„Néped az én népem”
Ruth [רוּת] könyve
Anatoli Uschomirski
Három női alak a Bibliában
Sabbat salom mindenkinek! Mielőtt még belekezdenénk, el szeretném mondani, hogy miért szeretem nagyon Ruth könyvét. Három olyan női alak van a Bibliában, akiket különösen szeretek. Ez a három hősies asszony szerintem csodálatos példája annak, hogy mit jelent az igazságosság. Az első asszony Ruth, aki a mai témánk. Ruth igazságosan bánt az anyósával. És emiatt elnyer egy olyan státuszt, aminek köszönhetően Mózes törvényei fölé helyezi őt Isten, hisz a zsidó nép tagjává válik – egy zsidó asszonnyá. Noha az ő népe számára, a moábiták számára ez egyébként nem lett volna lehetséges (5Móz 23,4). De Isten előtt igazságossága által mégis zsidóvá válhatott. Miért? Mert végül bekerült a Messiás felmenői közé (Mt 1,5), hisz ő lett Dávid dédanyja (Ruth 4,21).
A második nő, akit különösen szeretek, valószínűleg ugyancsak nem zsidó. Ő Támár, aki egy csodálatos dolgot eszközölt ki. Azt érte el, hogy Júda a Biblia egyik első hőseként megtérésre jut. Van a zsidóságban egy fogalom, a baal tesuva, ami azt jelenti a megtérés ura. A zsidó hagyomány nagyra értékeli azt az embert, aki képes bűnbánatra jutni és megtérni. Ez a Messiás egyik jellemvonása, ami az alázatában jelenik meg. Jesuának ugyan nem volt szüksége arra, hogy megtérjen, bűnbánatot tartson, de különösképpen alázatos volt. Tudjuk, hogy Júdától, a megtérés urától származott. A Jelenések könyve a Messiást Júda törzséből származó királyként, oroszlánként nevezi (Jel 5,5).
A harmadik nő pedig Jael. Jael talán egy olyan női alak, akinek nagyon különböző a megítélése a kereszténységben és a judaizmusban. Jáél zsidó nő és annyira bátor, hogy megöli népe egyik legádázabb ellenségét, Siserát. Ezt azonban olyan „nőiesen” viszi végbe, hogy a férje ne szégyenüljön meg. Jael ugyanis egy sátorszöggel, sátorcövekkel öli meg Siserát. Miért? A férje fegyvereit is elvehette volna, de azzal egy asszony megszégyeníti a férjét, ha elveszi a fegyverét. A sátor felállítása akkoriban jellegzetes női feladat volt, ezért használ Jáél egy kifejezetten női eszközt. Megöli az ellenséget, de nem hoz szégyent férjére.
A helyreállítás a Gyülekezetben
Az események a világban és a Biblia azt mutatja, hogy egy különleges időszakban élünk, mert ez a helyreállítás ideje. A helyreállítás fogalma egészen kivételes helyet foglal el a judaizmusban, héberül így hangzik: tikkun olám (a világ megjobbítása). Hitünk szerint a helyreállítás alatt az értendő, hogy Jézus visszajövetele előtt felkészíti a Gyülekezetét. A Gyülekezetnek úgy kell találkoznia Jézussal, mint egy szép menyasszonynak a vőlegényével. Pál azt írja, hogy a menyasszonynak tisztának és szeplőtelennek kell lennie (Ef 5,27). Ez azt jelenti, hogy a hívőknek meg kell tisztulniuk.
A megtisztulási folyamat egyik része az Egyház helyreállítása. Mit értek a Gyülekezet helyreállítása alatt? Két dolgot: egyrészt a Gyülekezet visszatérését a zsidó gyökerekhez, másrészt megszabadulását az antijudaizmus és az antiszemitizmus szellemétől. A keresztény egyház sok évszázaddal ezelőtt elszakította magát zsidó gyökereitől. Mi történik egy fával, ha levágják a gyökereiről? Az idő előrehaladtával valamikor elhal. Voltaképpen számomra az egy hatalmas csoda, hogy a keresztény egyház még mindig él. Sok keresztény tudós az iszlám diadalmas bevonulását Európába az elliberalizálódott kereszténység büntetésének látja. Én úgy gondolom, hogy ez egy szellemi harc, ami még nem veszett el.
A legtöbb próféta a Bibliában beszél Izrael helyreállításáról, ami napjainkban valósul meg. A kérdés az, hogy hogyan viszonyuljon ehhez Jézus Gyülekezete? Ruth könyve, amivel ma foglalkozunk, félreérthetetlen választ ad erre a kérdésre. Más szavakkal: milyen megbízatása van Jézus Gyülekezetének Izrael felé?
Ítélet és kegyelem
Ruth könyvének eseményei a Bírák korában játszódnak. Az egész korszakot jól jellemzi a Bírák könyvének utolsó verse: „Abban az időben nem volt király Izráelben: mindenki azt csinálta, amit jónak látott” (Bír 21,25).
Majd a keresztény Bibliákban rögtön e vers után következik Ruth könyvének első verse: „Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak.” Ezt a mondatot héberül másképpen is lehet értelmezni: „abban az időben, amikor a bírák megítéltettek.” Mert a bírák közül többen nem voltak igazán istenfélőek és igazságosak. Ez azt jelenti, hogy a Ruth könyvének hátterében az ítélet húzódik meg. Melyik lenne az az egy szó, amivel legjobban jellemezni lehetne Ruth könyvét? Talán az odaadás, a hűség, a szeretet, önfeladás? Én leginkább egy héber szóval tudnám leírni ezt a könyvet, ami a cheszed, és ami a kegyelmet, Isten felfoghatatlan kegyelmét jelenti. Ez jelenti ebben a könyvben a nagy ellentmondást: egyrészt ítélet zajlik, Izraelben nagy éhínség pusztít, másrészt Isten kegyelmet ad.
Tudjuk, hogyha Izraelben éhínség tombol, akkor az Isten ítélete. Onnan tudjuk ezt, hogy a pusztai vándorlás végén, amikor Izrael be akar vonulni Kánaán földjére, akkor Isten azt mondja nekik, hogy ez az ország nem hasonlítható össze Egyiptommal. Mire gondol ekkor? Egyiptomban sok más istenség mellett az egyik isten a fáraó volt, a másik a Nílus folyó. Azért lett bálvánnyá a folyó, mert az egész mezőgazdaság tőle függött. Egyiptom egész gazdasága ettől a természetistentől függött. Ekkor azonban Isten azt mondja a népének, hogy ez a föld nem olyan, mint Egyiptom földje. Kánaán földjén nincs Nílus, és minden, amiben ez a föld részesül, az Istennel való kapcsolaton múlik. Ha Isten rendelései szerint élnek, akkor áldást kap a föld. Ha nem, akkor nincs ott a Nílus, amiből öntözni lehetne. Ezért mondják Izraelben, hogy az eső áldás. Ez a háttere ennek az éhínségnek.
Elímelek és fiai
Folytassuk Ruth könyvét:
1Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Elment ezért a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként Móáb mezején lakjon. Vele volt a felesége és két fia. 2A férfi neve Elímelek [Elimelekh] volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón [Machlon] és Kiljón [Kiljon] volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. 3De meghalt Elímelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. 4Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá [עָרְפָּה] volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. 5De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt a két fia és a férje nélkül. (Ruth 1,1-5)
A Ruth könyve bizonyos tekintetben Izrael és a nemzetek kapcsolatát mutatja be, és az igazságai érvényesek egészen máig. A könyvben előforduló neveknek prófétai jelentőségük van. Foglalkozzunk egy kicsit ezekkel a nevekkel. A családfőt Elimelekhnek (אֱלִימֶלֶך) hívják, akiről az előbb olvastunk. Az El szó Istent jelent és a melekh királyt. Tehát az Elímelek név azt a jelentést hordozza: Istenem Király. A zsidó tradíció szerint Elímelek az egyik nagyon gazdag vén volt Betlehemben. Tulajdonképpen az lett volna a feladata, hogy a szükség idején támogassa népét. Ehelyett mit tett Elímelek: elmenekült Betlehemből. Ahelyett, hogy kiállt volna népe mellett a bajban, elmegy.
Lassan egy éve lesz annak, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Milyen példával járt volna a nép előtt az ukrán elnök, Zelenszkij, ha néhány héten belül külföldre menekül? Lett volna továbbra is tekintélye a nép körében? Természetesen nem. De tudjuk, hogy Zelenszkij Ukrajnában maradt és mára már hősként tekintenek rá. Láthatjuk tehát, hogy Elímelek nevének üzenete és cselekedetei ellentmondásba kerülnek egymással. Ebben a helyzetben gúny tárgyává lett a neve. Csak iróniával tudunk rátekinteni, hiszen Elímeleknek életével Istent Királyként kellett volna hirdetnie. Ehelyett mit tesz: megszegi a királyi törvényt és elhagyja hazáját. A Bibliában az az alapelv van lefektetve, hogy idegenek jöhetnek Izrael országába, de fordítva ez Isten akaratának figyelembevételével nem fordulhat elő.
Az Izraelt szerető keresztények között általában ismert az alija (עֲלִיָּה) szó, ami felmenetelt jelent. Ha zsidók Izraelbe jönnek, akkor függetlenül attól, hogy honnan jönnek, milyen magasan fekvő területekről, alijáznak, tehát felmennek Izraelbe. Ha pedig valaki Izraelt elhagyja, bármilyen irányba, az mindig leereszkedik, leszáll. Ezek természetesen szellemi értelemben is értendők.
Mindig is voltak a történelemben igaz pogányok, akik Izraelhez csatlakoztak. Például ilyen volt Mózes apósa, Jetró vagy a jerikói asszony, Ráháb (Rachab). Azonban az, aki zsidóként önszántából elhagyja Izraelt, szembeszáll Isten akaratával, különösen akkor, ha szükség idején fordít hátat Izraelnek. Erről tanúskodik Elímelek két fiának neve.
Az egyik neve Machlon (מַחְלוֹן), ami azt jelenti magyarul: beteg. A Kiljón (כִּלְיוֹן) név még rosszabbat jelent: elsorvadó. Én nem adnék ilyen nevet a gyerekeimnek. De tisztában vagyunk azzal, hogy a Bibliában a neveknek prófétai jelentőségük van.
Naomi mentalitása
Egy kicsit előszaladok a könyvben, mert számomra az a prófétikus esemény, hogy egy tiszteletben álló zsidó, Boáz pogány nőt vesz feleségül, fordulópontja Ruth könyvének. Rögtön szeretnék egy párhuzamot vonni: tudjuk, hogy ma Krisztus Gyülekezete főként nem zsidókból áll. A Menyasszonynak, azaz a Gyülekezetnek mégis egy zsidó Vőlegénye van. Továbbá az sem véletlen, hogy a Ruth könyvének eseményei egy olyan helyen zajlanak, Betlehemben, ahonnan Dávid és családja származott. A Messiásnak pedig Dávid törzséből kell származnia. Ez azt jelenti, hogy a Messiás családfája nem a Máté evangéliumában kezdődik, hanem többek között már itt Betlehemben Boáz és Ruth házasságkötésekor találjuk meg Jesua felmenőit.
Én így képzelem el a modern Naomit:
Ha meg akarjuk érteni a mai Izraelt, akkor meg kell értenünk Naomi jellemét. Ha meg akarjuk érteni a zsidó emberek fájdalmát, akkor Naomira kell tekintenünk. A Naomi (נָעֳמִי) név azt jelenti: vidám, kegyelemmel, szelídséggel teljes. Naomi Izraelt testesíti meg, Izraelt Isten vezetése alatt. Miből következtethetünk erre? Ameddig Naomi házasságban él Elímellekkel, addig ez vonatkozik rá. Később, amikor meghal a férje, majd a két fia is, akkor visszatér Betlehembe. Ekkor mondja Naomi az asszonyoknak: ne nevezzetek engem többé Naominak, hanem Marának (מָרָא) hívjatok, ami keserűséget, megszomorodást jelent (Ruth 1,20-21). Naomi elmenekült Moábba és ott elvesztette az egész családját, valószínűleg ez teljesen megtörte, kétségbeesett és elkeseredett. Így vélekedett magában: Isten már nem kegyelmes hozzám. Félelem, bosszankodás, keserűség töltötte el a szívét. Egy egész családként mentek el és „üresen” jött vissza. De ki van ezzel az asszonnyal, amikor visszatér Betlehembe? Ruth, a menye. Már itt utalnék arra, hogy Ruth a Gyülekezetet, az Egyházat jelképezi. A Gyülekezetnek azt a részét jelképezi, amely Izrael mellett áll. Említettem már, hogy Naomi jellemét meg kell értenünk ahhoz, hogy a ma élő zsidók gondolkodását, mentalitását megértsük. Hogy gondolkodnak ma a zsidók? Isten már nem kegyelmes hozzánk. Miért vagyunk szétszóródva az egész világon? Miért öltek meg a nácik annyi zsidót a második világháború alatt? Miért? Miért? Miért? Újra és újra ezek a kérdések vetődnek fel. Sok zsidót ismerek, aki úgy gondolkozik, mint Naomi. Amikor ezek az emberek elolvassák a Názáreti Jézus történetét, akkor egy olyan zsidót látnak, aki náluk is többet szenvedett. Amikor megnyitják a szívüket a Messiás előtt, akkor a keserűség, a Mára eltávozik. Nagyon sok zsidó gondolkodik így a világon, mert félnek attól, hogy minden megismétlődhet. Sokan pusztán azért szenvedtek a Szovjetunióban, mert zsidók voltak.
Ruth és Orpa, a Gyülekezet két arca
Szeretnék még egy képet mutatni, ami jól ábrázolja a másik két nő jellemét, Ruthét és Orpáét.
Az Orpa (עָרְפָּה) név azt jelenti nyakszirt, szimbolikusan: valakinek hátat fordítani. Ruth nevét pedig legtöbbször úgy fordítják: barát. A két asszony Naomihoz fűződő kapcsolata egy csodálatos képet tár elénk a Gyülekezetről. A keresztény gyülekezetek két fajtáját festi le. Hogy cselekszik Orpa? Elbúcsúzik Naomitól, és visszatér hamis vallásához és a bálványaihoz. Ruth ezzel szemben azt mondja: néped az én népem, Istened az én Istenem. Ezek a szövetség és az odaadás szavai. Ezeket a szavakat gyakran beleszövik a zsidó házasságkötés szertartásába. Ez sem más, mint Ruth könyvének egy prófétai képe. Gondoljunk csak a Róma levél 11. fejezetére. Mit mondott Pál? Azok a pogányok, akik szívükbe fogadták a zsidó Messiást, beolttattak a nemes olajfába. Ez a nemes olajfa pedig zsidó. Néped az én népem, Istened az én Istenem. Ha Pált olvassuk, akkor további kérdéseket tehetünk fel: miért a te néped az én népem? A helyetekben így válaszolnám meg ezt a kérdést: mert a te Messiásod az én Messiásom.
Alapvetően minden keresztény gyülekezet vagy Orpához vagy Ruth-hoz hasonlít. Azok, akik Orpá útját választották, „megkaptak egy fertőző vírust”. Ez egy szellemi vírus: a keresztény antijudaizmus. Keresztes hadjáratok, pogromok, kényszerkeresztelések és mindennek a betetőzése a holokauszt. Ez egy szörnyű fejlődési ív. Amikor a keresztény antiszemitizmus történetét tanulmányoztam, akkor újra és újra az vetődött fel bennem, hogy hogyan lehet gyűlölni azt a népet, amelyik a Bibliát és a Messiást adta. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd minden antiszemitának meg kell állnia a zsidó Jézus előtt. Akkor számot kell adniuk arról, hogy miért éreztek gyűlöletet a népével szemben.
Ez a kép pedig már Ruth-ot ábrázolja:
Így képzelem el a modern Ruth-ot, aki egy nagyon nehéz elhívást kapott, zsidó asszonnyá kellett válnia. Azokat az embereket kellett szeretnie, akik talán őt nem annyira szerették. De meghozta ezt a döntést a szívében és Naomival Betlehembe ment. Abban a korban egy moabita nő számára nem volt könnyű az élet Izraelben, mert a moabiták Izrael ellenségei voltak. Amikor Izrael népe a negyven éves pusztai vándorlás végén az ígéret földjének határa felé közeledett, akkor át akartak menni Moáb földjén. Izrael ezt üzente Moáb királyának: kérlek engedd, hogy átvonuljunk, semmit nem érintünk, csak átmegyünk a területeden (Bír 11,17–18). Ám a moabiták ezt nem engedték meg. Ettől kezdve nagyon feszültté vált a kapcsolat Moáb és Izrael között. Ám Ruth szilárdan ragaszkodott a meggyőződéséhez. Azt mondja Naominak: ahova te mész, oda megyek én is. Ahol te meg szállsz, ott szállok meg én is.
Most szeretnék rátérni a könyv legfontosabb alakjára: Bóázra (בֹּעַז) Neve tizenháromszor fordul elő ebben a könyvben és ezt jelenti: benne van az erő. Ő a kiváltó, akinek joga van arra, hogy az elhunyt nevét és a földjét kiváltsa. Tulajdonképpen Bóáz egy prófétai alak, aki az Urat, Jesuát jelképezi. Bóáz tudja, hogy Ruth hogyan bánt Naomivel, hogy áldássá lett számára. Úgy fogalmaznék, hogy Jesua nyomon követi a keresztények hozzáállását Izraelhez; azt, hogy a Gyülekezet hogyan viszonyul Izraelhez. A legfontosabb, amit a keresztények a zsidóknak adhatnak, a szeretet és az odaadás. A zsidóknak Jézus valódi követőit kell felismerni a keresztényekben.
Szeretnék ezzel kapcsolatban egy történetet megosztani veletek. Megismertem Németországban egy hívő asszonyt, aki nagyon-nagyon sokat tett a Kijevből származó holokauszttúlélőkért. Szervezett nekik egy németországi utazást és meghívott, hogy mondjam el a történetemet ezeknek az embereknek. Egy nagy ebédlőasztalnál ültünk és mellettem egy asszony foglalt helyet, akinek a karján egy koncentrációs táborban betetovált szám látszott. Amikor elmeséltem nekik, hogy zsidó vagyok és hiszek Jézusban, és Németországban élek, akkor ez az asszony így reagált: nem tudom elfogadni és felfogni, hogy zsidóként Németországban él. Nem tudtam, mit feleljek erre. Felkiáltottam egy rövid imádságban az Úrhoz és Isten megajándékozott egy válasszal, amit át tudtam adni ennek az asszonynak. Hozzá fordultam: hisz most Ön is eljött Németországba. Önnek is le kell legyőznie valamit magában, hogy elutazzon ide? Igen, mondta, mert most másfajta németekkel kerülök kapcsolatba, nem olyanokkal, akik akkoriban kínoztak. Volt bátorságom arra, hogy rákérdezzek: miben mások ezek a németek? Különösebb gondolkodás nélkül mondta: nekik Isten a szívükben van. Ez nem ugyanaz a történet, mint amit Ruth könyvében olvastunk? Bóáz megáldotta Ruth-ot, mert Ruth megáldotta Izraelt, áldássá vált Izrael számára. Ugyanezt jelenti ki Isten, amikor örök szövetséget köt Ábrahámmal: megáldom azokat, akik téged áldanak (1Móz 12,3). Isten mindig meg fogja áldani azokat az embereket, akik áldják Izraelt. Ellenkező esetben pedig terméketlen marad a gyülekezet.
13Így vette el Bóáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki, hogy teherbe essen, és fiút szült. 14Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! 15Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. 16Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és ő lett a dajkája, 17úgyhogy a szomszédasszonyok, amikor nevet adtak neki, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ő volt Dávid apjának, Isainak az apja. (Ruth 4,13–17)
Vizsgáljuk meg azt, mi rejlik ezekben a versekben. Ruth fiút szül Bóáznak és visszaviszi a gyermeket Naominak, aki ezen keresztül kap áldást. Ruthon és gyermekén keresztül új életkedv és erő tölti el Naomit. Számomra ez is egy prófétikus kép. Izraelben az élet a nemzetek gyülekezetén keresztül elevenedik meg, általa adatik élet Izraelnek.
Tizenegy évszázaddal később Betlehemben egy csodálatos gyermek született. Ézsaiás prófétánál olvassuk ennek a gyermeknek a nevét: „Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Jes/Ézs 9,5b). Most eljött az ideje annak, hogy ezt a gyermeket visszakapja népe. Felfedezhetünk egy nagyon érdekes dolgot e versekben: Naomit ismét eredeti nevén hívják és nem Márának. Ez azt jelenti, hogy ő megint szép, gyönyörű, ami a Naomi szó jelentése. Telve van ismét szelídséggel és kegyelemmel. Azt gondolom, hogy csodálatos lehetőség az, hogy Izrael számára ma áldássá váljunk azzal, hogy ezt a gyermeket elvisszük a zsidó néphez. Másként megfogalmazva: csodálatos feladat az, hogy a zsidó néppel újra megszerettessük Jesua nevét. Miért mondtam el nektek ezt a történetet Ruth-ról? Több mint háromezer éve azt mondta Isten Ábrahámnak: megáldom azokat, akik téged áldanak.
Tudjátok, mit jelent Isten áldása? Ezt a salom szó példáján keresztül szeretném nektek átadni. A salom békességet jelent és sokan a mai nyugati kereszténységben ezalatt azt értik, hogy békesség akkor van, ha nincs háború. A Biblia valami egészen mást ért alatta. A salom szó a salemmel rokon, ami teljességet jelent. Ha Izraelben úton vagytok és szeretnétek venni egy kenyeret, és bementek egy pékségbe, akkor ezt kell mondanotok: „Lehem salem, bevakasa”, azaz „egész kenyeret kérek’, tehát nem felvágva. A kenyér jó kifejezi a teljesség képét, ahogy Jézus is teljes, egész volt. Nem volt „megosztott”. Így érti a Biblia a salom fogalmat: teljesség, nyugalom, biztonság, jólét, egészség, elégedettség, integritás.
Amikor testvérekkel Ruth könyvéről beszélek, akkor a végén mindig megkérem őket három dologra: 1. Imádkozzatok Izrael népéért, hogy felismerje a Messiást. 2. Imádkozzatok Izrael országáért, hogy megoltalmazza az ellenségeitől Isten. 3. Neveljétek úgy gyermekeiteket, unokáitokat, hogy beléjük vésődjön, mennyire fontos Izraelt áldani.
Lukács evangéliuma ír arról, hogy Jézus sír Jeruzsálem felett. Megkérdeztem magamtól, hogy miért sír Jézus? Ilyen érzelgős volt? Aztán felment a mennybe és végre megszabadult a depressziójától? Nem, semmi esetre sem. A szíve ma is fáj a népéért. Istennek természetesen semmilyen ember sem közömbös, de különösképpen szívén hordozza népét, amelyért és amelyen annyit munkálkodott.
.
Vissza Anatoli Uschomirski tanításaihoz.
