A kegyelem és a teremtés öröme

Remélem, Isten Szelleme most segít számunkra, hogy mélységében meglássuk eleve elrendelt tervének megvalósulását. Ismerjük fel ebben, hogy az Örökkévalónak milyen hatalmas terve van velünk.

Nemrég a közösségben egyik testvér a kegyelemről tartott tanítást és a testvérek hozzászólásai után kirajzolódott előttem, hogy általában annyival már megelégszünk, hogy Jézus eljött értünk és megváltott minket. De az igazság az, hogy az Úrnak nem csupán ennyi a terve velünk.  

A kegyelem ennél sokkal több. Felülről érkezett és a kezdetek kezdetén megnyilvánult. Már maga a teremtés kegyelemből történt. Azon keresztül, Akiben az Atya elhozta a kegyelmet. Hisz „a kegyelem és az igazság a Krisztus Jézuson át támadt” (Ján 1,17), de megnyilvánult már a kegyelmet elhozó Fiú a teremtésben is.

Isten elrejtve szól erről a kegyelemről az ószövetségi Igékben, majd kibontja a János evangéliumában és többi evangéliumban is. Szeretném nektek felolvasni ezeket az Igéket.

Nézzük meg a Példabeszédek 8,22-31-et: „22 Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. 23 Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. 24 Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. 25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem;

26 amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. 27 Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. 28 Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, 29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, 30 én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. 31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.”

Szeretném kiemelni a 22. verstől a 25-ig tartó szakaszt és összevetni a János 1,1-2-vel: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt.” Látjuk, ez a két szakasz tökéletesen összeillik.

Itt az Atya jó előre kijelentette, hogy Neki nem elég az, amit az Ószövetségben leírt. Rejtett dolgokat mond ki, amik csak később az Újszövetségben lettek világossá – csak azoknak, akik a megváltás kegyelmében és irgalmában részesültek.

A 27-31 verseket vessük össze a János 1,3-mal: „Minden Általa lett és nélküle semmi sem lett, ami lett.”  

Látszik, hogy az Úrnak Jesuában olyan precíz terve van a világmindenséggel, a Földdel és velünk, ami összhangban és egyensúlyban van. Amikor kiragadunk valamit abból, amit kijelent és fel akar ismertetni és fel is ismerjük, egyetértünk vele, de mégis megyünk tovább a saját utunkra, akkor ezt az egyensúlyt felborítjuk a saját életünkben. Ez az egyensúly nagyon érzékeny dolog, nagyon ügyelnünk kellene rá.  

A Kolossé 2,9-vel szeretném folytatni: „Mert testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti.” Mikor Isten a Példabeszédek könyvében kijelentette ezt, akkor előre feltárt valamit, amit nem mindenki érthetett meg.

Máig sem vált népszerűvé az elmélyült igemagyarázat, mert az ember fél az Ige súlyától és világosságától is. Hisz ha a világosságban megtaláljuk azt az igazságot, amit Isten személy szerint szeretne adni nekünk, és ha Rajta kívül senki sem erősít meg az adott igeértelmezésben, akkor előjöhet a test, ami kétségbe vonja azt, amit az Úr adott. Ez nagy veszély, kísértés.   

Felhozta bennem az Úr Jézus, hogy nagyon sokat adott nekünk. Személy szerint mindenkinek annyit ad kegyelemből, amennyire vágyik. Amikor kapunk Tőle valamit, akkor azt egészében szét kellene árasztanunk, nem csak egyes részeket. Egy példát szeretnék felhozni ezzel kapcsolatban: az iskolát.

Az iskolában is osztályról-osztályra járunk, nem úgy, hogy az első osztály után rögtön jön az ötödik. Eszerint kellene nekünk is átadni magunkat. Mert ha házat építünk, nem alap nélkül építünk, és ha van is alap, akkor nem úgy épül tovább a ház, hogy a téglákból sorok maradnak ki.

Ez olyan, mint egy iskola, az örök élet iskolája. Ahova nem úgy kell tartozni, hogy egyszer kedvem van hozzá, egyszer pedig nincs. Ha itt nincs olyan akadály, amit mi magunk szoktunk felállítani, akkor van vágyódás színe elé járulni, s ezt már nem egyszer bebizonyította. Ebből fakad élet, nem a test kívánságaiból.

Ezt látjuk személyes életünkben, de az üdvtörténetben is. A bűnbeesés után Isten a már teremtésben megmutatott kegyelméből építkezik. Így építette fel, szervezte meg Izraelt, mederbe terelte az életét parancsolatokkal. Majd elkezdte építeni a Messiás Testét és építi a mai napig is. Kegyelmének ezzel nem lesz vége, hanem folytatódik a következő korokon át.

Ezt a hatalmas kegyelmet fogadjuk be és ebből éljünk, ennek megfelelően formálodjunk az Úr dicsőségére.

Imádság

Mennyei Atyám köszönjük Neked a kegyelmet. Köszönjük, hogy felülről jött és kezdettől fogva azon munkálkodott, hogy nekünk életünk legyen. Köszönjük, hogy a kegyelem egyre jobban kiárad, és hogy az emberiség nemjei nem tántorítanak el attól, hogy kegyelmes légy. Ámen