Nem árt, ha tudunk róla

A peszáh (húsvét) időpontjának megváltoztatásáról

A Biblia több helyen is szól arról, hogy a peszáhot mikor kell megünnepelni (II. Móz. 12, 6-8; 12, 18-19; III. Móz. 23, 5-14; IV. Móz. 9, 2-3; 9, 10-11; 28, 16-17). Isten viszonylag részletesen rendelkezik az ünnep megülésének rendjéről, az áldozatokról is (II. Móz. 12, 43-51; 13, 3-10; IV. Móz. 28, 19-25). A zsidóságban a Messiás eljöveteléig, kb. 1500 évig sohasem volt kérdés, hogy mikor tartsák meg az ünnepet (IV. Móz. 9, 1-5; Józs. 5, 10-12; Ezsdr. 6, 19; II. Krón. 35, 1). Volt időszak, amikor egyáltalán nem tartották meg a parancsolatok szerint (pl. babiloni fogság alatt). De ha megtartották, akkor Isten rendelései szerint tették. Ha nem is tartották meg a rendelt időben (niszán 14-én), akkor pontosan egy hónap múlva tették meg, amire a Tóra lehetőséget ad (IV. Móz. 9, 10-11). Így történt Ezékiás király idejében (II. Krón. 30, 1-3).

Jesua peszáh ünnepén halt meg, akkor, amikor Izrael egész népe ünnepelt. (Jn. 19, 14. 42. stb.) Az apostolok idején és még jó pár évtizedig fel sem merült, hogy az ünnepet mikor tartsák. A újszövetségi Ige sem tudósít semmilyen szándékról, ami a peszáh vagy a többi ünnep tekintetében változást hozna.

Egy első nyom arra, hogy a húsvét ideje vitatottá vált, a szmirnai Polükarposz idejében látható. Ő is a biblikus meghatározás mellett állt ki, és az e kérdésben a ránk maradt iratok tanúsága szerint 155 körül járhatott Róma püspökénél. Békében váltak el, noha a kérdésben nem tudtak megegyezni.

Valószínűsíthető, hogy 160-ig nem volt komolyabb vita a Gyülekezetben, de erre az időszakra már a római és az alexandriai gyülekezetek az ünnep időpontját a niszán hónap 14-e utáni vasárnapra tették. Ez az a vasárnap volt, amely a tavaszi napéjegyenlőséget követő telihold után következett.

Majd 170 körül bontakozott ki egy vita a kis-ázsiai egyházak és a római egyház között a peszáh időpontjáról.

A kis-ázsiai egyházak továbbra is az Írás szerint határozták meg a peszáh dátumát, niszán hónap 14-ére tették, az egyiptomi kivonulás Bibliában meghatározott időpontjára.

De nemcsak az időpont kérdésében keletkezett nézetkülönbség, hanem abban is, hogy az utolsó vacsora Széder este volt-e vagy sem. Ha Széder volt az utolsó vacsora, akkor helyénvalónak vélték a niszán 14-ében meghatározni az ünnepet, és együtt tartani a zsidósággal.

A vita végül 325-ben a Niceai zsinaton „dőlt el”, amikor a kereszténységet már elfogadta Róma. A húsvét ünnepének kérdésében úgy döntöttek, hogy az a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap legyen. Ez egy pogány ünnep idejére esett. Akik elfogadták e rendeletet (és még egy zsinati határozatot), azok az egyházak egyetemesnek (katolikusnak) nevezhetők voltak, mert azok a zsinat egyetemes rendelkezéseinek elfogadói lettek.

A kis-ázsiai egyházak továbbra is, évszázadokon át tartották az eredeti időpontot. A különböző zsinatokon felléptek ellenük, de még a IX. században is voltak csoportok Kis-Ázsiában, ahol niszán hónap 14-én tartották meg a peszáhot.