A szaggatott rövid hangok, a teruá hangjai kiemelkednek a kürtjelzések közül, mert hozzájuk fűzte a Mindenható a legtöbb üzenetet.[1] A teruát ezüstkürtökkel fújták meg a pusztában. Elsőként azt említi a Tóra, hogy felhangzása a törzsekből álló táboroknak azt jelezze, hogy indulniuk kell.

„És ha riadót [teruát] fújtok, akkor induljanak el a táborok, amelyek keleten táboroznak. És ha másodszor fújtok riadót [teruát], akkor induljanak el a táborok, amelyek délen táboroznak; riadót [teruát] fújjanak elindulásukra.” (4Móz 10,5-6)

Másodjára említi a Tóra, hogy az ellenség szorongatása esetén és háborúban fújják meg ezt a kürtjelzést. A gyors, egymás után ismétlődő, éles, szaggatott hangok a harci riadó hangjai is voltak.

És ha háborúba mentek országotokban az ellenség ellen, aki szorongat benneteket, akkor fújjatok riadót [teruát] az ezüst kürtökkel; és emlékezetbe juttok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt és megszabadultok ellenségeitektől. (4Móz 10,9)

A teruá szót a magyar bibliafordítások a riadás, riadó és a rivalgás, ujjongás kifejezésekkel adják vissza. A riadás, riadó elsősorban a kürtjel háborús használatára és a táborok indulására utalhat. Az utóbbiak, az ujjongás és a rivalgás inkább az örömöt, Isten dicsőséges jelenlétét fejezi ki az alábbi versekhez kapcsolódva:

És örömötök napján, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg az ezüst kürtöket égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül számotokra Istenetek előtt. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. (4Móz 10,10)

Ezért a történelmi Izraelben nem zajlott ünnep a kürtök megfújása nélkül. Az Isten dicsőségét, hatalmát hirdető kürtszó azonban számtalanszor megjelenik máshol is az Írásban. Egy ilyen szakasz például Bálám próféciája, aki Isten dicsőséges jelenlétét látja meg Izraelben: „Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás [teruá] hangzik ő benne.” (4Móz 23,21)

Végjegyzetek:

[1] A Bibliában tekiá és a sevarim kifejezés nem található meg, csak a teruá. A tekiá és a sevarim szavakat a rabbinikus hagyomány tartotta fenn.

Vissza a jom teruáról szóló tanításokhoz.