Kisinyovban
Rabinovicsnál
Venetianer Sándor
Előszó
Venetianer Sándor (1853–1902) német nyelvű írásának megjelenése után 130 évvel adjuk közre magyarul tudósítását Kisinyovból dédunokája, Kövér András, fordításában – bízva abban, hogy ezzel az írás elfoglalja méltó helyét a magyar zsidókereszténység és messiási zsidóság történeti forrásai között.
Két szempontból is különös jelentőséggel bír ez a beszámoló.
Egyrészt Joszef Rabinovics (1837–1899) személye miatt, akit a messiási zsidó mozgalom egyik legjelentősebb korai képviselőjének tart. Általános vélekedés szerint Rabinovics olyan prófétai, apostoli szerepet töltött be a messiási mozgalom létrehozásában, mint Herzl Tivadar a zsidó állam megalakulásában.
Rabinovics az 1881–1882–es oroszországi zsidóüldözéseket követően kezdett komolyabb útkeresésbe népe sorsát illetően, és ekkor fordult Palesztina felé. Még 1882 tavaszán elutazott a Szentföldre, amelyet népe új otthonaként akart feltérképezni.
Több könyvet vitt magával, köztük egy Újszövetséget is, amit még jóval korábban, az 1850-es évek közepén kapott sógorától. Egyik nap megmászta az Olajfák hegyét, leült és a lábánál elterülő Jeruzsálemet nézte. Tűnődött a zsidók sorsán, és eszébe jutott egy újszövetségi ige: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8,36). Ez világosságként járta át a lelkét, és így kiáltott fel: „A Szentföld kulcsa testvérünk, Jézus kezében van.” A Szentföldön tett látogatása teljes fordulatot hozott az életében, de egészen máshogy, mint várta. Felismerte Jesuában Izrael Messiását, és a cionizmustól eltávolodva, a Messiást követve kezdett élni. Rabinovics megtérése a Szent Szellem kizárólagos és szuverén munkája volt.
Visszatérve Kisinyovba, hirdetni kezdte az evangéliumot népe körében. Kisinyov (Kisjenő), a mai Moldova fővárosa, akkoriban a zsidóság egyik jelentős központja volt. A városban körülbelül 40–50 ezer zsidó élt, a század végére a város teljes lakosságának csaknem a fele zsidó volt. Százak hallgatták Rabinovics üzenetét, és egy gyülekezet is formálódott körülötte, ami már nem akart beolvadni a nemzetek egyik egyházába sem, hanem a „körülmetéltek “ gyülekezeteként, a mai fogalmaink szerint messiási zsidó gyülekezetként akart megmaradni. Az identitását megőrizni akaró Rabinovics és közössége törekvéseinek számtalan nehézségét tárja fel Venetianer beszámolójában. Venetianer a „vajúdás éveiben” látogatta meg a közösséget, amely később alakult gyülekezetté az Újszövetség Izraelitái néven.
Rabinovics példája e korszakban még a megtért zsidók körében is nagyon haladó gondolatnak számított. A zsidókeresztények ebben az időszakban a keresztény felekezeteken belül látták a helyüket, és a különböző egyházakból érkezve nagyobb szervezetekbe tömörültek. A második világháborúig a megtért zsidóság döntő többsége így élte meg a hitét, és saját szervezeteiben a zsidókeresztény vagy a héber keresztény nevet használta. A második világháború után jelent meg a messiási zsidóság, amely már nem része a keresztény egyházaknak, hanem a zsidó élet, identitás megőrzésére nagy hangsúlyt fektető gyülekezeteket hozott létre.
Venetianer őszintén és bátran foglal állást azokban a kényes kérdésekben, amelyek tekintetében még ma – 130 év múltán – sincs teljesen egységes látás a Messiás Testében. De az idő, Isten üdvtervének előrehaladása Rabinovicsot és a mellette kiálló Venetianert igazolta.
Venetianer 1887-ben örömét nem palástolva, „felujjongva” írja le élményeit, hiszen Rabinovics gyülekezetében azt láthatta meg Isten kegyelméből, amire szíve mélyén ő is mindig vágyott. Az egy évvel később kiadott második rész már jóval átgondoltabb, letisztultabb. Ebben összefoglalja a messiási zsidó gyülekezettel kapcsolatos látásait is, amelyek valószínűleg már korábban érlelődtek benne. Az utókor csak hálát adhat az Úrnak, hogy Rabinovics szolgálatának apropóján le is írta ezeket. Ez az, ami a beszámolót másodsorban nagyon jelentőssé és értékessé teszi. Rabinovics radikális törekvései ugyanis több híres, magyar zsidókereszténynél visszhangra találtak. Lichtenstein Izsák rabbi Magyarországon ugyanezekben az években hasonló kísérletet tett tápiószelei hitközségében.
Venetianer írása nyomán körvonalazódik egy kép a magyar hívő zsidók támogatásáról. Az írásban említett Schönberger,[1] akivel Venetianer meglátogatja Rabinovicsot, ugyancsak magyar zsidókeresztény. A Magyarországon született, de akkor már Londonban élő Adolf Saphir (1831–1891) pedig az írás első részének rövidített angol kiadásával segítette azt, hogy Rabinovics törekvéseit az egész világon megismerjék.[2]
Az írás közreadásával egy olyan bibliai látást szeretnénk megismertetni a magyar olvasókkal a megtért zsidóság helyéről, amely egyre jobban teret hódít és elfogadottá válik a keresztény világban.
Venetianer Sándor életéről és kortársairól írások olvashatók a http://www.izrael-immanuel.net honlap történelem mappájában.
Végjegyzetek:
[1] Schönberger Károly András / Charles Andrew Schönberger (1841–1924) évtizedeken keresztül több országban szolgált misszionáriusként zsidók felé. Venetianer is az ő bizonyságára tért meg.
[2] Venetianer, A., III. With Rabinowich in Kischineff (translation from the German) In: Saphir, Adolph, Rabinowich and his Mission to Israel. A Statement Drawn up at the Request of the Rabinowich Council in London, London: John F. Shaw & Co., 1888, 10–21. [rövidített, angol verziója a Kisinyov I.-nek]
