Mit üzen az ünnep a Messiásban?
„Boldog a nép, amely a rivalgást [teruá] ismeri; mert arcodnak fényében jár, Örökkévaló!” (Zsolt. 89,16)[1]
A zsidó és a keresztény apokaliptikus várakozások számos tekintetben hasonlóak. Ez az utolsó időkkel kapcsolatos kürtzengés magyarázatára is igaz. Ezért az újszövetségi szakaszok áttekintése előtt érdemes elolvasni egy középkori rabbi tanítását. Szaadja gáon (882-942) szerint tíz üzenetet hordoz a kürtzengés[2]: 1) a nép egybegyűjtése, 2) Isten megjelenése, 3) a király koronázása (a Teremtés befejezésének évfordulója; a Világ Királyának megkoronázása; Istent mint Királyt fogadjuk el), 4) a figyelmeztető sófár, 5) az ítélet, 6) bűnbánat (a 10 bűnbánati nap jóm kippurig), 7) Ábrahám története Izsákkal, 8) a kürtfújás, mint a feltámadás jele, 9) a Templom felépítése[3], 10) a félelem. Azok az újszövetségi szakaszok, amelyek feltárják a kürtzengés beteljesedett üzeneteit, párhuzamba állíthatóak e megközelítésekkel.
Az Újszövetség – főként a Jelenések könyve – próféciáiban a kürtök a mennyei szférákban szólalnak meg. Az ószövetségi rendelkezések és előképek segítenek megérteni e mennyei események hátterét. Így adja meg a Biblia egésze a kulcsot az ünnep üdvtörténeti helyének megtalálásához.
-
Jel a nép elindulására – az elragadtatás
|
„És ha riadót [teruát] fújtok, akkor induljanak el a táborok, amelyek keleten táboroznak. És ha másodszor fújtok riadót [teruát], akkor induljanak el a táborok, amelyek délen táboroznak; riadót [teruát] fújjanak elindulásukra.” (4Móz 10,5-6) |
„…amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten kürtje, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és …elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe…” (1Tessz 4,16-17) |
Az ezüstkürtök felhangzása a pusztai vándorlás idején azt jelezte Izrael törzseinek, hogy indulniuk kell, útra kell kelniük. „Ha riadót [teruát] fújtok, akkor induljanak el a táborok…” (4Móz 10,5).
A Jelenések könyvén kívül a kürt megfújása három lényeges helyen fordul elő az Újszövetségben.[4] Ebből kettő egyértelműen az „utolsó elinduláshoz”, az elragadtatáshoz kapcsolódik. A kürtzengés napjának ez az elsődleges és legfontosabb jelentése.
„Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó kürtszóra; mert meg fog szólalni a kürt, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.” (1Kor 15, 51-52)
„Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten kürtje, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Tessz 4,14-17)
Az egyiptomi kivonulás idején kapott kürtjelzés, a teruá az elragadtatáskor nyeri el végső értelmét. Az utolsó kürtszó is indulásra hívja Isten népét. A kürtzengés napjának héber neve – jom teruá – nemcsak azt jelezi, hogy meg kell szólaltatni a kürtöt, hanem azt is, hogy hogyan. Teruát, riadót kell fújni! A nép keljen útra, hogy találkozzon a felhőkön Istenével, Megváltójával.
Az Újszövetségben több mint 300 igehely beszél Jézus újbóli eljöveteléről, tehát ez egyáltalán nem másodlagos üzenet. Az őszi ünnepek is a Messiás visszajöveteléről szólnak; az utolsó kürtzengéskor visszatér a Messiás, hogy a levegőben találkozzon népével. A kegyelmi korszakban a Messiás népének, az egyháznak útja ezzel ér véget. A kürtzengés napja tulajdonképpen a zsidókból és nemzetekből álló egyház számára fogalmazza meg legfontosabb, szabadító üzenetét.
Természetesen a kürtzengés napjának e jelentése nem jelenik meg a rabbinikus irodalomban. Ezt csak az Újszövetségben nyilatkoztatta ki a mennyei Atya Jesua Messiásban.
.
Végjegyzetek:
[1] Ez a vers kürtzengés ünnepén része a zsinagógai szertartásnak is.
[2] Ezeket Szaadja gáon nevében írta le neki tulajdonított magyarázatként Abuderhem David (14. század), szefárd rabbi, és az ugyancsak 14. századi Rabbi Jizchák Avoháv.
[3] A Templom felépítése az Újszövetség szerint is jele az utolsó időknek és Jézus második eljövetelének (pl. Mát 24,15).
[4] Ezen kívül olvasni lehet még a sófárról a Héberekhez írt levélben (12,19) és a Korintusiakhoz írt első levélben (14,7-8).
.
Vissza a jom teruáról szóló tanításokhoz.
