|
„És történt a harmadik napon, midőn felkelt a reggel, voltak mennydörgések és villámlások és nehéz felhő volt a hegyen és a sófár hangja igen erős volt és megdöbbent az egész nép, amely a táborban volt… leszállott arra az Úr tűzben…” (2Móz 19,16.18) |
„És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten sófárt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.” (Zak 9,14) „„…amint felhangzik… Isten kürtje, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és …elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe…”(1Tessz 4,16-17) |
Mózes idejében Isten hatalommal jelent meg a Sínai hegyen: ”a nép látta a mennydörgést és a villanó lángokat, a sófár hangját és a füstölgő hegyet” (2Móz 20,18 vö. Héb 12,18-21). Ez volt az első sófár, amit Izrael népe hallott története során; minden később megszólaló sófárhang erre vezethető vissza.
Az első sófárt sem ember szólaltatta meg a Sínai hegyen; az utolsókat sem emberek fújják, hanem angyalok (pl. Jel. 8,2.7.8.10 stb.). Ha tehát a földön Isten dicsőségére megfújjuk a kosszarv kürtöt, akkor a mennyeiek mását cselekedjük. Pál apostol megerősíti ezt, amikor arról szól, hogy az újholdak – a szombatok és az ünnepek – az eljövendő dolgok árnyékai (Kol 2,16-17).
Ha újra eljön az Úr, megint felhangzik a sófár szava. Zakariás könyve (9,14) szerint megjelenését a sófárszó kíséri; maga az Úr Isten – Adonáj Elohim – fújja majd meg a sófárt.
.
Vissza a jom teruáról szóló tanításokhoz.
