A világosság fiai

Imádság

Hálával jövök eléd, Uram, és köszönöm azt, hogy olyan dolgokat társz fel Igédből, ami eddig homályban volt. Arra kérlek, hogy kegyelmedből mindannyian valóban értsük meg, hogy mit akarsz számunkra ezekkel az igékkel adni, üzenni. A Te dicsőségedre kérlek mennyei Atyám. Adon Jesua Messiás nevében. Ámen

.

.

Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül táborozzanak, nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától távolabbra, körös-körül táborozzanak. Elöl, kelet felől legyen Júda táborának a hadijelvénye a csapatok között. Júda fiainak a fejedelme Nahsón, Ammínádáb fia. (4Móz 2,2-3)

A találkozás sátrában jelent meg az Úr dicsősége. Ennél nagyobbat talán csak akkor kapott Izrael, amikor Jeruzsálemben a Templomba beköltözött az Úr. Hálával kell az Úr elé járulunk azért, hogy a sátorban már ott volt a békesség és az ítélet Istene. Köszönjük, hogy ebben a sátorban ott volt a sekinája, dicsősége és Szelleme. A Mindenható a Tórában azt is meghatározta, hogy a törzsek hogyan helyezkedjen el a sátor körül.

Így járjanak pedig tábort: Keletre, naptámadat felől Júda táborának zászlója az ő seregeivel… (4Móz 2,2-3 – Károli)

Júda volt a világosság, Júda kelet felé ment, a napkelet felé. Júdából származik a Messiás és már itt kifejezésre jut egy szellemi igazság: Júda indult a világosság felé, neki kellett megindulni először. Bizonyos értelemben ő tört utat, testvéreinek, a többi törzsnek ő adott irányt. Ő lépett legelőször arra, amerre a tűzoszlop vagy a felhőoszlop megindult. A táborjárás rendjében már benne rejlenek Isten eltervezett dolgai, szellemi üzenetei. Júda és leszármazottjai kezdettől fogva elöl mennek és belőlük származik egy olyan világosság, amit Isten elrendelt, hogy az egész Izrael előtt járjon.

Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Nahsón, Ammínádáb fia vezette. (4Móz 10,14)

Sokszor átfutunk azokon az elrejtett üzeneteken, amik Isten mélységeit, tervének gyökereit mutatnák meg. Júda ebben az előljárásában vitte Isten világosságát. Hordozta az Isten iránti engedelmességet. Ez egy csodálatos kép arról, hogy Jesuát már eleve elrendelte Isten. Ez az isteni rendelés Júda más leszármazóiban is munkálkodik, például Dávid életében.

Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah, Pérec fia Hecrón, Hecrón fia pedig Rám. (Mt 1,3)

Júdából fakad az a vérvonal, ami elvezet minket egészen Jézusig. Jézus pedig a következőket mondja magáról: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Ján 8,12).

A nemzetségtáblázatokban látható, hogy hány nemzedék kellett ahhoz, hogy elérjünk Jézushoz. Hány nemzedék kellett ahhoz, hogy végül Ő kimondhassa: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben.” A sötétség a világ. A világ földi fényekkel akarja elvakítani az embert, szépíteni magát, és csak azon dolgozik, hogy a lelkünket megrontsa. Mekkora ajándék az, milyen hatalmas dolog, hogy van, Aki a mennyei világossággal ki tud vezetni minket a világból, és utat tud mutatni. Milyen csoda az, hogy bennem van a Szent Szellem világossága a Júda törzséből származó Jézus által. Tisztában vagyunk-e azzal, hogy nekünk nem párhuzamosan kell futunk a világ mellett? Mi el vagyunk különítve Isten számára. Jézus ezért hatalmas árat fizetett.

Már Izrael egy hatalmas elhívást kapott az Úrtól: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek.” (2Móz 19,5-6)

Nagyon kevesen értették meg akkor ezt az áldást, nagyon kevesen tudták befogadni, mert a hústest felemésztette a szellemi életet. De nagyon hasonló a helyzet a keresztényeknél is. Péter levelében van megírva, hogy királyi papság vagyunk (1Pt 2,9). Izrael ezt az elhívást nem tudta betölteni, mert annyira a test vezérelte és a körülötte lévő világhoz akart tartozni. Nem akart kilógni semmiben, nem vette figyelembe Isten kegyelmét és irgalmát. A Mindenható csapásokon keresztül akarta őket helyrehozni, visszatéríteni. Isten szerette volna őket még többel megbízni; szerette volna, ha arra figyelnek, akit elsőként indított közülük, ahogy ezt a táborjárás rendjében láttuk. Az Úr végül elküldte a világ világosságát hozzájuk. Mit mond itt Jesua a zsidóknak?

Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket. (Mt 4,19)

Embereket, lelkeket hozzá vezetni, hogy megmaradjanak az örök életre. Az elhívás az, hogy segítségül legyünk azoknak, akik nem ismerik Isten kegyelmét, szeretetét, világosságát. Isten itt újból felajánl egy szolgálatot a zsidóságnak, újból megkéri őket. A tizenkettő betöltötte az elhívást és többet csinált, mint az egész Izrael népe. Jutalmul pedig azt kapták, amit a Mesterük: a vértanúságot. De rengeteg ember életét megmentették a példamutató életükkel, a Szent Szellem általi csodákkal, beszédekkel, a Szellem erejének felmutatásával. Csak akkor van az emberben a Szent Szellem ereje, ha tiszta életet él. Mert tiszta élet nélkül nincs erő. Mert Istennek nincsen köze a kétarcúsághoz, a kétszínűséghez. Az apostolok és Izrael maradéka betöltötte azt az elhívást, amit az Úr eredetileg a zsidó népnek szánt. Bizonyos értelemben ez is egy előljárás volt a táborjárás rendje szerint. Isten kinyitott számukra minden ajtót, mert szívből csinálták. Jézus világosan a tudtukra adta, hogyha Őt követik, akkor nem lesz különb a sorsuk, mint neki. Ez volt az ára annak, hogy Isten szeretete szét áradjon az egész földön.

Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! (Jn 12,36)

Mi nemcsak bemerítkeztünk, hogy aztán lassanként visszaforduljunk a korábbi életünk felé, hanem Isten azt kéri, hogy a világosság fiai legyünk. Minket megszült a Szellem által és arra kér minket, hogy higgyünk a világosságban. Higgyünk benne, kapaszkodjunk belé és vegyük észre, hogy mindent odaadott számunkra, csak maradjunk világosságban.

Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. (1Tessz 5,5)

Arra kérem az Urat, hogy munkálkodjon a szívetekben ez a csoda, amit az Úr adott. Munkálkodjon azért, hogy lássátok, mire vagytok elrendelve, hogy kik vagytok, milyen világosságot kaptatok. Ti vagytok a világosság fiai, Isten gyermekei, királyi sarjak. Ha a kapott világosságban meg tudjuk érteni a Bibliát és Isten akaratát, akkor éljünk ezzel. Adjon Isten nagyon sok erőt, hogy a világosság fiai legyünk.