Egykor az ezüst kürtöket megfújva hívták össze a népet és a nép fejedelmeit Izraelben. Messziről meg lehetett hallani a pusztában, ha az Örökkévaló maga elé hívta a népét. Hatalmas kürtök hangzanak fel az utolsó időkben is a nép begyűjtésére, amelyek elhallatszanak a világ négy sarkáig.

A Máté evangéliuma 24. fejezetében találjuk meg Izrael utolsó időkbeli egybegyűjtéséről és bűnbánatáról szóló ígéretek Jesua általi megerősítését. Jesua az ószövetségi próféciákkal tökéletes összhangban szól – mindenekelőtt Ezékiel 36-37, Zakariás 12. fejezetének próféciáival.

A Máté 24,30-ban Izraelnek arról az összetöretéséről és bűnbánatáról beszél, ami az engesztelés napjának üdvtörténeti beteljesülésekor valósul meg: „Akkor aztán láthatóvá lesz az égen az ember Fiának jele. Akkor gyászolni fognak a föld összes törzsei, és meg fogják látni az embernek Fiát, ahogy az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel eljön.”  E vers Zakariás könyvére utal, amely leírja azt a mély nemzeti bűnbánatot, amit Izrael összes törzse, nemzetsége tart majd Jesuát meglátva és felismerve. A kulcsszavak Jézusnál és Zakariásnál is ugyanazok: meglátják a Messiást; gyászolnak, mély fájdalom, sírás tör rájuk; ez a gyász minden törzset és nemzetséget elér. A föld minden törzse alatt Izrael földjének minden törzse értendő: „A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után… És sír a föld: nemzetségek [törzsek] és nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön…A többi nemzetségek mind…” (Zak 12,10.12.14 vö. Jel 1,7).

Jesua prófétikusan leírja visszajövetelét Izraelnek és ezzel kapcsolatban a következő versekben még két eseményt említ meg, amelyekből látszik majd, „hogy közel van ő már a küszöbön”. A kürtszót, ami egybehívja Izraelt az utolsó időkben (Mt 24,31) és a fügefát, az újra létrejövő Izrael államát, amely az utolsó idők jeleként fog ismét feltűnni (Mt 24, 32).

„Akkor hangos kürtszóval szét fogja küldeni angyalait, hogy az ég egyik szélétől a másik széléig a négy szél irányából őhozzá gyűjtsék kiválogatottait. A fügefától tanuljátok el ezt a példázatot. Ha a fügefa ága kizsendül, és levelek hajtanak ki rajta, tudjátok, hogy közel a nyár. Így akkor is, mikor majd mindezeket beteljesülni látjátok, tudni fogjátok, hogy közel van ő már a küszöbön” (Mt 24,31-32)

Az 1880-as évek elejétől hangzott fel a világra szétszóródott Izrael számára az összegyűjtésre hívó kürt hangja, ekkora teszik az első alija[1] hullám idejét. Ettől fogva tértek vissza kisebb-nagyobb csoportokban zsidók azért, hogy újra Izrael otthonává tegyék az ígéret földjét.

1948-ban, közel 1900 év elteltével újra létre jött Izrael állama. A megprófétált fügefa, a zsidó állam eleinte hatalmas megpróbáltatásokon ment keresztül, de az elmúlt hetven évben sokat erősödött, ágakat, leveleket hajtott.

Izrael utolsó időkbeli nagy egybegyűjtésről Ézsaiás könyve is prófétál: „És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai. És lesz ama napon: megfújják a nagy sófárt, és eljőnek, akik elvesztek Assiria földében és akik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.” (Ézs 27,12-13)

Isten ismét a kürt szavára hívja össze Izraelt ugyanúgy, ahogy az ősi időkben. A sófár még mindig szólít a hazatérésre. Majdnem két évezred után a Mindenható újra gyűjti össze népét, hogy előkészítse Fia visszajövetelére és uralkodására (vö. Ez 37).

.

Végjegyzetek:

[1] A zsidóság ebben a kontextusban az Izraelbe való hazatérést, hazatelepülést érti alatta, szó szerint felmenetelt jelent.

.

Vissza a jom teruáról szóló tanításokhoz.