A szűz fogan méhében
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1,22-23, RÚF 2014)
Ez a vers az 1Mózes 3,15 beteljesülése, ahol a bűn elkövetésére csábító kígyó azt a prófétikus ítéletet kapja, hogy majd az asszony magva lesz az, aki a fejére tapos. Az asszonyoknak nincs magvuk, a férfi magva által termékenyülnek meg. Mária (Mirjám) mégis megfogant, mert a Szent Szellem befedezte. A fogantatás az 1Mózes 3,15 ígéretén alapul és egyúttal az Újszövetség egyik mély misztériuma.
Zsidó részről sok kritika érte Máténak azt a magyarázatát, hogy Ézsaiás (Jesaja) próféciája ekkor teljesedett be. Jusztinosz mártír (103-166) művéből arra következtethetünk, hogy ez már az első században a viták kereszttüzébe került. A zsidók helytelen keresztény fordításnak tartják a szűz kifejezést, ami korántsem ennyire egyértelmű, és amivel elferdül az Ézsaiás (Jesaja) próféciájának eredeti értelme.[1]
Máté az Ézsaiás (Jesaja) 7,14-et idézi evangéliumában. Az Ószövetség (Tanakh) héber szövegében itt az almah szó áll, ami elsősorban fiatal nőt jelent. A judaizmus álláspontja szerint itt az elsődlegesen szűz jelentést hordozó betulah szónak kellene állnia, ha Ézsaiás (Jesaja) próféta a szűztől születést akarta volna kifejezni.
Milyen érvek szólnak Máté értelmezése mellett?
Ézsaiás (Jesaja) jövendölésében jelként említi a szűztől születést: „Ezért maga az ÚR fog jelet adni nektek: Íme, a szűz fogan méhében és fiat szül…” Egy fiatal nő foganásában és fia születésében mi lenne a jel? Ez a természet és az élet rendje. A történelmi Izraelben számtalan fiatal nővel történt ez meg. Jusztinosz így ad hangot ennek: „Mertha ő minden más elsőszülötthöz hasonlóan házaséletből született volna meg, akkor miben áll az Isten jele? … Nemde ezt teszi minden fiatal nő, kivéve a meddőket…”[2]
Másrészt érdemes megvizsgálni az almah szó előfordulásait a héber Bibliában. Az Ószövetségben (Tanakh-ban) a fenti versen kívül még hatszor jelenik meg és e versek mondanivalója alapján valószínűsíthető, hogy jó hírű, hajadon lányra vonatkozik. Két esetben ez teljesen egyértelmű: az 1Mózes 24,43 Rebekáról, Izsák jövendőbeli menyasszonyáról ír almahként, akit az 1Mózes 24,16 betulahként ír le. A 2Mózes 2,8-ban Mózes nővérét, Mirjámot írja le, aki kilencévesen biztosan szűz volt. Az Énekek éneke 6,8 a királyi udvarban lévő hölgyekről ír: hatvanan voltak a királynék (a feleségek), nyolcvanan az ágyasok (másodfeleségek), és megszámlálhatatlan sokaságban a lányok, akik értelemszerűen szüzek, és akik az udvarban szolgálatot teljesítettek. A King James és a Luther fordítás is a szüzek szóval adja vissza ezt a verset. A további három előfordulásnál az almah szó értelmében benne foglaltatik a szűz értelem, talán némi kétely csak a Példabeszédek 30,19-cel kapcsolatban merülhet fel (vö. Zsolt 68,25, Énén 1,3).
A héber Bibliának jóval azelőtt született egy fordítása, hogy Máté vitássá tette volna ezt a kérdést. Ez a Septuaginta, ami a Jesaja/Ézsiás 7,14-ben szüzet fordít. A Septuaginta az Ószövetség (Tanakh) első fordítása görögre, ami nagyjából két évszázaddal készült Jesua születése előtt. A Septuaginta fordítói zsidó tudósok voltak, akik a görög parthenos szót választották az almah visszaadására. A parthenos egyértelműen szüzet jelent. Ezt az érvet már Jusztinosz mártír is hangoztatta.[3]
Végjegyzetek:
[1] Jusztinosz mártír: Párbeszéd a zsidó Trifónnal, in: A II. századi görög apologéták, Ókeresztény Írók VIII. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 1984, 185-186 o (XLIII. 5-7), 219-220 o. (LXVI. 1-4, LXVI. 1-2), 223-224 o. (LXVIII. 6-8), 227. o. (LXXI. 1-3), 242-243 o. (LXXXIV. 1-3)
[2] Uo. 242-243 o.
[3] Uo. 223., 227. o.
