Ezékiel 36-37

Izrael helyreállítása I.

(Ez 36,1-15) 

 

 

 

Bevezetés

Mielőtt rátérnénk az Izrael helyreállításáról szóló 36-37 fejezetre, néhány megjegyzés hangozzék el Ezékiel könyvének felépítéséről. A próféta az elhívása után (1-3 fejezet) számtalan negatív üzenetet ad át népének: az elkövetett bűnök az „egekig érnek”, Isten határozott az értük járó ítéletről. A próféciákban központi helyet kap Jeruzsálem, aminek a bűneit és pusztulását sokféleképpen adja tudtára Ezékiel a népnek. A borúlátó, sötét jövendölések kezdetben egymást követik és eleinte szinte semmilyen remény nem mutatkozik. Ezékiel szavai sötét fellegekként fedik be az égboltot. Ahogy azonban haladunk előre a könyvben, néhol áttör egy-egy reménysugár (Ez 6,8-10; 11,13-21; 14,22-23; 16,59-63). Ezek kijelentések a könyvben előrehaladva szaporodnak és egyre jobban rámutatnak arra, hogy a pusztulás mégsem végleges, van még jövője a népnek.  

A csapások leírása és az ítélet hangneme azonban domináns marad egészen a 33. fejezetig. Ebben fejezetben kap hírt a Babilonban lévő Ezékiel Jeruzsálem pusztulásáról (33,21-22). Jeruzsálem elesett, az ítéletet hirdető próféciák beteljesedtek. Ez jelenti a fordulópontot Ezékiel könyvében.   

Ezután a próféta hangneme teljesen megváltozik. A 34. fejezettől a jövőt leíró képek egy csodálatos újraéledésről kezdenek beszélni és Isten még nagyobb dicsőségéről népe között. A könyv csúcspontja bizonyos értelemben a 36-37 fejezet, ahol „gátszakadás” történik. A helyreállítás leírása itt már több, mint vigasztaló. Sokkal dicsőségesebb képet vetít elénk e két fejezet annál, mint amiben valaha része volt a választott népnek.  A következő fejezetekben még olvasunk ítéletről, de a könyv második részében már a negatív üzenetek messzemenően kisebbségben vannak. Végül a 40. fejezettől újra teljesen Jeruzsálem és a Szentély kerül a középpontba. Ezeken a prófétai beszámolókon már átragyog Isten hatalma, dicsősége és eddig még nem látott földi uralmának képe. A negatív üzenetek átfordulása a dicsőséges jövő leírásába más prófétai könyveknél is jellemző, Ezékiel könyvének felépítésben ez így jelenik meg. Abban a két fejezetben, amiről beszélni fogunk, történik meg az említett „gátszakadás”.  

 

A legnagyobb jel az utolsó időkben

Az Ezékiel könyvének 36-37 fejezete Izrael helyreállításáról szól, ami talán az utolsó idők legnagyobb jele. Legnagyobb jelnek tekinthető, mert sok olyan jel, amiről a Biblia ír az utolsó időkre nézve, kezdetektől fogva jelen volt a történelemben. Ezek a jelek az utolsó napokban „csak” felerősödnek és különösen gyorsan követik egymást. Például a korábbi évszázadokban, évezredekben is volt jégeső, ahogy erről az Egyiptomot érő tíz csapásnál olvasunk (2Móz 9,18-19). De a Jelenések könyve az utolsó időkre hatalmas méretű jegek hullását jövendöli meg (Jel 16,21). Ugyanez igaz a gazdasági válságokra vagy járványokra, betegségekre, amelyek mindig is voltak, de Isten az utolsó időkben ezekkel is erőteljesebben figyelmeztet. Elég csak a koronavírus bénító hatására gondolni az egész világon. Ezek a csapások és a jelek, amelyeket Jézus szülési fájdalmaknak is nevez, összesűrűsödnek az utolsó időkben (Mt 24,8; Mk 13,8). Ahogy egy szülés előtt álló asszonynál a fájdalmak egyre erősödnek, szaporodnak egészen addig, amíg a gyermek meg nem születik.

Azonban Izrael helyreállítása nem ilyen természetű jel, mert Izrael az első század után megszűnt országként létezni. Izrael földje és Jeruzsálem Kr.u. 70-től már nem volt a zsidó nép kezén, az ország és a Szentély nagy dicsősége, amiről a Bibliában olvasunk, teljesen elveszett. Jézus halála után körülbelül 40 évvel lerombolták a Templomot és a zsidó nép szétszóródott a világban és nagyon hosszú időszakra száműzetésbe kényszerült. Csak a 19. század végén kezdett lassan az ígéret földjén a zsidó nép számaránya újra növekedni. Majd 1948-ban kiáltották a független Izrael államot. A helyreállított ország tehát egy olyan jel, ami a korábbi századokban nem létezett, csak az utolsó időkben jelent meg újra. Ilyen értelemben tekinthető Izrael az utolsó idők legegyedibb és legnagyobb jelének.  

 

A föld helyreállítása: az első lépés (Ez 36,1-15)

 

„Izrael hegyei, halljátok meg az Úr beszédét…”

A kereszténységen belül vannak olyan felfogások, amik vitatják ezt a helyreállítást és ezért nem foglalkoznak vele, nem tanítanak róla. Ez azért különös, mert e két fejezet próféciái már sok tekintetben beteljesedtek. Nézzük meg a 36. fejezet első felét:

Te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az ÚR beszédét! Így szól az én Uram, az ÚR, mivel az ellenség azt mondja rólatok: „Hahaha!” és: „Az ősi magaslatokat mi örököltük!” Ezért prófétálj, és mondd: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Mivel mindenfelől pusztítanak benneteket, és azt kívánják, hogy a pogányok maradékának birtokává legyetek, s mivel a rágalmazó népek ajkára és nyelvére kerültetek, azért, Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az ÚRnak beszédét! Így szól az én Uram, az ÚR a hegyeknek és halmoknak, a patakmedreknek és völgyeknek, az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, amelyek a körülöttük élő pogányok maradékának zsákmányává és csúfságává lettek. Ezért azt mondja az én Uram, az ÚR: Bizony, féltő szeretetem tüzében beszélek a pogányok maradékai és egész Edóm ellen, akik maguknak szerezték meg birtokul országomat egész szívük örömével és lelkük megvetésével, hogy azt néptelenné és zsákmánnyá tegyék. Ezért prófétálj Izráel földjéről, és mondd a hegyeknek és halmoknak, a patakmedreknek és a völgyeknek: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, féltő szeretetemben és haragomban beszélek, mert a népek gyalázkodását viseltétek. Ezért azt mondja az én Uram, az ÚR: Esküre emelem a kezemet! Bizony a népeknek, amelyek körülöttetek vannak, viselniük kell majd gyalázatukat. Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak nőnek, és gyümölcsöt hoztok népemnek, Izráelnek, mert közel vannak ahhoz, hogy hazatérjenek. Mert én íme, hozzátok hajolok, és felétek fordulok, és megművelnek és bevetnek titeket. Megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, és lakni fogják a városokat, és újjáépítik a romokat. Megsokasítom rajtatok az embereket és az állatokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, s úgy lakjanak rajtatok, mint a régi időkben. Több jót kaptok tőlem, mint annak előtte, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Azt is megteszem, hogy emberek járjanak rajtatok: népem, Izráel. Birtokba vesznek, és örökségükké leszel, s nem lesztek többé gyermektelenné. Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel azt mondják nektek: „Emberevő vagy, és gyermektelenné teszed népedet”, ezért nem eszel többé embert, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, azt mondja az én Uram, az ÚR. Többé nem kell, hogy halld a népek gyalázkodását, s a népek szidalmazását sem kell viselned többé. Nem pusztítod ki többé a rajtad élő népeket – ezt mondja az én Uram, az ÚR. (Ez 36,1-15)

Ennek a szakasznak az egyik érdekessége az, hogy Isten a földhöz beszél. Ahhoz a földhöz, azokhoz a hegyekhez, halmokhoz, völgyekhez, amik Izraelben vannak.

„Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét…” (1. vers)

„Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak...” (4. vers)

„Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek” (6. vers)

A föld a címzett, aminek azt mondja az Úr, hogy helyreállítja. Ez lesz az ország és a nép teljes helyreállításában az első lépés.

E szakasz értelmezéséhez térképezzük fel röviden az aktuális történelmi helyzetet. Ezékiel prófétát Babilon földjére vitte a hódító sereg, a próféta ott élt és a próféciákat Babilon földjén kapta. Isten Szelleme azonban időnként megragadja és Izraelbe viszi (Ez 8,1-4). Ezékiel tehát Szellemben beszél ezekhez a földekhez, prófétál nekik. Lehet, hogy Isten Szelleme el is vitte ekkor Izraelbe a megszólított hegyekre és a halmokra, mert például az Ezékiel 37,1-2 szerint száraz csontokkal teli völgybe a próféta szellemben ott volt. Mindenesetre valóságos hegyekről, halmokról és völgyekről van szó. Azt mondja nekik a próféta, hogy el fog jönni a megújulásotok.

Talán imádkoztatok már azokért a városokért, falvakért, ahol éltek vagy ahova az Úr szolgálni küldött benneteket. A mi városunk völgyben fekszik és fel szoktunk menni a hegyoldalon egy helyre, ahonnan rá lehet látni az egész városra. Így szoktunk időnként könyörögni a városunkért, az itt lévő gyülekezetekért, az emberek megtéréséért. Ezékiel prófétálását is így tudom elképzelni. Szellemében vagy  fizikailag is láthatta maga előtt a hegyeket és a halmokat és prófétált nekik.

Mindez körülbelül 2600 évvel ezelőtt történt. Ezékiel üzenete a föld számára az, hogy el fog érkezni számodra a termékenység ideje. Ezzel feloldja, felülírja a korábban mondott próféciáját, aminek saját korában kellett beteljesednie. Ez még a 6. fejezetben hangzik el:

Az ÚR szava így szólt hozzám: Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenük! Ezt mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az én Uram, az ÚR beszédét! Ezt mondja az én Uram, az ÚR a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Íme, fegyvert hozok rátok, és elveszítem magaslataitokat. (Ez 6,1-3)

Ekkor lesz nyilvánvalóvá, hogy a föld elpusztítása, az országon lévő csapás, nyomorúság nem végleges.

Másrészt ez a prófétálás bizonyos mértékben hasonlít ahhoz, amit a teremtésnél látunk. A teremtés egyes napjain Isten szól, és amit mond, az meglesz. Ezékiel pedig kimondja e szavakat és 2500-2600 évvel később ez az Isten akaratából mondott szó megelevenedik. Hatalmas ereje van Isten szavának, amit Ő kimond vagy kimondat a próféta által, az meglesz. Ezékiel néhány évtized múlva meghalt, de a kimondott szó a 19. század végétől elkezd valósággá válni. Talán azért is mondja Isten, hogy a hegyekhez szóljon, mert a 2600 év annyira hosszú idő, hogy semmi más nem maradt meg, mint a hegyek, a halmok és a völgyek. Minden állat, növény elpusztult ennyi idő alatt. Arról, hogy ezek a szavak elhangzottak, csak a hegyek és a halmok tudnak tanúskodni. A föld hallotta és bevárta ezt az időt. Isten a helyreállítás munkáját a megszólított földdel kezdi el.

 

Izrael földje pusztaság lesz

A 46. zsoltár Isten hatalmáról tesz tanúbizonyságot. Van benne egy érdekes vers, ami arról szól, hogy egy földterület pusztává tétele eszköz lehet Isten munkájában:

„Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki pusztaságokat szerez a földön” (Zsolt 46,9).

A pusztaságokat Isten szerzi. Az is Isten munkája, ha pusztaságokat teremt. Ez igaz az életünkben lévő szellemi pusztaságokra is, amin időnként át kell mennünk. Nemcsak az áldások vannak Istentől, hanem a pusztaságok is és jó, ha az ember elfogadja őket Isten kezéből.

Izrael népe sem került soha véletlenül a pusztaságba. Ahogy az áldások az Úr tudatos válaszai lehetnek az engedelmességre, a pusztaság is Isten eszköze és válasza. Most tekintsünk el a történelmi áttekintéstől, mert ebbe később megyünk bele. A lényeg az, hogy évszázadokkal a babiloni fogság után Jesua ismét a pusztaságról beszél: „puszta lesz a házatok” (Mt 23,38). Ezt Jeruzsálemnek megmondja, de lényegében az egész Izraelnek szól. Ezzel a zsidóság ugyanabba a helyzetbe kerül, mint a babiloni fogság idején. Krisztus után 70-ben lerombolják a Templomot és a zsidóság száműzetésbe megy, szétszóródik a népek között és egészen a 19. század végéig az ígéret földjén nem is él jelentős számú zsidó.  

Isten tehát újra pusztaságba vitte a népét (vö. Ez 20,35-36) és egyúttal pusztaságot szerzett az ígéret földjén. A Templom lerombolása után az ország a rómaiak kezébe került, majd az évszázadok folyamán más-más nép uralma alá. Az ígéret földje elnéptelenedett, kopár lett és pusztasággá vált. A török fennhatóság alatt a kormányzat hozott egy olyan rendeletet, hogy a fák után adót kell fizetni. Emiatt az ott élő népek úgy döntöttek, nem fizetnek, inkább kivágják a fákat. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ország teljesen sivár vidék lett. Mark Twain 1860-as években a Szentföldre utazott. Útinaplójában ezt írja: „Maga az olajfa és a kaktusz, a terméketlen talaj hűséges barátai, már majdnem kipusztultak erről a földről. Nincs olyan táj, amely fárasztóbb lenne a szemnek, mint a Jeruzsálem közelében levő…” Isten hagyta, hogy teljesen tönkre tegyék ezt a földet. Ezt a kiaszott földet tette termékennyé hazatérő népe számára, hogy dicsőségét még jobban megmutassa.

De mielőtt a helyreállításról beszélnénk, térjünk ki arra, hogy miért nevezi Ezékiel emberevő földnek az országot?

Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel azt mondják nektek:

„Emberevő vagy, és gyermektelenné teszed népedet, ezért nem eszel többé embert, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, azt mondja az én Uram, az ÚR” (Ez 36,13-14).

Ezékiel itt is a földet szólítja meg. De mit jelent az, hogy emberevő a föld? Valószínűleg azt, hogy annyira sivár lett, annyira nem adott gyümölcsöket, termést, annyira nem tudott eltartani családokat, hogy az Izrael száműzetése után rajta lakó népek csak vegetálni tudtak rajta. Csak a 19. század végén hazatérő zsidók kezdték és tudták ezt a földet újra virágzóvá tenni. Azelőtt a föld Isten akaratából évszázadokon keresztül terméketlen volt.

Nézzük meg még ezzel kapcsolatban Mózes negyedik könyvét, ahol az ország felderítésére kiküldött kémek is hasonlót mondanak e földről: „És a kikémlelt földnek rossz hírét vitték Izráel fiaihoz. Azt mondták: Az a föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakóit” (4Móz 13,33).

Ezt azok a kémek mondták, akik hitetlenségben szemlélték az ígéret földjét; nem hittek abban, hogy Izrael meg tudja hódítani. Ők is azt mondják, hogy ez „olyan föld, amely megemészti lakóit”. Ha hitetlenül nézik és hit nélkül élnek rajta, akkor ez a föld valóban ilyen.  

Izrael földjén ugyanis olyan népnek kell élni, amely istenfélő, és amely ismeri Istent. Ez olyan föld, amit Isten Izraelnek adott és ezért ennek a népnek kell istenfélelemben ott élni rajta, más hitetlen nép nem boldogul ezen a földön.

A Királyok második könyve leírja, hogy hogyan telepítettek be Izraelbe, az északi királyságba más népeket az asszír hódítás után. De ezek a népek sem tudtak megmaradni ezen a földön. Ennél a betelepítési kísérletnél is a kudarcról olvashatunk.  

Asszíria királya azután másokat hozott Bábelből, Kútából, Avvából, Hamátból, Szefarvajimból, és letelepítette őket Samária városaiba, Izráel fiai helyébe. Azok birtokba vették Samáriát, és letelepedtek városaiban. Kezdetben, miután odaköltöztek, nem félték az Urat, ezért az Úr oroszlánokat küldött rájuk, és azok öldösték őket. Ekkor azt mondták Asszíria királyának: Azok a népek, amelyeket elhurcoltál, és Samária városaiba telepítettél, nem tudják, hogyan kell tisztelni az ország Istenét, ezért oroszlánokat küldött rájuk, és azok most öldösik őket, mivel nem tudják, hogyan kell tisztelni az ország Istenét. (2Kir 17,24-26)

A bibliai időkben sem tudott megélni, gazdagodni, gyarapodni egy nép sem ezen a földön. A Királyok második könyve írja, hogy a leviták végül többé-kevésbé megtanították Istent tisztelni az ott élő népeket és ebből egy keverék vallás jött létre. Így tudtak megmaradni az ott élő népek Izrael földjén.

Az ígéret földje ilyen emberevő, meddő föld volt a Templom lerombolásától fogva egészen a 19. század végéig. Jézus egy versben foglalja össze ezt az időszakot és megjövendöli a végét.

Kardélre hányják és fogságba viszik őket minden pogány nép közé, és Jeruzsálemet a pogányok megtapodják, amíg be nem telik a pogányok ideje. (Lk 21,24)

Ez az egy vers a Kr. u. 70-től kezdődő időszakot írja le 1967-ig, amikor Jeruzsálem újra Izrael fennhatósága alá kerül. Elsősorban Jeruzsálemről szól, de úgy gondolom a történelmi tények és más próféciák fényében igaz Izrael egész földjére is. Ez értelmezhető úgy is, hogy betelik az az idő, amikor ennek a földnek más népeket kell hordani a hátán, amelyek csak tapossák. Talán a tapossák, tapodják kifejezésben is van valami, ami az ottani élet terméketlenségére utal. Nem művelik, felvirágoztatják, nem termővé teszik, hanem tapossák.

 

Az ország helyreállítása

Térjünk rá arra, hogy hogyan valósultak meg a helyreállításról szóló próféciák. A 36. fejezetből felolvasott leírásból három dolgot emeljünk ki:

• a gyümölcsöt hoz a föld – „Izráel hegyei… gyümölcsöt hoztok népemnek…”
• újra sokan laknak az országban – „Megsokasítom rajtatok az embereket”
• a romok megépítése, a városok benépesítése – „lakni fogják a városokat, és újjáépítik a romokat”

 

Gyümölcsöt hoz a föld

A 19. század végétől kezdett el ez valósággá válni. Az első alija hullám 1882-1903 között zajlott le. (Az alija szó itt a bevándorlást, visszatérést jelenti Izrael földjére.) E bő húsz év alatt 25-35 ezer zsidó tért vissza. Körülbelül ennyi volt a zsidók száma akkoriban Izrael földjén, mert évszázadokig kevesebb, mint 25 ezer fős zsidó közösség élt a Szentföldön. Azaz a zsidók lélekszáma az első alija hullámmal megkétszereződött.

Ezt az első hullámot hívják mezőgazdasági alijának is. Ekkor törték fel a földeket, kezdték művelés alá vonni, mocsarakat csapoltak le és településeket hoztak létre. Mindezt nagyon kezdetleges eszközökkel, módszerekkel tették meg; az első telepesek valódi úttörők voltak.

Egy magyar messiáshívő testvér, Móse Ben Smuél (Szepesi Mojse) a második világháború után kitelepült Izraelbe és részt vett az ország felépítésében. 2002-ben megírta a visszaemlékezéseit és könyvében ezekről a kezdeti időkről így ír:

„… Izrael földjének nagy része kövekből, sivatagokból és mocsarakból állt. Szinte nem voltak fák. Az országot akkoriban kormányzó török vezetők adót vetettek ki a fákra, ezért az ott élő arabok adófizetés helyett inkább kivágták a fákat…

A sivatag és mocsár országából Izrael földje apránként édenkertté változott. Zöldellő kertek és narancsültevények nőttek ki a földből. Milliónyi fát ültettek, amelyeket Európából, Afrikából és Ázsiából hoztak. Amikor ezek az úttörők (héberül halucim) megtisztították a talajt, a legjobb minőségű termőföldet találták alatta. Öntözték és trágyázták a sivatagot. Hamarosan burgonya, paradicsom és mindenféle zöldség termett a sivatag helyén. Ma már virágzik Izrael egész északi része…

A száműzetésben a zsidók sosem gazdálkodtak, inkább üzletemberek, orvosok, ügyvédek voltak. Amikor a népünk visszatért Izraelbe, gazdálkodók és munkások lettek, mivel az országban nem volt elég munka annyi szakképzett embernek. Sokan választották a gazdálkodást azért is, hogy segítsék az országépítést.”[1]

 Negev sivatagban olajbogyó termesztés egy ültetvényen

„Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban.”

Ez 34,29

 

Ezékiel így prófétál: „Izráel hegyei… gyümölcsöt hoztok népemnek… megművelnek és bevetnek titeket.” Móse Ben Smuél leírásában ez többek között így elevenedik meg: „Zöldellő kertek és narancsültevények nőttek ki a földből. Milliónyi fát ültettek…” Ezeket a gyümölcsöket Izrael népének hozta a föld, korábban a rajta lakó népeknek nem termett gazdagon, számukra csupán emberevő föld volt.  

 

Újra sokan laknak az ígéret földjén

Ha visszatekintünk Izrael országának felépítésére, akkor egy példa nélküli „sikertörténtet” láthatunk. Ez a föld mára sok millió zsidóval népesült be.  

Ennek ellenére az is igaz, hogy az országépítés során sok harc, nyomorúság, nehézség is adódott és a föld birtokbavételekor a nomád körülmények (fertőzések, betegségek, szokatlan éghajlat stb.) miatt sokan feladták és visszatértek szülőhazájukba vagy más országban telepedtek le. Nagy szükség volt az emberek alázatára, mert sokszor a hazatért zsidók olyan országokból jöttek, ahol magasabb életszínvonalat és jobb pozíciókat hagytak maguk mögött. Meg kellett tanulniuk a nyelvet és csak sok áldozathozatal árán tudták felépíteni az országot. Kemény időszakok és próbatételek származtak abból is, hogy a környező arab népek állandóan szorongatták és támadták a fiatal zsidó államot.

A 19. század végén elindult hazatelepülés azonban töretlenül haladt előre és a kezdeti kis lépéseket egyre bátrabb tettek követték. A második alija hullám 1904-14-ig tartott és mintegy 40 ezer zsidó tért vissza az ígéret földjére. Az évszázadokig gyéren lakott terület szép lassan kezdett benépesülni. Az alábbi táblázat[2] átfogóan bemutatja ezt:

 

Év	Izraelita lakosság	Nem zsidó lakosság	Teljes népesség	A zsidók aránya
1517	5,000	295,000	~300,000	1.7%
1882	24,000	276,000	300,000	8.0%
1914	94,000	595,000	689,000	13.6%
1948	716,700	156,000	872,700	82.1%
1980	3,282,700	639,000	3,921,700	83.7%
2021	6,894,000	2,433,000	9,327,000	73.9%

 

Ezékiel próféciái minden viszontagság ellenére beteljesedtek az elmúlt 140 évben: „Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre.” (Ez 36,24)

 

A romok megépítése, a városok benépesítése

Ezékiel próféta jövendölései az általa elmondott sorrendben teljesedtek be. Először a földet kezdték megművelni, gyümölcsözővé tenni, aztán a romokból felépítették egy országot, ami szép lassan benépesült.

A városok felépítéséről tanúskodjanak inkább a képek. A legnagyobb fejlődésen Tel Aviv ment keresztül:

1909-ben a Földközi tenger partján Jaffa melett 66 család gyűlt össze, hogy megalapítsa Tel Avivot.

 

Tel Aviv légifelvételről az 1960-as években

 

Móse Ben Smuél a következőket írja Tel Avivról: „Izrael legnagyobb városának, Tel-Avivnak ötszázezer lakosa van. Ötven évvel ezelőtt csupán homokot és pusztaságot látott az ember, most pedig modern, széles utcák és sugárutak szelik át a várost, és sok gyár és felsőfokú iskola van. Egy nőtestvér mesélte, aki negyven évvel ezelőtt érkezett Palesztinába Oroszországból, hogy éppen akkor kezdtek építési barakkokat felhúzni a homokos talajra, amikor először jött Tel- Avivba. Ő is felépítette a maga kis barakkházát (héberül „zrif”), de közben állandóan arab támadások veszélyének volt kitéve. Napjainkban a földje [telke] világvárosi környezetben helyezkedik el, és szép, nagy háza van.”[3]

Sok képet és videót lehet találni a napjaink Tel Avivjáról. Például ebbe is érdemes belenézni:

Hasonló archív fényképeket lehet találni többek között Rison LeCion városáról, amelyet az első alija hullám kezdetén, 1882-ben alapítottak. Ma Izrael országának negyedik legnagyobb városa kb. negyed millió lakossal.  

 

A szellemi helyreállítás kezdetei

Ahogy szó volt róla, az első alija hullám 1882-1903 között zajlott le. Ezzel egyidejűleg elkezdődött az föld „szellemi termékennyé tétele” is; megjelentek az „első telepesek”, hogy szellemi értelemben „feltörjék” Izrael földjét.

1885 tájékán Rabbinovics, majd 1886-tól a Magyarországon élő Lichtenstein rabbi egy olyan zsidó mozgalmat hirdetett meg, amely identitását megtartva követi Jézus Krisztust, Jesua HaMassiahot.[4] Első fecskeként megjelennek olyan zsidók, akik hasonlóak azokhoz az első úttörőhöz, akik Izrael földjét elkezdték visszafoglalni és művelés alá vonni.

Tehát pontosan akkor, amikor Izrael népe elkezd hazatérni és birtokba venni a földet és Ezékiel próféciái a legelső apró lépésekkel kezdenek el megelevenedni, megjelenik egy szellemi mozgalom is. Történelmi léptékben mérve ennek a „két honfoglalásnak kezdete” egybeesett. Izrael szellemi helyreállítására még visszatérünk a 37. fejezetnél.

 

A tanítás egy szóban elhangzott tanítás szerkesztett változata. 

Lásd bővebben Izrael állam újjáépítéséről: A cionizmus története (hanganyag)

 

Végjegyzetek: 

[1] Móse Ben Smuél: A holokauszttól az újjászületésig, Visszatérés Cionba, Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Budapest, 2001, 82-83 o.

[2] Forrás: https://www.jewishvirtuallibrary.org/jewish-and-non-jewish-population-of-israel-palestine-1517-present (letöltés 2021.04.24.)

[3] Móse Ben Smuél: A holokauszttól az újjászületésig, Visszatérés Cionba, Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Budapest, 2001, 83. o.

[4] Lásd bővebben: Joseph Rabinowitz élete és Lichtenstein rabbi írása és élete