak a feltámadás után áradt szét az egész földön. Valójában egyetlenegy kétsége volt Jánosnak- egész élete során- amikor Jézushoz küldte tanítványait: hogy Ő-e a Messiás? /Máté 11, 2-3/ Akkor már lehúzta a börtön, a körülmények, az elkeseredettség.
„És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia” /Ján 1,34/ – Tudjátok, mit jelentett az ott, ha valaki ezt kimondta. Volt bátorsága kijelenteni a Messiást. A legeslegvadabb helyen; volt bátorsága, és ereje.
Annyi mindent kaptunk, talán nem is tudjuk felfogni. Ha tényleg tudunk vele élni, meg tudjuk ragadni, akkor minden megváltozik az életünkben. És nem fogunk félni, ha cselekednünk kell az Úrért.
Imádság
Kegyelmes Istenünk, mindenható drága Mennyei Atyánk meg se tudjuk köszönni életünkben azt, amit Urunk Jézus Krisztusban kaptunk a megváltás által. Amely hirdeti és kijelenti dicsőségedet, amely betölti a szívünket, és Krisztus Testét, amely által menetelünk van a mennyei királyságba, amit Te az emberek iránti szeretetből létrehoztál a Te dicsőségedre. Megköszönjük Neked, Atyám, hogy isteni tervedben mi is benne vagyunk, hogy Fiad feltámadása által mi is élhetünk a Te akaratod szerint. Hogy a világi mélységekből kiszabadítottál, megmentettél minket, és egyszülött Fiaddal eggyé tettél minket. Kérünk Téged, Urunk Jézus Krisztusért kegyelmezz, és irgalmazz nekünk életünk további részeiben! Erősíts meg minket hitben, hogy szeretetben és alázatban töltsük be azt, amire elrendeltél minket! És a Mennyei Ajándék által szent színed előtt is majd hódolhassunk, és magasztalhassunk Téged, Urunk Jézus Krisztusunk érdemeiért. Ámen
