Minden a miénk, ha megőrizzük
.
.
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Móz 1,1). Ez egy ismert vers a Bibliából. Vajon miből teremtett Isten, amikor még nem volt semmi? Tulajdonképpen önmagából teremtett mindent. Először a földet teremtette, aztán a csillagokat, az élőlényeket és azután az embert. A teremtésben megfigyelhető egy lépcsőzetesség, mert a Mindenható szeretetből teremtett. Képzeljétek el, ahogy a semmiből kibontakozik a föld, a tengerek és ezeket elkezdi beragyogni a fény, a világosság. Hisz már ekkor elválasztotta a sötétséget a világosságtól. Isten mindent elkészített szeretetből.
Ádám és Éva a testi ösztönökre hallgatva áthágták az Úr parancsát az Édenkertben és a bűn elhatalmasodott a földön. Az engedetlenség vitte kárhozatba az egész emberiséget és ezt követően az egyéni engedetlenségeken keresztül vezetett az út még mélyebbre és mélyebbre.
Ha például van egy családban három gyerek és csak az egyikkel van gond, akkor vele kell foglalkozni, pedig az ember őt is szeretetből szülte a világra. A jóság ellenére egy gyerek is tud ellenállni és gonoszságokat cselekedni. Valahogy Isten is így lehetett. Isten is mindent szeretetből hozott létre, önmagából. Szerette volna, ha Ádám és Éva társa, ha tudott volna velük beszélgetni, közösségben lenni, de az emberben győzött a test és legyőzte a szellemet.
Ábrahámmal szeretném folytatni, aki magához vette Lótot, az unokaöccsét emberi szeretetből, odafigyelésből. Talán felelősséget érzett iránta és segíteni akart neki.
Versengés is támadt Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laktak akkor azon a földön. (1Móz 13,7)
Ha az ember nem figyel Istenre és nem engedelmeskedik neki, akkor ilyen tulajdonságok jönnek elő: irigység, versengés, amit itt is láthatunk. Olyan tulajdonságok lopakodnak vissza az emberbe, amiket talán még korábban sem hordozott.
Lót végül azt a földet kapta meg Ábrahámtól, amit választott. Ez is a tiszteletlenség, a hálátlanság jele. Ezek a tulajdonságok végig kísérik az emberiséget. Ábrahám azonban békességszerető volt és lemondott arról a jogáról, ami a kora miatt megillette volna. Az unokaöccsére bízta a választást, hogy elkerüljék a további veszekedéseket, irigységeket. Amikor mindez megtörtént, így szólt hozzá az Úr:
Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutána elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. (1Móz 13,14-15)
Tudjuk a Bibliából, hogy az Úré a föld, az Úr tulajdona. Minden Istené, ő engedi meg a növekedést, hozzátartozik minden. Az, hogy én dolgozhatok vagy szolgálhatok ebben, egy részt biztosít számomra, amit learathatok, amit jutalmul kapok.
Isten ekkor látta Ábrahám szerénységét és nagylelkűségét és többel jutalmazta meg, mint a békesség. A versengésnek és a saját igazságnak el kell tűnnie a békességért. Akkor kapom vissza a saját békességemet is és Isten még meg is jutalmazhat.
A teremtés ugyan szeretetből történt, de az engedetlenség és a gonoszság megmaradt az emberekben. Ezért volt szükség a megváltásra. Isten mérhetetlen kegyelméből és szeretetéből adta a megváltást. Ezzel a kegyelemmel és szeretettel nem szabadna játszanunk. Isten fiaivá, gyermekeivé kell válnunk, az isteni lelkület birtokosává, hogy a mennyországba juthassunk. A mennyek országa egy olyan hely, ahova csak azok mehetnek be, akik megszentelődtek itt a földön. Akik képesek arra, hogy lemondjanak a jogaikról úgy, ahogy Ábrahám is lemondott, Isten közelségéért, követéséért.
Minden Istentől jön: Ő adja nekünk az erőt, a világosságot, a felismeréseket, minden az övé. Nincs helye, ami felfuvalkodott énünknek, ami azt mondaná: én értem el, én jöttem rá… Ennek megerősítésére a Róma 8,16-17-et szeretném felhozni: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Egy éppen újjászületett hívőre tekinthetünk úgy, mint egy gyermekre, egy pólyásra, aki csak az Íráson tud felnövekedni és egyre jobban megszentelődni.
„Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Isten örököstársaknak rendelt minket a megváltás által. Fel sem fogjuk, hogy milyen hatalmas dolgot kaptunk ezzel.
„Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek” (1Kor 3,21). Minden éppen úgy a miénk, mint ahogy Istené. Hisz az a Szellem él bennünk, ami isteni és ezt nem mocskolhatjuk be a testi dolgainkkal. Meg kell maradnunk a fiúságban, hogy minden a miénk legyen és lehessen, mert Isten fiai vagyunk. „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek” (1Kor 3,22). A Szent Szellem által részesei vagyunk mindennek, de az egónk képes ezt lerombolni.
Az utolsó időszak a kegyelem korszakában ezért kerül különösen nagy ítélet alá. „Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete” (Mt 24,7-8). Itt vannak a jelek körülöttünk. Az 1900-as évek eleje óta olyan keresztényüldözés zajlik a földön, ami azelőtt ismeretlen volt. A Máté 24-ben leírt események már ott vannak az orrunk előtt és mégsem tanulunk belőlük. A földindulások, a teljesen kiszámíthatatlan időjárás, a természet rendjének felborulása mind-mind az emberi engedetlenségre vezethető vissza.
A Bibliában megvan írva, hogy az áldozat kövérjét ne egyék meg. Ma ezt igazolja az orvostudomány, hiszen a zsíros ételek (túlzott) fogyasztásától óvja az embereket. Most igazolja vissza ezt a tudomány, noha ez már réges-régen ott áll a Bibliában. Ugyanígy elrendelte Isten, hogy a hetedik évben pihenjen a föld, amit ma sehol sem tartanak be. A Tórában vannak rendelkezések a fák gondozására nézve, amire ugyancsak nincsenek tekintettel az emberek. Ezek pici, apró dolgoknak tűnnek, de összeadódnak és a természet, a föld elkezd vajúdni. Földrengések, földcsuszamlások, árvizek vannak mindenhol. Vajon miért?
„Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet” (Mt 24,11-12). Sok hamis, be nem teljesült próféciát lehet hallani napjainkban és olyan közösségekből sincs hiány, akik úgy gondolják, hogy náluk van az igazi hit, tehát náluk van Krisztus. Emberek mennek ide-oda, hogy valami elkápráztassa, „feldobja” őket.
Aki mindezektől el tud határolódni és nem a saját erejében bízik, az tud megmaradni. „De aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24,13). Aki kitart az ige mellett, aki megéli a parancsolatokat és engedd a Szent Szellem vezetésének, az fog üdvözülni. Aki nem szolgálja ki a test kívánságait.
„1És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: Jöjj! 2És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön. 3Amikor feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második élőlény szól: Jöjj! 4És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki. 5Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szól: Jöjj! És láttam: íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. 6És hallottam, mintha egy hang szólt volna a négy élőlény között: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és bort ne bántsd! 7Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: Jöjj! 8És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által.
9És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak? 11Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket. (Jelenések 6,1- 11).
Az én látásom szerint ezek a pecsétek már fel vannak nyitva. Jézust nem a távoli jövőben fog visszatérni és akit nem úgy talál, hogy elkészülve rá várakozik, az nem fogja elragadni. Jézus kijelentette, hogy ketten dolgoznak a mezőn: az egyik felvétetik, a másik ott marad. Pedig mind a kettő ugyanazt a munkát végzi. Ketten lesznek a malomban, az egyik ott marad, a másikat elragadja Isten. Ott tartunk, hogy nagyon oda kell figyelni Istenre a körülöttünk lévő szeretetlenség és az egekig hatoló engedetlenség miatt. Az egyházak nagy része már lefeküdt a világnak és a közösségeken belül is nagy a káosz és sok a veszekedés. Amikor a testvéri közösségben elhatalmasodnak a testi dolgok és a saját igazságuk miatt szakadások keletkeznek a gyülekezetben.
Valóban legyünk az Úréi, akié minden és ne csak olvassunk róla, hogy minden a miénk, ha nem ez valósággá lehessen az Istentől kapott alázattal. Kérjük az Urat, hogy még mielőtt eljön, igazítson meg így minket.
