Tudjuk-e, hogy a szívünkben mit jelent a sabbat salom? Szó szerint annyit jelent, hogy békés szombatot. Istentől kapott, békés, áldott szombatot. Csodálatos volt az, ahogy a tegnapi szombatfogadáson körbe ültük az asztalt.

Elgondolkodtam azon, hogy Isten ezt elképzelte ott fent, s idelent valóra váltotta. Tisztában vagyunk-e ennek a mélységével? Ha tisztában lennénk, nem hagynánk ki soha a szombat megünneplését.

Szoktam mondani és nem magamtól találtam ki, hanem Isten mutatta meg, hogy a Messiás azért támadt fel vasárnap, mert először is így volt megprófétálva, másodsorban pedig a szombatot tartotta tiszteletben.

A szombatnak nagyon-nagyon komoly szellemi súlya van, és ezt szeretném átadni nektek. A Hertz Bibliából fogom felolvasni az 1Mózes 2,1-3-at: „Így bevégeztetett az ég és a föld és minden seregük. És a hetedik napon Isten bevégezte művét, melyet alkotott, és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, amelyet alkotott. Ekkor megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, amelyet teremtett és alkotott.”

Azt mondja: bevégeztetett – ami azt jelenti, hogy az Úr befejezte azt a teremtést, amit elkezdett. Ez a hetedik nap. Mi hiányzott még a világunkból a hat nap után? A hetedik nap, mikor a munkát befejezte, bevégezte művét. S a negyedik parancsolatban azt írja az Ige, hogy Isten megpihent. “Úgy is lehet értelmezni, „szüneteltette a munkát”. A negyedik parancsolatban (Ex. XX,11) az van, hogy Isten „megpihent” (vajanach) a hetedik napon.“ (Hertz Biblia komm. a 1Móz 2,2-höz).

Tehát úgy adat Isten a szombatot, hogy megértse mindenki, hogy mit akar vele. S a hármas versszakhoz hozzáfüzöm a magyarázatot, ami szerintem nagyon elgondolkodtató. „A Teremtő áldással szentelte meg a szombatot, amely mindenkire áthárul, aki megőrzi a szombatot. A Talmud szerint az ember szombaton egy „külön második lelket” kap, azaz szellemi állapota gyarapszik a szent nap hatása által (Béca 16a.)” (Hertz Biblia komm. a 1Móz 2,3-hoz).

Ezt kihagyni testvéreim különböző kifogások miatt, hogy ’én nem megyek el, mert…’, ’vagy én nem tartom meg a szombatot, mert nem vagyok zsidó…’ Elgondolkodtató a kommentár, mert a saját megtapasztalásom is az, hogy szellemi állapotom gyarapszik a szent nap alatt.

Ki elég gazdag vagy elég bölcs, hogy megengedhesse azt magának, hogy nem tartja meg a szombatot, hogy elmenjen egy ilyen áldás mellett. Ki mondta azt a Bibliában, hogy nem tartok szombatot? A szombatnak ereje, hatalma, szentsége van, megszentelő tisztasága. A szombat kinyitja azokat „a csatornákat az agyban”, a szellemben, ami a hat nap alatt tökéletesen elhomályosodik és eltompul. Figyeljétek meg, hogy az ember a szombat utáni harmadik, negyedik nap, annyira belesimul a világi dolgokba, hogy ki sem látszik belőlük. Isten azért adta ezt a napot, hogy megpihenjen az ember, helyreálljon és gyarapodjon szellemben és igazságban. Nekem ezért is tetszett ez a nap, mert egy szent nap.

Ezt Isten már akkor szent nappá tette, mikor még nem voltak emberek a Földön. Ezt értette az állatokra és az emberekre is (vö. 2Móz 20,10). Mert Isten minden élőlény Teremtője és Parancsolója. Attól, hogy ezt nem látjuk be vagy sötétségben vagyunk erre nézve, ez még élő dolog.

Megszentelte, elkülönítette a többi naptól. A szombat többet követel, mint a munka abbahagyása, különös jelleggel bír, mint olyan nap, mint amit Istennek és a szellemi életnek szentelünk. Nem hivatkozhatunk másokra: hogy más sem teszi, akkor én sem.

A szombat fogadáskor felolvastuk a tóraszakaszt és benne a parancsolatokat. Ezeknek mind-mind következménye van. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy Isten egy hatalmas gyár tulajdonosa. Egészen a portásig mindenkinek megadja, hogy kinek mi a dolga, mit tartson meg. Ha csak egy kerék nem jól működik, akkor borul az egész. Az Úr Jézus Krisztus megtartotta a szombatot életében, ezzel belesimult Isten rendjébe. Azért nem támadt fel, mert tiszteletben tartotta a szombatot. Hisz együtt lélegezett az Atyával. A vérén keresztül váltott meg minket az Atya a sötétségtől, és nekünk is együtt kellene lélegezni az Úrral.

A következő vers a 2Mózes 16,23. S legyetek figyelmesek, mert ez is nagyon érdekes. Nekem nagyon sokat mondott. „Ő pedig szólt hozzájuk: ez az, amit meghagyott az Örökkévaló; pihenő ünnep, szentséges szombat lesz holnap az Örökkévalónak; amit megsüttök, süssétek, amit megfőztök, főzzétek, ami fölös pedig megmarad, tegyétek el magatoknak megőrzésre reggelig.” Tehát közvetlenül a kivonulás után már elhangzik a parancsolat, hogy szenteljék meg.

Pedig nem értünk még a 20. fejezetig, a tízparancsolat kinyilatkoztatásáig sem.

Érdekesen fogalmaz az Örökkévaló: „szentséges szombat lesz holnap az Örökkévalónak.” A hetedik napot már ismerte a nép. Mint kiemelkedő napot ismerte, amelyik eltér a többi naptól. Az ősatyák gyermekei magukkal hozták Egyiptomba azt a hagyományt, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot. Tovább adták nemzedékről-nemzedékre és a zsidók tudták, hogy Isten  megszentelte a hetedik napot. A Sinai hegyen ezért Izráel gyermekei felszólítást kapnak: „emlékezzél meg a szombat napjáról.” Isten nem újdonságot mondott. Emlékezzél meg. Ásd elő az emlékeid közül, amit neked adtam már a kezdet kezdetén.

Ásd ki, hogy jól legyen dolgod. Ásd ki, hogy áldássá válhass. Tartsd meg, hogy meg tudjalak áldani, s széppé tudjam tenni az életed, és hogy megismerhess engem mélységében. Igenis emlékezzél meg a szombatról, emlékezzél meg, mert ez nem egy elfelejtett dolog, mert ez belül a szívben is valahol ott van, mint pihenő nap. Hogy ebből a világi forgatagból is ki tudjunk jönni, hogy Istennek tudjuk szentelni a napunkat, s hogy fel tudjon frissíteni fizikailag, lelkileg és szellemileg minket – utat tudjon mutatni, mélyítse ismeretünket Igéje által.

Ha az alapokat nem vesszük komolyan, hogy vesszük komolyan a megváltást? A 2Mózes 20,8-ban azt mondja az Ige: „emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteld.” Mivel szentelem meg?

A megszentelés az azt jelenti, hogy magamat félre tolva az Úrra figyelek, s az Úr által szentelődik meg a szombat, alárendelem magam az akaratának. Elkülönítek egy napot Istennek.

„Bölcseink azonban azt, hogy ’emlékezzél meg a szombat napjáról’, úgy magyarázzák, gondolj rá és készülj az eljövetelére (Peszáchim 106a, Béca 15b stb.); gondolj rá napról-napra és beszélj szentségéről és megszentelő hatásáról” (Hertz Biblia komm. a 2Móz 20,8-hoz). Hogy menjünk az Úr elé szombaton?

Egy imádságban hogyan megyünk elé? Megalázva magunkat, hogy méltók legyünk a találkozásra. Mit adok a szombatban Istennek? Odaadom az időmet, a gondolataimat, a szellemem. Odaadom a szombathoz méltó örömöt. Mi ebben az öröm? Öröm az, hogy együtt lehetünk Vele, hogy hallhatjuk az Igéjét.

Készülök rá szívben-lélekben. A zsidó nők már csütörtökön készültek a péntek esti étkezésre a méltó szombat fogadás miatt. Nem összedobnak egy kaját, és kész. Ilyenkor nemcsak magunk miatt készítünk ételt, hanem Miatta is. Hálával teszünk minden jót az asztalra, nem azért, mert máskor nem tudnánk így enni, hanem mert ezzel is meg akarjuk köszönni az Úrnak áldását.

A szombat szerintem az Ige koronája, ha valaki megértette a szombatot, hiszem, hogy többet fog kapni szellemben az Úr Igéjéből. Nemcsak átfutunk rajta, hanem meg is értjük az üzenetét. Minden szombaton egyre többet akar magából adni, mintha be akarna mutatkozni, feltárni Önmagát. Hálás, örvendező szívvel kell készülni a szombatra. Uram, mit akarsz ma mutatni?

Nézzük meg azokat az embereket, akik futnak a pénz után és elfelejtik azt, hogy ma milyen nap van. Mire elérik a 40 éves kort, odaadhatják az orvosoknak a spórolt pénzüket. A szombat olyan nap, amit a nyugalmon kívül magasabb rendű szent célok szolgálatába kell állítani.