„És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján legyen nektek szombati nyugalom, emlékeztető harsonamegszólaltatás (teruá)[1], szent gyülekezés. Semmi nehéz munkát ne végezzetek és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak.” (3Móz 23,23-25)

Az ünnep eredetileg ezekre a Tórában meghagyott rendelésekre épül. Középpontjában a sófár megfújása áll. Ez talán egészen különleges élmény egy mai hívő számára, aki még nem hallotta a sófár éles, hasító hangját, de a történelmi Izraelben a kürtszó része volt a nép életének. A sófárfújás mindennapos volt, nemcsak a kürtzengés napjához kötődött.

A Talmud beszámol arról, hogy a jeruzsálemi Templomban naponta többször felhangzott a kürtszó. „A szentélyben naponta legalább huszonegyszer fújtak a harsonába, de nem többet, mint negyvennyolcszor. Mindennapon ugyanis huszonegyszer harsonáztak a szentélyben: háromszor a kapuk nyitásakor, kilencszer a naponkénti reggeli áldozáskor, kilencszer az esti áldozáskor és a pótáldozatok bemutatásakor még kilenccel többször; szombat előtti napokon még hattal többször: háromszor, hogy a népet a munkától elszólítsák, és háromszor, hogy a szombatot a hétköznaptól teljesen elválasszák.”[2]

Miért rendelt el tehát emellett a Mindenható egy külön ünnepet a kürt megfújására? A sófárfújás, ami az ünnep különlegessége, tulajdonképpen titka is. Emlékeztetőül kell megfújni a sófárt, de sehol sem írja a Tóra, mire kell emlékezni. Más ünnepeknél ez nem kérdés: például peszáhkor az egyiptomi kivonulásra emlékezünk (2Móz 12,12-14). A többi ünnepnél is világosan rendelkezik az Örökkévaló szellemi üzenetükről. De a kürtzengés ünnepének mondanivalója el van rejtve a Tanakhban (az Ószövetségben).

Nyilvánvaló, hogy sosem szólt a sófár ok nélkül. Hangja prófétai, üdvtörténeti vagy személyes üzeneteket hordoz. Az utolsó időkben még egyetemesebb mondanivalója, mint a történelmi Izraelben. Ámos préféta így írt: „Ha megharsan a sófár a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, amit nem az Úr szerezne? Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ám 3,6-7).

Először megvizsgáljuk magát a bibliai ünnepet a történelmi Izraelben. Majd rátérünk az újszövetségi párhuzamokra, ahol feltárulnak az ünnep igazi mélységei, jelentései.  

.

Végjegyzetek:

[1] Az ünnep héber nevére – jom teruá – többféle fonetikus átírás született magyarul: jom truá, jom t’ruá, jom haterua (a kürtzengés napja). A 4Móz 29,1-ben jelenik meg szó szerint így az ünnep neve: „A hetedik hónap első napján tartsatok szent összejövetelt… A kürtzengés napja (jom teruá) ez.“

[2] A Talmud könyvei, Korvin testvérek könyvnyomdája, Budapest, 1921-1923,162-163 o., reprint: IKVA Könyvkiadó, 1989

.

Vissza a jom teruáról szóló tanításokhoz.