„Íme, én elhozom”

Ezekben a napokban egyre több zsidó kel útra Európából, és települ ki Izraelbe. Az Egyesült Államokból is talán jobban szállingóznak haza a zsidók, mint a korábbi években. A szemünk előtt elevenednek meg az erről szóló próféciák. Izraelt a „történelem órájának” is nevezik azért, mert a bekövetkezett eseményekből lehet látni, hogy hol tartunk az üdvtörténetben, mennyire járunk az utolsó időkben. Az alija, a zsidók visszatérése az ígéret földjére nagy léptekkel halad előre, ami mutatja az időket.

Egyre közelebb és közelebb kerül az az idő, amikor Jézus visszajön és nagyon igyekeznünk kellene azon, hogy megfelelő állapotba jussunk.

Ímé, én elhozom őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttök lesz vak, sánta, viselős és gyermek-szűlő is lesz velök, mint nagy sereg jőnek ide vissza. Siralommal jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsőszülöttem. Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: Aki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből. És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkük olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé. Akkor vígadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból. És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr. (Jer 31,8-14)

Az itt leírtak megvalósulása már régen, a 19. század végén elkezdődött és napjainkban is tart a hazatérés. Az utóbbit erősítheti, hogy a zsidókat újra kezdik megbélyegezni különböző országokban, hogy ők minden bajnak a gyökerei. A világjárvány is feszültségeket hoz elő az országokban, amiket a sötétség könnyen ebbe az irányba vihet el. A Soá (a holokauszt) óta minden zsidó szívében ott van a félelem és Izrael tárt karokkal várja a hazatelepülni szándékozó honfitársait.

Mielőtt vajúdott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra.  Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajúdott és meg is szülé Sion az ő fiait! Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szülést? szól az Úr, vagy én, aki születek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened. (Ézs 66,7- 9)

„Mielőtt vajúdott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra”, álljunk meg egy pillanatra ennél az igénél. Még semmi sem volt a teremtésből és Isten „megszülte” Jesuát. Ő volt az Atya segítője, aki örvendezett a föld megteremtésekor az emberek fiaiban (Péld 8,22-től).

„Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? Mert vajúdott és meg is szülé Sion az ő fiait!” Isten ezeket a kezdeti időket hasonlítja össze Izrael újjászületésével. Isten tervében már megvolt Izrael kezdetektől fogva. Eltervezett egy népet, akinek szívére helyezi a tanításait, hogy ezek által mindenki meg tudjon maradni, aki a földre született.

„Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szülést? szól az Úr, vagy én, aki születek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened.” Én, Akiben teremtetett minden (Kol 1,15), mondja Jesua, ebben az izraeli újjáéledésben „megszületek” azáltal, hogy végre felismernek, elfogadnak.

Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nekem, menj el, hogy itt lakhassam! És te így szólsz szívedben: Ki szülte nekem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak? (Ézs 49,20-21)

Ezt a kijelentést én a Sóára vonatkoztatom, ami felfoghatatlan csapás volt Izraelen. Fogság, száműzöttség, reménytelenség, meddőség. A népirtás kiölte a zsidókból a reménységet és ez egyfajta meddőséget, terméketlenséget is jelentett. Ebből a megrázkódtatásból helyre kellett állni, hogy újra legyen jövőkép, hit az élethez. A Soából valamennyien meg tudtak menekülni, de a családok megcsonkultak, az emberek magányosan, elárvultan maradtak meg.

Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttük zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak. (Ézs 49,22)

Működik itthon egy nemzetközi szervezet magyar ága, amit Ebenezernek hívnak. Ez az egyesület a keresztényeket szólítja meg, hogy a bibliai próféciákra figyelemmel segítsék a zsidó nép hazatérését Izraelbe. Ehhez fizikai, lelki és anyagi segítséget is igyekeznek nyújtani.

És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek. (Ézs 49,23)

Itt a keresztények feladatáról van szó, mert rájuk bízta Isten, hogy segítsék a népét a hazatérésben. Ehhez persze szükség van arra a felismerésre, hogy a hívők tudják: Izrael jövendőbeli királya az ő királyuk is. Izrael királyának gyermekeit pedig segíteni, támogatni kell.

Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?  Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. (Ézs 49,24-25)

Isten hű az igéjéhez. Tudja, hogy a fiai nem mindig járnak egyenes úton, de a velük fennálló szövetsége miatt meg akarja védeni és ki akarja szabadítani őket.

Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy! (Jer 31,23)

E prófécia beteljesedésének első jelei a messiáshívő zsidók Izraelben és az egész világon. Egyelőre még egy viszonylag kis számú csoportot alkotnak, de már jelen vannak. Nagyon sok sebből vérzik még a népem, nem volt sose túlságosan engedelmes, de Isten össze tudja törni őket, hogy felismerjék a Megváltójukat.

És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.  Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek. Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nekem. Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.  És amiképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr! (Jer 31,24-28)

A kiszabott büntetések sorozatának egyszer eljön a vége. Isten újra népet támaszt magának Izraelből saját földjén, beplántálja őket földjükbe. Visszahozza őket szeretetével, hogy ismét olyan „nyüzsgés”, szellemi élet, tettvágy legyen Istenért, mi hajdan volt.

És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. (Ézsaiás 54,13)

Amikor felismerik a Messiást, milyen csodálatos békesség fogja el a szívüket. Ehhez kapcsolnám a János 6,45-öt:

Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.

Isten Szelleme által elkezdte tanítani a lelkeket, hogy felismerjék egyszülött Fiát, a Messiást. Ugyanígy lesz a zsidóságban is. Fog szólni hozzájuk Szelleme által, hogy meg tudjanak térni, hogy nagy siránkozással a Messiáshoz tudjanak menni, ahogy a Zakariás könyvében le van írva: „Siratják majd az elsőszülött Fiút, akit át szegeztek” (vö. Zak 12,10-14). Isten adja, hogy ez minél előbb meglegyen. A Bibliában meg van írva, hogy akkor egy nyáj lesz és egy pásztor.