A ros hasana[1] ünnepi liturgiájába a zsidó hagyomány beleszőtte Izsák feláldozását is. Amikor Ábrahám be akarta mutatni fiát áldozatul (1Móz 22), akkor jelent meg az Írás „leghíresebb” kosa, amely a szarvánál fogva akadt fenn a bozótban. Ezért tudta Ábrahám megfogni, és feláldozni fia helyett. Emiatt a zsinagógákban az ünnep második napján felolvassák Izsák történetét. A talmudi bölcsek magyarázatai és imádságok kapcsolják össze a két eseményt, bár a Tanakh (Ószövetség) alapján csak távoli, közvetett párhuzam vonható köztük.

Az Újszövetség azonban megerősíti azt a szellemi párhuzamot, amire a rabbik ráérezhettek. Az Újszövetség adja tudtunkra, hogy Ábrahám hite ekkor egyedülálló módon nyilvánult meg. Azzal a hittel áldozta fel Izsákot, hogy „Isten a halálból is képes feltámasztani…”

Ábrahám minden zsidó atyja, de a hite miatt atyja minden hívőnek is (1Móz 12,1-3 vö. Róm 4,11-12). Ábrahám úgy járt Istennel, hogy hite miatt a Mindenható olyan „tulajdonságokat” plántált bele, amik bennünk is élnek a mai napig. Ábrahám például minden hívőnek példaképe könyörgésben a Sodomáért, és Gomoráért mondott imádsága miatt. Példakép a tizedfizetésben, amelyet Ő tett meg először hitből. Előttünk járt az Istennel való szoros közösségben, mert ő vette először magához az Igazságosság Királya, Melkisédek előtt a kenyeret és a bort (1Móz 14,18), az úrvacsora előképeként.

Hasonlóképpen Ábrahámban volt meg először a feltámadásba vetett hit, amivel Isten minden hívő embert megajándékozott. Ábrahám hitét Izsák feláldozásakor próbálta meg az Örökkévaló: valóban hisz-e Izsák feltámadásában, akinek a születésére olyan sokáig várt? Szellemi értelemben Ábrahám számára meghalt a fia, mert szívében eltökélte, hogy minden belső ellenkezés ellenére feláldozza. Már csak feltámadásában hitt, amikor lesújtani készült. Amikor ez a hit kiállta a próbát, a kos adott kimenekedést, melyet a szarvánál fogva vont az oltárra.

Azoknak, akik elfogadták a Messiást, és Benne haltak meg, a hitük ugyancsak kiállta a próbát, mint Ábrahámé. Ők a kosszarvkürt megfújásakor támadhatnak fel a Megváltóban. Isten hitükre azzal válaszol, hogy feltámasztja őket.

„… mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó kürtszóra; mert meg fog szólalni a kürt, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk“ (1Kor 15,51-52).

.

Végjegyzetek:

[1] A kürtzengés ünnepének értelmezése a második Szentély lerombolása után több tekintetben megváltozott a zsidó hagyományban. Az ünnepe neve ros hasana lett.

.

Vissza a jom teruáról szóló tanításokhoz.